2.rész: Emma: 13.nap - Konfliktus

13.nap

A természet elem kora hajnalban elhagyta a többieket és az erdőbe ment, meditálni.

A többiek is hamar felébredtek. Mártek hozott gyümölcsöket és reggeliztek. A kis Emma felsírt, de anyja megszoptatta, majd ölébe vette.
-Jaaj.. Olyan kis édes!- Lina.
-Csak egy kicsit sokat sír.. Már nem bírom..- Stella.
-Idővel jobb lesz!- Lukó.
-Remélem is..
-Jó étvágya van! Az a lényeg! - Nevetett Mártek.
-És meddig maradjunk még itt a barlangban?- Lina.
-Ez jó kérdés.. Talán ha legyőztük az óriásokat, tovább állhatunk!- Lukó.
-De akkor még Emma pici marad!- Stella.
-Évekig nem fogunk itt lenni az biztos! - Állt fel a szerelmes pár.
-Dehogy nem! Emma az első! Ebben egyeztünk meg! - A kislány felsírt, Lina karjaiba vette és kiment a 'párkányra'.
-Látod, most miattad a gyerek is sírni kezdett!
-Még, hogy miattam?! Te kezdted az egészet!
-Ne gyere ezzel! Megkell beszélnünk, hogy hogyan tovább!
-Igen, de a gyerek az első! És itt maradunk miatta!
-Nem! Elemek vagyunk Stella!
-Nem érdekel! Emma fontosabb! És nem is vigyázol (!)..
-Nem is engeded!
-Szerintem az lesz a legjobb, ha egyedül nevelem fel a kislányomat, mert te még ebben se akarsz segíteni!
-Ezt most fejezd (!)..
-Menj el! Nem is akarlak látni! Milyen apa vagy te?!
-Lehet, hogy tényleg jobb lesz így! - Megfordult, és kirohant az erdőbe.
Lina felállt és Stella kiment, hogy  elvegye a picit, aki ordítva sírt:
-Még, hogy Emma nem is fontos! - Visszament a baralngba, ahol letette Emmát, és figyelte őt.
-Szegény kislány.. - A fény elem sajnálta a kislányt, hogy szülei így viselkednek. Átérezte, hisz vele is hasonlóan bántak régen.
Mártek kiszaladt a lányhoz:
-Menjünk Lukó után! Nézzük meg merre futott!
-Hát nem tudom jó ötlet-e..
-Na gyere menjünk!
-Jól van. - A két elem a fiú után siettek.

Eközben a sellő lassan magához tért és felugrott a levegőbe.

A szél elemet idővel utolérte a két társa, és egy városka szélén megálltak.

-Lukó jó, hogy megálltál! - Mártek lihegett.
-Mi a baj? - Lina odament a fiúhoz.
-Stella.. Egyszerűen nem fog fel semmit! Akarok én rá vigyázni meg vele lenni, nem tudom miért mondja ezt!
-Lehet csak össze van zavarodva.
-Mitől? Nem hiszem.. Vagy, nem tudom.
-A babától! - Kiabálta a tűz elem.
-Emmától? Igazad lehet Mártek, hisz ameddig nem lett állapotos szinte minden jó volt. Ennyit nem veszekedtünk, és nem értettük félre egymást ennyire.
-De egy babától így megváltozott volna?- Lina.
-Nem tudom.. - S ekkor a szél elem elájult a szagtól, ami a városból áradt.
-Úúú... De büdös! Ez Pukiváros! - Nevetett a fiú.
-Tényleg nagyon büdös van itt. Menjünk el innen gyorsan! Lukó! Lukó ébredj! - Mártekkal ketten megfogták, és ameddig magához nem ért, vitték.

Közben a barlangban Stella elaltatta kislányát:
-Így! Aludj szépen! Szeretlek picim! Remélem, hamarosan egy igazi nő lesz belőled! Akire büszke lehetek! Szeretlek! - Homlokon puszilta, és betakargatta.

Boglárka egy vásárban a versike után érdeklődött, majd mikor megtudta amit akart, tovább állt.

A három elem a gyümölcsösbe ment enni. Leültek egy fához.
-Finomak ezek, de hiányoznak a csokik, meg a chipsek!- Mártek.
-Azok meg mik?- Lina.
-Kaják!
-Mindjárt jövök! - A szél elem felállt, és elment kiszellőztetni a fejét. Nem tudta mit csináljon és hogy legyenek a dolgok. Kicsit reménytelennek is érezte a dolgot. Az állandó veszekedések miatt. Nem bírta.. De szerette Stellát! Az volt a baj, hogy a szíve erősen sírt, s még csak nem is engedte szóhoz jutni eszét! Túl belemerült.. Végeláthatatlannak látta. Mintha örökké csak ezt kellene játszaniuk.. Márpedig ekkor Lukó mást nem is látott.

Késő délutánra a barlanghoz ért Boglárka, és egyből le is feküdt aludni.

A többiek megvacsoráztak és követték a sellőlányt.

Stella kicsit sétált Emmával a levegőn. Nem szólt Lukóhoz, haragudott rá:
-Nem is értem mit képzel magáról.. Szeretem és nem képes vigyázni a gyerekre! Mindíg csak én legyek vele! Így fogod te látni a gyerekemet! - Csak később tért nyugovóra.

