2.rész: Emma: 4.nap - Felelősség

4.nap

Reggel a barlangban ahogy felébredtek, Mártek már hozta is a sok gyümölcsöt és reggeliztek. Közben a természet elem bekente Lina szárnyait, a tegnap készített krémmel. Lukó épp átölelte Stellát.
-Stella, mi ez a nagy mosoly? Tényleg, egyébként miért is akartatok itt maradni?- Lina.
-Háát.. Az az igazság, hogy Lukóval gyereket várunk..- Stella.
-Tényleg?! - A többiek nagyon meglepődtek a hír hallatán. -Gratulálok! - Befejezte a kenést a fiú, s Lina barátnőjéhez ment, gratulálni.
-Akkor lesz kis lurkó?! - Nevetett Mártek, miközben telepakolta a száját ennivalóval.
-Ez csodálatos hír!- Lina.
-Nagyon jó lesz így!- Lukó.
-Ezek.. - Boglárka felállt és kiment a barlangból, majd megállt.
-Halacska te hová mész?- Mártek.
-Nincs közöd hozzá. Amúgy meg, nem vagyok kíváncsi arra, hogy hogy teszik tönkre az életünket. - Boglárka karba tette kezét.

Csend lett. Majd Lukó a víz elemhez ment:
-De mégis miért mondod ezt? Te nem örülsz a kisbabánknak?
-Semmi közöm nincs hozzá. Viszont mégis érintett vagyok sajna. Ha nem a ti gyereketek lenne, már most megölném az anyát.
-Hogy mi van?! - Stella futott ki, majd a többiek is követték.
-Boglárka nem értelek..- Lukó.
-Szóval azt hiszitek, hogy egy gyerek felnevelése egy elemnek való.. Tényleg azt terveztétek, hogy majd itt kis családosdit játszotok?!
-Mi a baj ezzel?!
-Na akkor megmutatom, hogy mi a baj ezzel! Azt eddig is tudtam, hogy hülyék vagytok, de hogy ennyire, azt nem gondoltam..
-Mire készülsz?
-Víz tömeg! - Egy nagy víz tömeget teremtett a levegőbe, amit Lukónak dobva a földre esett. -Agyatlanok vagytok mind! Ha nem tanultok magatoktól, muszáj lesz tőlem!
-De ez se megoldás.. - Állt fel Lukó.
-Ne kérlek! - Stella féltette szerelmét.

-Fogd be! - Aztán a lány a társához ugrott, akit feldobott a levegőbe és fölérve folyamatosan ütni kezdte, majd uszonyával a földre csapta. Lukónak nagyon fájt a lány ütései. Felállt és átváltozott. Ekkor a víz elem pont leért és ütni készült; amikor a fiú "széllöket"-tel hátrébb küldte ellenfelét, aki uszonyára érkezett. Majd a lány felugrott és egy tőrrel tartott Lukó felé, aki fölrepült és "széllöket"-et küldött; amikor is Boglárka a földről fölrugaszkodva "víz bomba"-t dobott, ami a földre küldte az elemet. Ekkor "víz bomba sorozat"-ot küldött Lukó felé; aki még idejében felkellt és "széllöket"-tel visszairányította a támadást, viszont ekkor már a sellőlány ellenfeléhez tartott és egy nagy "víz tömeg"-gel a levegőbe repítette társát és ő földet ért. A szél elem egyszercsak a levegőből a sellő mögé került és "szél bomba"-val a földre küldte a lányt; aki viszont uszonyával megcsapta Lukót, aki hátra esett. Boglárka gyorsan megfordult, felugrott és "víz bomba sorozat"-ot küldve közelítette meg ellenfelét; aki "széllöket"-tel visszaküldte a támadást. Ekkor a lány saját erejét tapasztalta meg, ami fájt is neki. A szél elem felrepült és "széllöket"-et küldött; amikor Boglárka feljebb ugrott, majd onnan összegyűjtve erejét, zuhanni kezdett, s lecsapott társára. A földre érkezve a lány büszkén állt, Lukó pedig a földön hevert, sebesen. -Én megmondtam. - A víz elem elugrott az erdő felé.

