2.rész: Emma: 14.nap - Rák csillagjegy

14.nap

Kora hajnalban Gándzsu kiküldte csatlósait az elemekhez. Hamar odaértek. Góliszton meglátta a kis Emmát és elrabolták azzal az ötlettel, hogy az elemek egyenesen majd a csapdájukba esnek, mikor elmennek megkeresni. Visszatérve a lányt betették a fagyos széfbe, aki sírni kezdett.

Reggel mikor Stella felébredt, nagyon megijedt, hogy nem találta sehol se a kislányát. Kiabálni kezdte nevét, amire a többiek is felébredtek. Lina azonnal odament a lányhoz:
-Nyugi Stella meglesz..
-Hol van Emma?.. - Sírva borult a földre.

Kétségbeesett. Nem tudta mit tegyen. Már a legrosszabb gondolatok is megfordultak a fejében. Hisz mint minden anya, a gyerekét biztonságban szereti tudni. S akár mindenét is odaadja, csak, hogy gyermeke egészséges legyen, és ne érjék őt sérülések.. Bár néha épp ezek a sérülések azok, amik sokat segíthetnek valakinek. De Stella ekkor elvesztette józan gondolkodását.. S csak a hiányra tudott gondolni. Pedig, talán a legnehezebb helyzetekben mutatkozik is meg, hogy milyen emberek is vagyunk igazából..

-Istenem.. - Lukó ránézett Stellára, és szembesült a ténnyel, hogy kislányuk tényleg elveszett. 'Megfagyott'. Mozdulni nem tudott.

A másik három elem addig kiment a barlangból.

-Nyugalom Stella, minden rendben lesz!- Lina.
-Vajon.. Mégis hol lehet?.. Te nem tudod?! - Felállt és szerelme felé fordult.
-Nem..
-Akkor mit tudsz?! - Kiabált rá.
-Mégis honnan tudnám?! Mikor egész végig te voltál vele!
-Szóval már az is az én hibám, hogy én leglább törődöm a gyerekemmel!
-Nem csak a te gyereked!
-Persze, te csak ezt tudod mondani, de sose segítesz semmiben! Mindent egyedül kell csinálnom! Szerinted nekem ez, hogy esik?! Abba bele se gondolsz, hogy nekem milyen lehet! Te csak magaddal vagy elfoglalva, én már nem is számítok neked!

Lukó nagyon meglepődött Stella szavain, amik nagyrészt igazak is voltak. A fiú tényleg még egyszer se gondolt bele, hogy mit is érezhet szerelme. Csak mereven nézték egymást, de Lukó meg se szólalt. Nem tudta, mégis mit mondhatna. Stella úgy érezte magára maradt. Szerelme már nem szereti, és csak magával törődik. A lány csak várta, hogy szólaljon végre meg, de hiába. Elkeseredett. A földre borult, s sírni kezdett. Úgy érezte, mindent elveszített ami eddig fontos volt számára: a családját, a kisgyerekét és még a szerelmét is. A szél elem pedig nagyon rosszul érezte magát, de mégsem tett semmit.

-Ne sírj Stella..- Lina.
-Nah' látogassuk meg a trollokat! - Boglárka az erdő felé fordult.
-Mégis miért?
-Ők vihették el..
-Biztos vagy benne?! De.. - Röktön felugrott a kismama.
-Nahát nem az én gyerekem.. Felőlem azt csináltok ami akartok. Csak gondoltam szólok. Nem volt már kedvem itt hallgatni a rinyálásodat.
-Köszönöm Bogi! - A lány jobb kedve derült, és kirohant a barlangból.
-Szívesen. Akkor indulás! - Felugrott.
-Gyere Lukó! - A szél elem csöndbe maradva elindult a tündérrel, a többiek után.

Az erdőben sétálva Stella újra a legrosszabbakra gondolt, és sírni kezdett. Lina vígasztalni kezdte, kevés sikerrel.
Ekkor egy madár röpült le az egyik fáról. Megálltak.
-Ha jól hallottam elvesztetted a babádat! Én láttam, hogy a trollok vitték el a főbázisukra!
-Tényleg?! - A föld elem megkönnyebbült, hogy végre egy biztos információt kapott. -Köszönöm!
-Szívesen.. Amúgy Rigó Rita vagyok! - Aztán meglátta Simont, és erősen bámulni kezdte.
-Ahogy látom erős szemferdülésed van. Takarodj innen, vagy megöllek!- Bogi.
-De kedves vagy! - A madár megsértődve elrepült.
Simon és Boglárka szavak nélkül megértették egymást, és tovább indultak.

