2.rész: Emma: 12.nap - Érzékenység

12.nap

Aztán elhatározták, hogy ma már visszamennek a barlanghoz.
Az ajtó előtt álltak.
-Köszönjük, hogy itt lehettünk!- Lukó.
-És köszönjük a ruhákat!- Stella (A Kova mestertől kapott ruhában volt Emma, illetve játékokat is kapott.)
-Szívesen! Sok szerencsét! És ne feledjétek amiket mondtam!
-Nem fogjuk! - Majd elindultak. Stella az ölében tartotta a kis Emmát, bebugyolálva. 'A' mocsár felé mentek vissza. -Lukó, nekem olyan ismerős ez a hely..

-Nekem is.. Megvan! Erre indultunk el anno!- Lukó.
-Tényleg! Akkor harcoltál azzal a mocsári szörnnyel!
Aztán Mártek elesett egy kőben, de gyorsan felállt. Simon megállt:
-Vigyázzatok, ezök húsevőnövények! Lassan..

De ekkor a tűz elem közel ment az egyik ilyen virághoz, és bekapta. A többiek megálltak és megijedtek.
-Ne Mártek!- Lina.
-Majd én megölöm azt a nyamvat növényt! - Lépett előre Boglárka.
-Nee! - Simon gyorsan a sellő elé szaladt.
-Na menj innen!
-Csak éhes..
-Simon.. Vala.. Hm. Esküszöm olyan hülye vagy mint a többi! Öljem már meg!
-Nem! Úgy kell kiszabadítanod, hogy ne legyen baja a virágnak! - Eközben Márteknak már csak az egyik lábfeje látszódott ki.
-Szép elem vagy mondhatom! Szóval csak hagynád, hogy Mártek meghaljon!
-Én nem ezt mondtam..
-Na vigyázz! - Boglárka ellökte Simont, aki a saras földre esett. Ezután a lány épp készült volna felugrani; amikor..

A virág belsejében a tűz elem ekkor halott lett, s váratlanul megkapta a Smaragdtrixet. A húsevőnövény azonnal darabjaira hulott, a fiú pedig ott állt, átváltozva. (Narancssárga trikót és térd nadrágot viselt, illetve egy vörös köpenyege is lett; haja pedig erősebben lángolt.):
-Júhúú! Én is megkaptam azt a Smara izét! De jóó! Erősebbnek érzem magam! Ezt tök jóó! - A többiek nevettek, majd visszaváltozott.
-Még jó, hogy nem történt semmi.- Lina.
-Hát ez csak reggeltől alszik.. - Stella kislányára nézett, aki még mindíg aludt.
-Nem baj az. Főleg nem jó, ha ilyenkor kell fel.- Lukó.
-Igaz.

Simon felállt és tovább mentek. Késő délután aztán elérték a barlangot.
Mártek egyenesen az erdőnek vette irányát.
Boglárka fölugrott, észak-nyugat felé szállt.
Simon a szokásos helyére sétált el, ahol meditálni kezdett.

Lukó, Stella és Lina röktön bementek, hisz a kis Emma sírni kezdett. Nyugtatgatták, majd rájöttek, hogy éhes. Amíg a föld elem szoptatott, a másik két elem a gyümölcsösbe ment.
-Olyan kis édes.. Még szerencse, hogy általában milyen nyugodt!- Lina.
-Igen..
-Mi a baj?
-Nem tudom.. Nem így képzeltem el ezt az egészet.
-Beszéld meg Stellával!
-Nem tudom már.. - Lukó elfordult és elsétált, a tündér pedig csak szomorúan nézte őt, aki visszafordult.

Eközben a sellőlány az erdő mélyén egy tisztáshoz ért. Nekidűlt az egyik fának, majd elővette a papírosát:
-A sárkány tojás és a Ködös-virág már megvan. Következő a.. Egy rejtvény? 'Rejtett kincsek nyomában, félholtak lelkeiben, tomboló nyilasként vágtat át, az ég kiömlött nyomvonalán.' Ez meg mit akar?..