Stella azonnal szerelméhez futott:
-Lukó! Mondd, jól vagy?! - Guggolt le mellé.
-Hát.. Nem a legjobban vagyok. Visszaváltozás! - Visszaváltozott és felállt.
-Menjünk be!
-Hagyjuk most ezt.. - A fiú elengedte szerelme kezét, s befutott az erdőbe.

-Lukó! Most meg hová mész?! - Nem értette, hogy miért rohan csak úgy el; de Lukónak most szüksége volt a magányra. Tudta, hogy átkell gondolnia a dolgokat. A felelősségről szólt a játszma.. Elgondolkozott Boglárka szavain.. Hibásnak érezte magát. Összezavarodott, s nem is tudta mit gondoljon. Tartson ki szerelme mellett, vagy hallgasson a sellőre, kinek szavaiban nem is volt sok sületlenség? Egy nagy terhet érzett, egy nagy felelősséget! S gondolkozott, vajon jó döntés hozott-e.. Ahogy egyre jobban belemélyült, nem értette, miért döntött ilyen elhamarkodottan.. Csak futott előre!

-Majd én visszahozom! Te csak pihenj itt! - Futott utánna Lina.
-Húú futunk! Gyorsabb vagyok! Én fogok győzni! - Mártek jó mókának találta a futóversenyt.
-Köszönöm.. - Stella remélte, hogy Lukó majd megnyugszik; majd visszament a barlangba.

-Rossz előérzetem van.. - Simon a tegnapi helyre ment, ahol megpróbált egy újabb főzetet készíteni, de a remegése újra előjött. Már mind a két keze és lába is reszketett, s úgy fájt, mintha egy vulkánban égne halálra. A földre borult, s nem tudta mihez kezdjen.

Az erdőben Lukó csak futott tovább, s még ő sem tudta pontosan mit is akar. Aztán Lina utólérte, s megálltak:
-Lukó, miért futsz el?
-Nem tudom.. Vagyis.. Bogi..
-Ne törődj te Bogival! - S ekkor újra elfutott, Lináék pedig követték őt.

Az égen hatalmas fekete felhők kezdtek gyülekezni, s már a szél is feltámadt.

Simon pár óra múlva jobban lett. Fájdalma enyhült. Amikor elkészített egy elixírt; fölnézett az égre és úgy érezte, hogy ez volt az az előérzet. Elindult megkeresni Lukóékat.

Közben Boglárka egyenesen a Hiertul-hegységhez közeli 'Ködös erdő'-höz tartott, amilyen gyorsan csak tudott.

A nap folyamán aztán Lináék beérték a szél elemet. Ettek a fákról és sokat sétáltak.
-Ez nagyon finom! Kértek ebből is? - Mártek kínálta a kezében lévő gyümölcsöket. -Már ez a huszadik!
-Szerintem inkább a nyolcvanadik! - Nevettek mind a hárman.
-De ha egyszer ilyen jó! Imádom őket! És úgy is dagadt vagyok, mit számít már!
-Hihetetlen mennyit tudsz enni.. De amúgy köszi, nekem ennyi is elég volt!- Lukó.
-Nekem is. Csak egyél!
-Azta!! - Ekkor a tűz elem egy nagy málna bokrot látott meg. -Málna! - Röktön odafutott, és zabálta befele a  sok gyümölcsöt.
-Neki sose fájdul meg a hasa?- Lukó.
-Én még egyszer se hallottam, hogy fájtatta volna..
-Mártek érdekes.. Furán gondolkozik. Vagyis, nem úgy mint az átlag.
-Ez igaz.. Nagyon is különc. Szerintem amíg nem mondja el a múltját, nem tudjuk meg milyen is ő. Te mit gondolsz?
-Szerintem is..
-Lukó.. Mondd, mi a baj? Nekem elmondhatod.
-Hát.. Boglárka szavai..
-Ne törődj velük! Inkább annak örülj, hogy apuka leszel! Szerintem ez az egyik legcsodálatosabb dolog a világon!
-Igen, de.. Mi lesz ha jönnek Gándzsuék, vagy más gonoszok?
-Ezt, hogy érted?
-Mi lesz, ha bántják a gyermekünket? Vagy..
-Lukó, de itt leszünk és segítünk! Nem vagytok egyedül! Gondolj csak bele. Ha csak ketten lennétek, szerintem is rossz ötlet lenne belevágni.
-Na és szerinted Stella..
-Szerintem nagyon aranyosak vagytok együtt! Nagyon összeilletek!
-Köszi Lina! Talán igazad van..
-Hát persze! Szeretitek egymást, és miért ne lehetne közös gyereketek?
-Talán mert vannak gonoszok és..
-Jajj, de ha mindíg a nehezítő tényezőt fogod nézni, sosem lesz gyereked! Vagyis, már most lesz..
-Na jól van, sikerült meggyőznöd!
-Na látod! Ne félj, jó lesz minden!
-Remélem..