Aztán végre elérték a bázist. A trollok már várták őket.
-Na végre itt vagytok!- Gándzsu.
-Ez egy csapda! Direkt csinálta.. Emma csak egy csali volt!
-Még csak most jöttél rá?..- Bogi.
-Támadás!- Gándzsu.
Lukó, Stella és Lina Ékkőtrixre; Boglárka, Simon és Mártek pedig Smaragdtrixre változtak át.
A szél elem fölrepült és "széllöket"-et, a tűz elem pedig "Tűz rengeteg"-et küldött a vezérre; aki a két támadást visszairányította rájuk és a földre estek.

Stella egy sziklát dobott Gólisztonra, aki visszadobta rá, majd eldobta.

Lina "fény golyó sorozat"-ot, Boglárka "zivatar"-t küldött Áktikuszra; akit a két erő a földre döntött.

Gándzsu ökölre váltott és földbe ütött, amitől egy nagy földdarab emelkedett fel; amin Boglárka és Mártek volt. Lukó "szél gömbök"-et dobált, de hiába.

A természet elem "levéldárdák"-at dobott Ákktrollnak, amik a hasába fúródtak. A földből ekkor gyökerek tőrtek elő és behálózták őt. Az ifjonc mozdulni se tudott. Simon aztán "szirom örvény"-t küldött ellenfelére, aki elvesztette eszméletét és teste erősen sebes lett.

A víz és tűz elem az erdőben landoltak, majd gyorsan visszafutottak a mezőre.

Gándzsut már idegesítette Lukó, így megfogta és eldobta.
-Lukó! Jó ez a ruha, de harchoz nem a legjobb!- Lina.
-Igaz.. - Stella visszaért.
Áktikusz az egyik fát kiszedte a földből és Linának dobta, aki alá került. Simon a lányhoz kezdett futni, de a troll elrúgta a levegőbe. Amikor a szél elem visszaérkezett, meglátta a tündért és "széllöket"-tel felemelte, és eldobta róla a fát. A két elem pedig golyókat dobáltak rá, hatástalanul.

A sellő és a tűz-lény elé aztán Góliszton állt. Bogi azonnal felugrott, és uszonyával pofozni kezdte, de az óriás a földre dobta. Majd újra fölugrott és egy nagy "víz tömeg"-et, Mártek pedig "terjedő tűz"-et zúdított ellenfelére; akit ez elsodort.

Stella Lináékhoz érkezett, és egy sziklát dobott, Lina "fény bomba sorozat"-t, Lukó pedig "széllöket"-et küldött Áktikuszra; akit elsodort az erő.

Simon Bogiékhoz futott. Közben Ákktroll magához tért és sikerült kiszabadulnia. Mártek nagy "tűz bomba sorozat"-ot indított, Simon pedig "zöld treilut"-ot (Ez egy olyan fűféle, amely bármilyen élőlényt képes elfogni (Beleragad).) teremtett; amitől Ákktroll nem tudott tovább lépni és folyamatosan érte őt a tűz. Ekkor Áktikusz felállt és társa elé rohant; majd őt érte el a "tűz bomba sorozat", a "zivatar", és a "makk eső", amitől Ákktrollra esett.

Aztán Gándzsu előlépett és eldobta Lukót. Stella sziklát dobott rá; ami semmi hatással nem volt rá, majd öklével a földbe nyomta. Ezután a levegőbe dobta, majd egy sziklát teremtett és a lánynak dobta; akit a földre küldött, s a szikla rajta maradt.
-Jaj ne! - A tündér megijedt. Ezután felrepült és a vezért dobálni kezdte "fény bombák"-kal; de ő a földre dobta.

Góliszton Gándzsu mellé állt. Ekkor Mártek előre rohant, összeszedte erejét és "tűz fal"-at emelt fel a két óriás köré, ami egészen a mellkasukig ért fel. Majd Simon "tüzet tápláló levél eső"-t küldött, melytől még magasabbak és erőteljesebb lett a tűzfal.

Míg a tűz elem tartotta fenn a 'falat', addig a többiek Stellához siettek. Lukó "széllöket"-tel eldobta a sziklát. A föld elem visszaváltozva, eszméletét vesztve feküdt a porban.
-Stella.. - Lukó nagyon sajnálta, hogy ez történt, s úgy érezte ő a hibás.
-Jajj, ne! Ugye nem..- Lina.
-Még él. De.. Hm.. Segítségre van szüksége!- Simon.
-Tényleg.. - A szél elem könnyezni kezdett. Félt, hogy elveszítheti szerelmét.

