2.rész: Emma: 2.nap - Skorpió csillagjegy

2.nap

Másnap Mártek, Lina, Lukó és Stella elmentek a barlanghoz közeli gyümölcsös fás rétre, reggelizni.
Stella jóízűen evett. A szerelmes pár picit arrébb sétált.
-Elhiszed, hogy hamarosan szülők leszünk?- Lukó.
-Én se nagyon. Innentől minden más lesz..
-Majd mindenben segítek!
-Nagyon jó apuka leszel!
-Te meg a legjobb anyuka a világon! - Megcsókolta.
-Azért nem lesz könnyű.. És eltitkolni se tudjuk sokáig.
-Nem baj, de már alig várom!
-Látom is. - Nevettek.

Gándzsu közben elküldte két társát, hogy keressék meg és fogják el az elemeket.

A barlangban Boglárka felébredt. Még mindíg fájt a sérülése és nem nagyon tudott mozogni. Féloldalasan aztán sikerült felülnie és az egyik sziklának dőlnie.
-Nagyon kitartó vagyol.- Simon.
-Gondolom te segítettél, nem? - A sellőlány meglepődött, hogy itt találta magát, majd, hogy Simont is. -Ha már ilyen segítőkész vagy igazán meggyógyíthatnál! Elvégre te vagy a természet elem vagy mi!
-Egy igazi méltóság..
-Te?.. - A sellő meghökkent. Simon megfordult és elindult kifele. -Simon!
-Mönyök elixírt készíteni neköd..
A fiú elment, a lány pedig nem értette a dolgok miértjét.

Az erdőben Simon elkezdte a gyógyír előkészítését. Mindenféle gyógynövényeket teremtett. Ekkor egy különös aurát érzett meg. Felállt és elindult. Majd megpillantotta Herdlit (Aki Krákenn Sztór csapatába beépült és kém volt egy rövid ideig, de sosem dolgozott neki.):
-Herdli mit keresöl itten ni'?
-Luckey [Láki].. Azért jöttem, hogy végre visszagyere.
-Szóval Ghiste nem vesztegeti az időt.
-Na? Mit mondasz?
-Ugyanaz vagy, ki vótal. Látom még nem ismeröl. Zöld..
-Sötét gömb!
Röktön támadt egy gömbbel, ami nem ért célba. Az elem felugrott és egy szert priccelt a szörnyre, amit ő nem vett észre. A szörny mögött a földre érkezett. Egymás felé fordultak.
-Ugye most aztat tervezi, hogy felélessze a régi csapatot?
-Pontosan. És te is kellesz ehhez! A mostani alakodban nem vagy igazán erős..
-Nem tévödöl. Viszont az is igaz, hogy én vagyok..
De ekkor a gonosz támadásba lendült:
-Sötétség vihara! - Az elemet egyenesen eltalálta a hatalmas energia tömeg, s a földre esett. A szörny, mellé teleportálta magát és ruháját megfogva felemelte. -Gyere, vissza! Sö.. - Már a következő támadását akarta indítani, amikor a természet elem kinyitotta szemét.
-Majd meglássuk.. - S ekkor a felemelt jobb kezéből hirtelen gyökerek tőrtek elő, s Herdli mellkasába fúródtak. Majdnem a szívén találta. A szörnynek nagyon fájt és vért köpött. Aztán megdermett a teste. Csak a szemét és a száját tudta mozgatni. -Ortie le import.
-Hogy?..
-Ez a bénító szerem. - (A nemrég rápriccolt lötty, most éreztette hatását.) -Sajnos ahogy mondtad, ebben az alakban csak ennyire telik és még így sem örökre. - Aztán a kezén lévő gyökereket visszahúzta a testébe. -Bocsánat.. - Herdli visszateleportálta magát, Simon pedig a földre ugrott. -Nagyszerű.. Még egy kicsi és.. Nem tehetek Boglárka főzetébe varázslatot. De még így is, nemsokára nagy bajban leszek..

