3.rész: Meglepetések: 2.nap - Felfordulás

2.nap

A Nap 'gyengén' sütött, de a szél annál erősebben fújt. Kicsit hűvös volt.

Lukónak és Stellának végül sikerült megtanítani kislányukat járni. Mind nagyon örültek. Főleg Emma, akinek fülig ért a szája, és kis 'tappancsaival' tapsikolt. Ezutána a többiekhez mentek, akik a gyyümölcsösben épp reggeliztek.

Lina és Seherezádé félre vonultak egy kicsit sétálni.
-Mondd csak, te tényleg tündér vagy? Vagyis úgy értem, hogy a szüleid is azok, nem?- Lina.
-Igen. Csak sajna.. egyszer egy varázsló ellopta a varázspálcámat és az összes varázserőmet. Még tündér port sem tudok hullajtani a szárnyaimból.
-Szegény.. Nekem csak a pálcám nincs meg. De miért döntöttél akkor úgy, hogy velünk tartasz?
-Azért, mert lehet, hogy így végre megtalálom azt a varázslót, és visszakaphatom az erőmet!
-Most már értem. Bocsánat mégegyszer..
-Semmi baj! Tegnap már megbeszéltük! Az rég volt amikor Lukó szél fáját kerestük.
-Rendben. - Visszamentek a többiekhez.

A kis csapat összegyűlt, és így tizenhárman végre elindultak a tenger felé. Késő délutánra oda is értek a partra, és megálltak.
-A Pallán-tenger! - Mutatott előre Simon. (Már jobban volt, mert tegnap elég időt szánt magára.)
-Simon egy tutajt!- Kova.
-Máris! - Egy fatutajt teremtett, amibe beszálltak.

Amikor Lina szállt be, majdnem elesett, de a fiú megfogta és felsegítette. A lány örült neki és meg is köszönte a segítséget. Rita pedig szúró szemmel nézte őket a tutajról. Nem tetszett neki ez a 'jelenet'.

Alig, hogy elindultak, a levegőben egy furcsa lény jelent meg,  majd az elemekhez érve megállt, s megállította a 'csónakot'. szabálytalan teste volt, feje pedig hatszögű és három tülök állt ki belőle, hátrafele.
-Te meg ki vagy?! -  Állt fel Lina.
-Oroténia vagyok! És ahogy megéreztem, itt nagy energiák vannak!
-Én már kezdem unni! Már ez a szörny is az erőnket követeli.. - Lukó se hitte el ezt az egészet.
-Erősek vagyunk! Hallottátok? - Nevetett fel Mártek.
-Adjátok át!
-Na arra te várhatsz! Smaragdtrix! - Boglárka átváltozott; majd felugorva "víz tömeg"-et akart a szörnyre zúdítani, de az ellenség a tengerbe dobta. Ekkor a lány felugrott és "víz bomba sorozat"-ot küldött; de a szörny kikerülte, majd a sellőt az égbe repítette.
-Smaragdtrix! - Simon is átváltozott. Egy hosszú indával elkapta a gonoszt; aki a növényt megfogva és meghúzva, a természet elem a levegőbe került. Oroténia gyorsan elkapta.

Aztán Boglárka egy nagy "víz tömeg"-et küldött feléjük, amikor a szörnyeteg a támadást többszörösére növelve visszaküldte, és egy hatalmas víz tornádó keletkezett, ami felborította a tutajt és a víz elemen kívűl mindenki a mélybe merült; miközben Oroténiának sikerült elrabolnia Simont. A víz tornádó is eltűnt, de helyette nagy hullámok keletkeztek.

A sellőlány akárhogy is próbálkozott a mélybe vagy előrébb haladni, nem sikerült neki:
-Már tényleg elegem van ebből! Már pedig sikerülnie kell! Rajtam nem fog ki pár hullám! - S ekkor Boglárka megkapta a Rubintrixet. (Haja két oldalt picit felkunkorodott, a többi pedig fel volt fogva. Egy nyakéket, egy top fölsőt, és két kis mini szoknyát viselt bevágásokkal, egyet a derekán, másikat az uszonya fejénél.) A lány nagyon elcsodálkozott. -Na az igen! Ez már valami! Most tényleg erősnek érzem magam! Nézzük azt a kardot! - Felemelte karját, s ott termett egy igazi sellő szigony. -Na ez már tetszik! - Egyet lendített vele és a hullámok megszűntek.
Ezután 'eltűntette kardját' és lemerült. A tenger fenéken megtalálta társait; akiket egy-egy buborékba zárva a felszínre juttatott. Felérve mindenki a szárazföldre úszott. Persze a kis Emmának segített édesapja. Mindenki a ruhájából a vizet csavarta ki. Boglárka megállt a tenger szélénél. -Na ezzel is megvolnánk! - A többiek csak mostanra vették észre a sellőlányt.
-Boglárka te.. Meg kaptad a Rubintrixet?!- Lukó.
-Gratulálok!- Kova.
-Csoda.. - Kántor Madár nem akarta elhinni, hogy valaki lehet ilyen szép.
-Szép? - Nevetett rajta Kántor.
-Na ez nem ér! Már megint kielőztél! De a következő akkor is én leszek, aki megkapja ezt az új micsodát! - 'duzzogott' a tűz elem.
-Köszönjük, hogy kimentettél!- Seherezádé.
-Szívesen.. És köszönöm.. Na majd ti is megkapjátok, ha eljön az ideje. Az nem rajtam múlik.. Visszaváltozás! - Visszaváltozott és beljebb ment.