A szél elemet sikerült megnyugtatnia Linának. Sokkal jobban érezte magát. S valahogy milyen igaz az, hogy amit keresünk, azt találunk.. Ha egy dologban a rosszat szeretnénk meglátni megláthatjuk; de akkor nem jobb a pozitívat? Vagy inkább racionálisan közelítve mind a két oldalt értékeljük?.. Mindenesetre a szél elem, talán az egyik legnehezebb döntésbe csöppent bele. S mint minden döntésnek, következménye van, ami sosem mindegy! Az egyénnek pedig egy nagy lehetőség! De mégis, vannak kegyetlen helyzetek, melyeket jobb szeretnénk nem is látni. A felelőség kényes téma, de el kéne kezdeni felvállalni önmagunk sorsát, hisz ha mi nem, akkor mégis ki lesz az, aki mindíg ott lesz mellettünk és fogja majd két kezünk?..

Aztán.. Lecsapott a vihar. Az erdőben az egyik fába aztán belécsapott a villám, ami Lukóra esett és nem tért magához. Mártek a vállára kapta, majd futottak.. Csak épp a visszavezető utat nem tudták. Eltévedtek.

Aztán meghallották, hogy Simon épp az ő nevüket kiabálja. Elindultak a hang irányába és pár perc múlva össze is találkoztak és a fiú visszavezette őket a barlangba.

Stella nagyon megijedt, amikor látta, hogy szereleme nem ébred fel. Nagyon aggódott érte, de nem tudta mit is csináljon:
-Biztos, hogy minden rendben lesz? - Ölelte át Lukót.
-Hát ha kétölködöl az egészségében, akkor lehet. De nem lesz semmi.. Holnapra kutya baja lesz. Legalábbis fizikailag.
-Nagyon szupi volt! Én győztem és még fürödtem is! Ja és ettem, és meg is számoltam hány lábujjam van! Csináljunk ilyet máskor is! - A tűz elem örömében ugrált, majd leült és jóízűen evett a magával hozott gyümölcsökből.
-De jó, még a ruhánk is tiszta víz! Nem akarok megfázni! - Panaszkodott Lina, aki a ruhájából csavarta ki a vizet. -Ráadásul a szárnyam is elázott!
-Nyugi Lina.. Majd én varrok nektök új ruhát.
-Öö.. Jó.. - Egyszer csak megkönnyebbült, s nagyon örült, hogy Simon ilyen kedves hozzá. Teljesen elpirult.

Mártek tüzet gyújtott és leültek a tűz köré. A többiek hamar bealudtak, Simon viszont sokáig fenn maradt a ruhák megvarrása miatt, amiket nem is volt olyan könnyű elkészíteni, hisz egy kicsit újra remegni kezdett keze. Magának már nem varrt ruhát, így lepihent.

Eközben a sellő újra felugrott, de ekkor egy villám belécsapott, s lezuhant a fák közé, a Hemper-folyó közelébe.



***
Mire utalhat Bogi heves reakciója a kisbabával kapcsolatban?
Lukó vajon, hogy fog dönteni?
Milyen lehet valójában Mártek?
Miért lehet olyan nehéz a felelősség vállalás?