Ezután a természet elem elkészítette a sellőnek szánt elixírt, majd visszatérve a sérülthöz, bekente vele hátát.

Amikor a többi elem befejezte az evést, a barlanghoz mentek. Ekkor jelent meg Góliszton és Áktikusz. Az elemek tudták, megint harc következik. A víz és a természet elem csatlakoztak a többiekhez és Simon kivételével mindenki átváltozott.

Góliszton bunkóra váltott (Ezek az óriások képesek a kezüket bunkóvá változtatni.) és az ellenségük közé csapott.
Mártek elesett és röhögni kezdett.
Lina felrepült és "fény gömb"-öket dobált, hasztalanul.
Lukó "széllöket"-tel próbálkozott.
Stella sziklákat dobált Áktikuszra. Boglárka pedig felszállt és uszonyával kezdte ütögetni, majd lecsapta a földre.

Ekkor elővett egy nagy zsákot és beledobta Boglárkát, Mártekot, Stellát, és Simont.

Közben Lukó és Lina közösen támadták Gólisztont, aki visszaváltott kézre és egy lendítéssel elkapta őket és a zsákba dobta őket.

A két troll összekötötte a zsákot és a bázisukra vitték az elemeket, ahol egy hideg széfbe helyzték őket, amit bezártak.

-Sötét! Én nem szeretem a sötétet! Valaki oltsa fel a villanyt! - Mártek mivel félt a sötétben, teljesen kétségbeesett.
-Mindjárt megölöm..- Bogi.
-Nyugi már! Világíts, van tüzed!- Lukó.
-Igaz is! Tűz! - Újjából tűz tört elő, majd kiégette a zsákot. Mindenki kimászott belőle. -De hideg van! Én nem szeretem a hideget..
-Fogd már be! Nyavajgós kis kölyök! Senki se kiváncsi a nyafogásodra! - Bogi nem bírta hallgatni, így ráüvöltött. Egy darabig mindenki csendbe maradt. A tűz elemnek nagyon nem esett jól, de nem mutatta ki, hogy megvan bántva, csak csendbe maradt. Nem akarta, hogy a többiek lássák, hogy megbántódott. S talán azért, mert szeretetéhes, s tudatlan volt..
-Beragadtunk és még a fejünk is fáj..- Lina.
-A fejfájáson talán tudok segíteni. - Simonnak először nem nagyon hittek a többiek, de aztán köré gyűltek. -Képzeljétek el amit most fogtok hallani..

Fej fájdalom, lassan álom.
Nincs többé fájdalom..
Gyógyulás, segítségek,
S újra egészségesek!

Így! - Énekelte, s valóban elmúlt a fejfájásuk. Nem hitték, hogy beválik majd, de nagyon megörültek.
-Szép a hangod. - Lina odament Simonhoz, míg a többiek az ajtóhoz. -Gyakran énekelsz?
-Köszi Lina. Amúgy meg nem szoktam sokat énökölni. De neköd biztos szép a hangod. - Mosolygott a lányra, aki elpirult, s meg se tudott szólalni.

-Itt az ajtó! - Lukó előre ment, majd a többiek követték.
-Akkor törjük be!- Stella.
-Stella.. De.. - (Lukó nem szerette volna, hogy szerelme erőlködjön, mert félt, hogy baja eshett nekik.)

Végül közös erővel kitörték az ajtót és menekülni kezdtek. A trollok észrevették, hogy eltűntek és utánnuk szaladtak. De az elemek az egyik fán elrejtőztek, s megvárták míg visszament az ellenség. Ezután visszaváltoztak és nemsokára 'hazaértek'.