Simon ivott abból a főzetéből, amitől nem fog érezni semmilyen fájdalmat. Majd gyógyító leveleket varázsolt. Ráhelyezte mellkasára a növényeket, rá tenyerét és gyógyítani kezdett. Legbelül már szúrta a szívét, mert tudta, gyógyításhoz ez a főzet még nem elég; hisz elsődlegesen csatára fejlesztette ki, de tudta, hogy most muszáj ezt megtennie.

Közben Mártek nem bírta tartani a 'tűzfalat', így elengedte azt. A másik két óriásnak is sikerült kiszabadulni a 'ragadós fűből'. Gándzsu eldobta Boglárkát. A tündér a tűz elemhez szállt le, de Áktikusz eldobta a fiút. A lány "fény bombák"-at küldött, majd a két elem után repült. Majd az óriás Stelláék felé tartott. Lukó elé repült és "széllöket"-tel próbálta elfújni, de nem sikerült neki, majd megpörgette és őt is eldobta a többiek után.

Ekkor Stella kinyitotta a szemét:
-Emma..
-Nyugi..
-Nem! Vigyázz!
-Stella túl gyenge vagyol még!
-Emma már vár! - Simon odébb ment. A lány felállt. Lábai remegteg, de akarat ereje hatalmas volt. Nagyon gyenge volt még, érezte ő is. De tudta, hogy kislányát megkell mentenie, és most ez a legfontosabb! Összeszedte minden erejét és bátorságát, majd futni kezdett.
-Értöm Stella.. - A természet elem felugrott a levegőbe, hogy elhárítsa az épp feléjük tartó Áktikuszt. "Levél penge örvény"-nyel aztán megállította ellenségüket, akinek vérezni kezdett egész teste.

A föld elem már alig látott, de azért se adta fel. Végül elért az ajtóhoz, de ekkor Gándzsu lépett elé, elzárva a bevezető utat.
-Most meg vagy!
-Hagyj!
-Na persze! - Fölemelte. Hüvelyk és mutat ujjával fojtogatni kezdte. Stellának nem kellett sok, hisz így is eléggé rosszul volt, majd.. Hirtelen Stella megkapta a Smaragdtrixet (Hajának két tincse oldalt befonott, a többi szétengedett lett. Állati bőr darabkák voltak a nyakán, és a válla környékén. Állati bőrből készült egypántos trikót, nagy övet, rövid szoknyát és egy  szalagot viselt, mely a lábán végig volt tekerve.).
-De király! Smaragdtrix! És még a ruhám is pont jó! - Leugrott, megfogta, felemelte, megpörgette, majd eldobta Gándzsut és azonnal berohant a bázisra. Megállt. Meghallotta Emma sírását a széfből. -Jajj, ne! Abba a hidegbe.. Kicsikém! - Nekifutásból felugrott, és jobb lábával kiszakította a széf ajtaját. Landolt, megfordult és meglátta kislányát. Röktön megölelte. Emma abbahagyta a sírást. Aztán ölbe vette, leugrott és kifutott a többiekhez; akik időközben megérkeztek. Letette Emmát, ököllel a földbe ütött, amitől az a földdarab amin a trollok áltak elrepült. Visszavette kislányát.
-Stella te is megkaptad azt a bigyuszt!- Mártek.
-Igen! De ami fontosabb, hogy újra itt van az én kicsikém! - Megpuszilta homlokát.
-Most, hogy ez is megvolt, leléptem. - Bogi felugrott.

A többiek visszaváltoztak, és visszamentek a barlanghoz.

Mártek a gyümölcsösbe rohant, mert nagyon éhes volt. A tündér pedig követte.
Simon az erdő felé sétált.

Lukó bement a barlangba Stellához, aki épp lefektette a kis Emmát, mert már nagyon fáradt volt.
-Stella.. - Lépett közelebb hozzá.
-Mit akarsz? - Fordult meg.
-Kérlek, bocsáss meg! Én ezt nem akartam..
-Mégis megtetted!
-Tudom és nagyon sajnálom.. De.. Csak adj még egy esélyt! Kérlek szépen Stella.. Szeretlek!
-Lukó.. Legyen.. Kapsz egy esélyt!
-Köszönöm.. - Nagyon megörült. Közelebb ment. -Stella, szeretsz még?
-Őszintén? Igen. - A föld elem felnézett a fiú kék szemeibe, majd megcsókolta.