Ekkor egy hangot hallott a közeli bokrok felől. A papírost elrakta, felállt és előrébb csúszott. Aztán előlépett egy hosszú barna hajú, lila köpenyes személy, egy lila varázskövű bottal. Amikor Boglárka meglátta, szóhoz sem jutott. Még jobban meglepődött, mint mikor Kárnthival találkozott össze. Mereven nézte és nem fogta fel, mégis miért történik ami. A férfi sejtelmesen mosolygott:
-Mondd csak Boglárka..
-Neeee! Hagyj! Hallod! Menj innen! - Üvöltött, s miközben egész testével a férfira szegeszte tekintetét, váratlanul könnyezni kezdett, egyfolytában.
-Miért nem örülsz nekem?.. - Közeledett feléje.
-Ne! Most azonnal menj eel!
-Bog..
-Smaragdtrix! - Átváltozott, és egyből feléje ugrott.
-Azt már nem! - Ellensége felemelte pálcáját, de ekkor a lány egy "víz gömb"-bel kiverte kezéből a pálcát, és földet ért. -Majd meglátod..
-Nem akarlak látni, érted?! - A sellő a férfi felé fordult, s erősen sírt. -Most azonnal menj el! Kérlek szépen!
-Amiért jöttem azt most meg is szerzem! - Ekkor a lány, felé ugrott és "víz bomba sorozat"-ot küldött feléje, amit a férfi visszairányított; de az elem kikerülte egy fordulással, és egy nagy "víz bomba"-val látszólag eltalálta ellenfelét. Viszont neki sikerült idejében elteleportálnia magát a víz elem fölé és egyből a földre rúgta. Ezután kinyújtotta kezét, és varázspálcája kezébe szállt. Fölemelte, és épp varázslattal készült lecsapni; amikor Boglárka megfordult és uszonyával a földre csapta, a pálcát pedig elkapva felugrott a magasba, és innen egy hatalmas "víz tömeg"-et dobott le; ami pont nem találta el a férfit, hisz újra a lány mögé teleportálta magát és lendítette kezét; amikor az elem megfordult, (hisz gondolta, hogy ő a meglepetés erejét fogja kihasználni) és egy hatalmas "víz tömeg-bomba"-val elsöpörte. A lány a földre zuhant, de még tartotta magát. Ez a támadás sok erejét felemésztette, hisz két 'támadást' egyesített egy naggyá. Ellenfelét nem látta sehol se. Ekkor hirtelen Bogi mögé került a férfi, és egy kardot tartott a nyakához. -Most végre..
-Ez.. Az a kard.. - A lány újra könnyezni kezdett. Majd váratlanul megfogta a kardot, elrugaszkodott, az ellenfele testébe szúrta a fegyvert, és a következő pillanatban már a levegőben volt.
-Átkozott légy.. - A férfinek vérzett a mellkasa. Felemelte pálcáját és egy nagy varázslatot küldött az elemre; aki megfordult, és épp támadni készült, amikor a támadás elérte, és hatott.. Mintha csak egy lehulló falevél lenne, úgy szállt le lassan a zöld fűtengerre. Mozdulatlanul, magánkívűl és véttelenül hevert a földön. -Na végre.. Most végre megszerezhetem amit hat évvel ezelőtt nem tudtam! - Lassan közeledett a lány felé, majd hirtelen egy hatalmas erő szabadult fel az elemből, ez a lila fény megvédte őt és ellenfelét messzire teleportálta el. De a sellő csak mozdulatlanul feküdt továbbra is az erdőben.

Közben a tűz elem is az erdőben sétálgatott:
-Úgy unatkozok itt! Velük még játszani se lehet.. De valami elem vagyok és fontos dolog lenne komolyabbnak lennem.. De úgy hiányzik anyu meg apu és a többiek is! Bár otthon lennék és ne lettem volna elem! Igaz, hogy erős vagyok, de jobb lenne otthon csokit enni és játszani. Miért nem lehet ez így?! Talán nem is kell.. Vagy én nem is tudom igazán.. Na mindegy is! - Ezután futni kezdett az erdőben.

A barlangban Stella épp simogatta kisgyermekét, amikor a szél elem visszatért:
-Látom már mosolyog.. Már nem éhes?
-Nem.. Nézd milyen jó játékokat kapott Kovától! Ezekkel majd ellesz!
-Majd én is játszom vele!
-Hát jolvan.. Igaz? Olyan kis aranyos! - Emma egyfolytában szüleire mosolygott. Szemei is ragyogtak a boldogságtól. Jól érezte magát mellettük.
-Lehet nálam?
-Persze, tessék! - Az apa átvette. -Az én kislányom! - Megpuszilta, majd visszaadta kedvesének.
-Úgy látom Emma baba nagyon mosolygós! Csak őrizze is meg, és mindíg legyen tiszta szívű, bátor, erős, és..
-Szerelmes?
-Hát.. az is! - Nevettek, majd leültek a földre. Lukó megcsókolta szerelmét. Majd átvette a picit, míg a kismama evett.

Lassan esteledett. Mártek már horkolt. De Emma csak nehezen akart elaludni.
Addig Lina be se ment a barlangba. Inkább a 'párkányon' ült. Ekkor Simon tért vissza az erdőből:
-Hogy hogy még kint vagy?
-Várom, hogy Emma aludjon el. Nemrég sírt.
-Jajj, értem. De ne légy kinn sokáig, még megfázol!
-Úgy lesz! Jó éjt Simon!
-Jó éjt! - Bent már mindenki aludt, s lepihent.
-Mama.. Miért? Miért mentél el ilyen korán? És a szüleim.. Vajon hiányzom nekik? Nem tudom.

Drága nagymamám!

Otthonról elmentem,
Otthagytam szüleimet.
S bár nagymamám nincsen már,
Mégis, nagyon várom már,
Hogy egyszer lássam újra,
Hogy egyszer süssünk majd,
Beszélgessünk és játszunk!
Sajnos, másképp alakult..
Nagymamám, ne ne félj úgy!
Odaát, találkozunk!


Jajj.. - Énekelte. A tündér elérzékenyült és sírni kezdett, hisz a nagymamája volt számára a legfontosabb.
Amikor picit megnyugodott, letörölte könnyeit és bement a többiekhez.



***
Vajon kilehet Boglárka legújabb ellensége?
És miért akarhatja 'mindenki' a titkát?
Mártek vajon mit is akarhat?
Mit üzen Lina dala?