Lukó a barlang előtt megállt és megvárta Stellát. Elsétáltak egy darabig, majd leültek a réten.
-Na miért akartál sétálni?- Stella.
-Csak azt szeretném mondani, hogy kérlek ne harcolj többet!
-Hogy mi? - A lány nem értette miért mondja ezt Lukó. -De miért?
-Mert, baja lehet a kicsinek.
-Ja persze! - Állt fel. -Szerinted ennyi miatt meg is fog halni?!
-Nem tudom, de legyél óvatosabb.. - Ő is fel állt.
-Majd én tudom mit akarok, jó?! Ne mondd már te is meg, hogy mit csináljak, mint Bogi!
-De kérlek, ne változz át! És..
-Nem! Én a  föld elem vagyok! És anyaként is! Ha tetszik, ha nem ez az én gyerekem!
-Ez a mi gyerekünk!
-Amíg az én hasamban van az én gyerekem!
-Te meghibbantál! Csak annyit kértem, hogy légy óvatos!
-Nem, te azt mondtad, hogy jobban örülnél, ha nem is lennék elem!
-Mi van?!
-Na nekem ebből elegem van! - A föld elem elrohant, be az erdőbe és sírni kezdett.
-Stella.. - Lukó a szerelme után nézett és nem tudta mihez kezdjen. Nem értette Stella reakcióját.. S csak jobban összezavarta.

Este fele visszament a barlanghoz, ahol a kis dombon a többiek épp vacsoráztak.
Aztán Stella futott be a barlangba és hátul lefeküdt.

Este lett. Szinte mindenki aludt már. Kint a 'párkányon' Lina ült. Nem épp vidám arca volt.
A természet elem ekkor érkezett meg az erdőből, s mikor észrevette a tündért, mellé helyezkedett:
-Te még nem möntél aludni?
-Nincs kedvem.
-Gondókozol valamin?
-Igen.
-Akkor hagylak gondókozni. - Felállt. -Ha majd úgy érzöd, gyerj be ni'! - Mosolygott a lányra.
-Úgy lesz.
-Akkor jó éjt!
-Neked is! - A fiú bent elaludt. Telihold volt. A lány mélyen nézte.

 -Lixught. Úgy hiányzol! Hmm... Simon - Elmosolyodott. -Remélem, egyszer minden rendbe jön. Remélem, lesz fény..

Legyen fény!

Voltam jól, s voltam rosszul.
Ez az élet rendje..
De mindíg más és más jön.
Nem lehetünk mindíg boldogok,
Nem lehetünk mindíg szomorúak se..
Vannak jó és rossz napok.
A jókat átélem,
A rosszat túlélem..
De elég ebből!
Legyen fény!
Legyen kiút!
Legyen ki segít!
Legyen ki ott van melletted!
Legyen fény!
Legyen szerető családod!
Legyenek szép emlékek!..
A nehéz helyzetben ott lévő
Mindíg ott lesz veled..
De ha nincs,
Legyen fény!
Legyen kiút!
Legyen ki segít!
Legyen ki ott van melletted!
Legyen fény!
Legyen szerető családod!
Legyenek szép emlékek!..
Legyen remény!
Legyen fény a sötétségben!
A sötétségben..
Voltak jó és rossz napok.
De van remény,
Hogy egyszer minden jobb lesz.
Megbocsájtás és elfogadás..
Szeretet, s béke.
De kell erő, s idő
A sötétségből fény..
Kell kiút!
Legyen fény...

-Énekelte, miközben végig szaladt az arcán pár könnycsepp. Eszébe jutottak a régi idők, melyek sokkal másabbak voltak.. A holdra nézett, s felállt. Megfordult. Egy pillanatra még visszanézett, majd bement a többiekhez aludni.



***
Mi lehetett Simon múltjában?
Ki lehet ez a Herdli, és milyen csapatról beszél?
Miért lehet most nagy bajban?
Mit csinál pontosan amikor énekli a dalocskát?
Mártek lelke milyen lehet igazából?
Miből adódhat Lukó és Stella nagy érthetetlensége?
Lina mit szeretne üzenni e dallal?