Lina sétálgatott az erdőben, aztán rátalált Simonra, aki épp rajzolt egy virágot, egy fának neki dűlve. Odament hozzá:
-Szia! Megint rajzolsz?
-Igen. Nem ülöl le?
-De.. - Mellé ült, s nézte, hogy rajzol. -Nagyon szép!
-Köszi. - Aztán befejezte, és elrakta a noteszt és a ceruzát. Felállt. -Gyüvöl sétálni?
-Persze! - Felállt és sétáltak. -Simon.. Miért jársz mindíg az erdőbe?
-Mikor minek.. De amúgy főzeteket készítöni, rajzolni, meg meditálni.
-Az érdekes lehet.. És mondd csak, a családod..
-Van egy anyum, apum és egy testvérem. De az igazat megvalva, az én családom ennél sokkal bővebb!
-Ezt, hogy érted?
-Úgy, hogy nem csak vérszerinti családom van. Hanem lélek családom is.. Közölük igazi lélektestvérekkel!
-Akkor sokan lehettek!
-Igen.. És ti?
-Háát.. Van egy anyukám és apukám, de testvéreim nincsenek és.. sajnos nagymamám már meghalt.
-Nagyon szerethetted!
-Igen.. Simon.. Voltál már szerelmes?
-Szerelmes? Igen. Csak tudod, nem igazán vagyok szerencsés e téren.. A hetes házam is..
-Hogy mi?
-Jajj, semmi.. Na és te már vótal szerelmes?
-Ööö.. Igen. - Elpirult.
-Hát, ha jól értem most is az vagy! Szóval sok szerencsét hozzá! És ne félj elmondani neki mit érzel. Kitudi, lehet, hogy ő is hasonlóan érezz! - Lina csöndbe maradt, de az egész arca vörös lett. -Ohh' vagy hülyeséget mondtam? Akkor bocsánat.
-Neem, semmi baj!
-Akkor jó! - Mosolygott a lányra; s még egy darabig kettesben voltak.

Eközben Mártek sétálni indult, amikor összetalálkozott Boglárkval az erdőben, aki épp egy szörnyet ölt meg "víz tömeg" és "víz bomba sorozat" támadásokkal. Leérkezett a földre és visszaváltozott. A tűz elem csak bámulta.
-Te meg mit nézel?!
-Olyan ügyes voltál!
-Tudom magamtól is, nem kell mondanod.
-De te mit csinálsz itt?
-Semmi közöd nincs hozzá! Most pedig menj!
-De..
-Süket vagy?! Nagyon nem érdekel különösebben, hogy veled mi van, de ha azt mondom menj, akkor menj!
-Én csak sétálni jöttem! És..
-Víz bomba! - Mártekra dobta, aki hátra esett.
-Ezt meg minek kellett?!
-Csak kimostam a füled. Bocsánat, de máskor ne kotlass utánnam, még véletlenül se! - Megfordult, majd felugrott.
-Ki érti ezt a csajt?..

Gándzsu nagyon dühös volt, és már tervezgette a következő támadást.
Ákktroll is mérges volt, főleg Simonra. Megfogatta, hogy megöli a természet elemet.

Esteledni kezdett. Stella megszoptatta Emmát, miután egész délelőtt Lukóval volt.

A többi elem is megérkezett aztán. Mártek tűzet gyújtott és körbe ülték.

Kivéve Boglárkát, aki hátul az egyik kövön ült.  Simon átadta a ma az erdőben varrt ruhát Stellának, aki örült, hogy több ruhája van már kisbabájának. Aztán Emma felébredt és csak sírt és sírt. Stella nyugtatta, majd Lina kezében abbahagyta a sírást. Az elemek lassan elaludtak, csak Lina és Emma nem. Aztán eszébe jutott egy dal, amelyet régen mindíg a nagymamája énekelt neki:

Aludj el!

Aludj el, s álmodj!
Álmodj szépeket,
Rosszat ne, csak jót!
Hamar aludj el!

Zavartalanul,
Szépen, s ügyesen.
Ohh' váratlanul,
Halkan, s csöndesen.

Kis tündér ott benn,
Álmodban repdes.
Leszáll fejedre,
S csókot ád, néked.

Egy unikornis
Vágtat, s fölnyerít.
Legel és iszik,
S lassan lefekszik.

Itt az éjszaka,
Fáradt a lélek.
Lepihen ágyra,
S alszik az ember.

Hm.. - Énekelte. Emma bealudt. Letette a kislányt anyja mellé, majd ő is nyugovóra tért.

***
Mit gondolhatunk Stella viselkedéséről?
Simon és Lina beszélgetéséből mire következtethetünk?
Vajon milyen élete lesz így Emmánnak, ha szülei folytatják a veszekedéseket?