Eközben Simon az erdőben épp felállt és hazafele indult, amikor váratlanul megjelent Herdli. Farkas szemet néztek egy darabig, majd a szörny megszólalt:
-Luckey, nem gondoltad meg magad?
-Nem.
-Akkor kénytelen leszek erővel elvinni téged! Sötét erők árnya! - Az elem felugrott, de az erő eltalálta őt; ekkor felugrott és a földre zuhant. Guggolt.
-Még mindég.. Mindegy. Tényleg ilyen fontos lennék Ghistének? - Állt fel.
-Igen. Már Lírszton, Lurda és én újra Ghiste csapatában vagyunk! És Ertil is hamarosan közöttünk lesz!
-Ha jól sejtöm, Zerot felakari élesztöni, nem igaz? És ehhöz kellenék én is.
-Pontosan! Jó, mert nem kell mindent elmondanom!
-Így van.. - Ekkor hirtelen a föld alól tüskés tövisek tőrtek elő, amik behálózták a gonoszt, bárhogy is kapálózott.
-Ez meg.. lehetetlen! Elem vagy, nem lehetsz ilyen erős!
-Ha te mondod..
A fiú felugrott, majd fekete madártollakat dobált szét, míg földet ért a szörny mellett. Ekkor a gonosz kiszabadult egy nagy ütéssel, és egy hatalmas sötét energiát szétengedve bevetette a "fekete szertiol" nevű támadását, ami a természet elemet több km-en keresztül csak sodorta, míg egy folyóba belemerült. A szörnyeteg azonnal utánna erett, majd a vízbe ugrott. A fiú megfordult és ellensége hasába vert, amitől a levegőbe repült. Itt egy "sötét gömb"-öt dobott az elem felé, aki pont ekkor jött föl és a gömböt megállítva visszadobta. De ekkor a szörny Simon mögé került, a hátába ütött folyamatosan, majd hirtelen az elem megfordulva megölelte ellenfelét és testéből kis bolyhos, tapadós növénytermések löveltek ki az ellenség egész testére. Simon hátrébb ment. Herdli kapálózott, és erő gömbök dobálásába kezdett. Az elem mindegyiket kikerülte. Aztán a szörnyről lepotyogtak a termések.
-Ezzel semmit nem értél! De ami meglepett, hogy még életben vagy. Hogy voltál képes túlélni azt a támadásomat?
-Majd megtudod..
Ekkor Simon öklével fölütött a hasába, majd folyamatosan ütni kezdte. Gyorsan ellensége is észbe kapott és már egymást ütötték a levegőben, mikor hirtelen leszakadt Herdli egyik lába. A szörny nagyon meglepődött. Meg is állt egy pillanatra, emiatt a fiú ütésétől a földre került.
-Ez meg.. Mégis mi ez?
-Bomlasztó növények! Nemrég fejlesztettem ki. - A földre érkezett.
-Na megállj! Sötétség erői! - Az elem fölugrott, de ekkor teleportálással a gonosz a fiú mögé került, és egy újabb sötét támadással a földbe süppedt. Herdli utánna száguldott a levegőből, majd megfogta ellenfele ruháját, megpörgette, eldobta, majd pofozni kezdte. Itt magához tért az elem és "levél pengék"-et dobált; amit ellensége visszafordított. Ruhája tönkrement, teste sebes lett. Ekkor Simon kitárta két kezét és "dzsungel hatalom"-t küldött, amit kikerült Herdli, és teleportálással az elem mögé került. Bevert neki egyet, de nem mozdult sehova a fiú, mert elkapta a szörny kezét, kicsavarta, majd növénytüskés lett ökle, amivel ütötte őt. Majd a gonosz felugrott és elrúgta az elemet, aki nem sodródott messzire, és "mérgező növény örvény"-t hozott létre. Ez a támadás pont eltalálta a szörnyet, aki zuhanni kezdett. Mire földet ért, egyik kezét is elvesztette és folyamatosan hullottak le róla bőr- és kissebb husdarabkák. Az elem is földet ért. -Mégis miért nincsennek rád hatással az én támadásaim?! A múltkor még (!)..
-Az a múltkor volt. Készítöttem egy főzetöt, melytől bármilyen csapás is ér, nem fogom érözni fájdalmát. Így nyugodtan szabadjára engedhetöm erőmet anélkül, hogy félnék mi lesz velem ebben a testben.
-Na várj, még ezért megfizetsz Luckey!
-Rendben. Majd még úgy is felkerösöl gondolom. De ahhoz, hogy legközelebb tudjunk csatázni, elsőnek menj el valakihez, és álítsd meg a bomlásodat..
-Te nyamvat! Ne félj még egyszer az én kezeim által fogsz meghalni! - Elteleportálta magát.
-Majd meglássuk.. - Leült, teremtett cérnát, tűt és egy nagy lapú levelű növényt, majd egy új ruha varrásába kezdett bele. Amikor végzet, felvette és 'haza' ment aludni.



***
Vajon mi lesz a szerelmes párral ezek után?
Vajon Boglárka eredményre jutott a keresgéléskor?
Simon még hány titkot rejthet el?
És vajon most mit tervezhet?