Emma sírva szaladt szüleihez, akik nyugtatgatták.

Aztán Rita kiállt középre:
-Hé! Amúgy ti nem vesztek észre semmit?! - A többiek meglepődtek a madáron. Azt se tudták mit akarhat. Csöndbe bámulták. -Nem is hiányzik senki?!
-Mégis..- Lukó.
-Hát Simon! Mindenki csak itt sajnálja, hogy elázott a ruhája, Simonnal meg senki nem foglalkozik! - A többiek most vették észre, hogy a madárnak igaza van. 'Lina arca ekkor megfagyott'. Nem akarta elhinni, hogy elrabolták a fiút. -Utánna kell mennünk! Most! Az a szörnyeteg(!)..
-Jó befoghatnád már! - Szólt oda nyersen a sellőlány.
-Na te is! Te meg hagytad, hogy elvigye! Pedig te küzdöttél vele!
-Nem velem kell vitatkoznod kislány! Az az ő hibája, hogy nem vigyázott magára.
-De! A te hibád! ..De akkor is! És akkor már nem is kell megmenteni?!
-Én nem ezt mondtam..
-Pedig látom rajtad, hogy nem is akarsz rajta segíteni!
-Most már igazán leállhatnál! Mielőtt még tudsz beszélni!
-Látom titeket nem is érdekel a saját bajtársatok! Milyen elemek vagytok ti?!
-Akkor menj egy magad mentsd meg!
-Szerinted sikerülne is?!
-Hát biztos, hogy nem. De addig se kéne néznem a pofádat.
-Te(!)..
-Hagyj! Víz bomba! - A támadás a tengerbe dobta a madarat, aki felúszva kapálózni kezdett. -Süket liba. - Aztán Boglárka elrugaszkodott az erdő felé; Rita pedig kiúszott a partra majd egy fához leülve folytatta duzzogását.
-Fiatalok! Lassan beesteledik és Simon nincs meg. Azt javaslom, hogy most térjünk nyugovóra, és majd holnap elindulunk megkeresni őt.- Kova.
-Rendben Kova! Emmával már amúgy se lehet bírni! - Stella röktön szaladt kislányához, aki azért sírt mert rohant előre, de elesett egy gyökérben. Ennek következtében lehorzsolta térdét.

Lukó és Stella kislányukkal foglalkoztak végig, Rita tovább duzzogott magában a fa alatt, Kova mester pedig elment élelemért.

Mártek az erdőben talált egy 'gyümölcsöst', és csak evett.

Boglárka egy kis idő múlva beleugrott a tengerbe, s csak úszott. Nagyon jól esett neki, hogy végre teljesen kizárhatta magát a többiek jelenlétéből.

Seherezádénak nem volt kedve itt maradni, így repült egyet az égen.

A madarak és Villám-Kígyó az erdőben sétálgattak.

Lina pedig a tengerparton sétált, majd leült egy sziklára. Simonra gondolt. Félt, hogy talán valami baja esett. Eszébe jutott, hogy talán elmehetne megkeresni a fiút, de úgy gondolta, egyedül nem lenne sok esélye Oroténia ellen.

De miért? Miért juthat valakinek az az eszébe, hogy valamire nem képes, hogy valamihez túl kevés? Talán emögött is egy gyerekkorban elszenvedett konfliktus áll a háttérben, melyet feldolgozatlanul hagyva ott munkálkodik, s formálja életünket.. Az emberek nagy része talán ilyenkor nem is tudja mire gondoljon. Aki nem érti az azért, aki pedig érti, annak meg nem jut eszébe semmi hasonló, ami a megoldás lehetne. S Linának se jutott eszébe ekkor semmi.. De nem is kereste igazán a miérteket. Ami talán nagy hiba! Mert a miértek, igen hasznosak tudnak lenni, csak meg kell tudni szelidíteni őket!

Esteledett.
Az elemek és társaik megvacsoráztak, majd lepihentek.

Kivéve Tűz-Kacsát, aki elment ivóvizet keresni. Hamar talált is. Ivott, de ekkor Oroténia megjelent a 'semmiből', és elrabolta a madarat. Egy közeli szigetre vitte, ahol már Simon egy ketrecben volt. Mellé dobta. A gonosz mosolygva ment lepihenni, mert tudta, hogy az erőt semlegesítő ketrecéből úgy sem jutnak ki a foglyok. A természet elem pedig már csak azért sem próbálkozott semmivel, mert még nem teljesen heverte ki az Áktikusszal való csatát.



***
Stella és Lukó most boldogok lehetnek így, hogy utazniuk kell?
Seherezádé célja mennyire lehet reális?
Ki lehet ez az Oroténia?
Tényleg csak az erejüket követelné?
És miért rabolta el Simont és Tűz-Kacsát?
Rita miért akadhatott ki ennyire Simon eltűnésén?
Lina vajon most, hogy érezheti magát?