4.rész: Egy kis kaland: 6.nap - Elmúlás

6.nap

Az Ákkin kontinensen Tészi a sok forgolódásban aztán leesett az ágyról. Felébresztette a másik lányt:
-Mi az már?.. - Ült fel, miközben csipás szemeit tisztítgatta.
-Jajj, de rosszul aludtam! Igazából nem is tudtam aludni! Jajj, most, hogy fogom bírni a menetet?! - Pattant fel.
-Te miről beszélsz?
-Ma elindulunk és te fogsz minket vezetni! Jajj, ez olyan izgi lesz! És végre elhagyjuk ezt a helyet! Bár.. Az igazat megvallva nagyon sajnálom itt hagyni.. Itt maradnék, de ilyen körülmények között..
-Ne félj! - Állt fel barátnőjéhez, s átérezte helyzetét. -Megoldjuk!
-Jajj, hát persze! Hiszen te siettél a megmentésünkre! - S ezzel a lendülettel le is futott az emeletről..
-Ohh..
Emma picit elkeseredett, hiszen nem tudta mégis hogy fog nekik eleget tenni.. Hatalmasnak látta a feladatot, s picit megvalósíthatatlannak is. Aztán egy nagy levegőt véve erőt vett magán. Felöltözött Tészivel, megreggeliztek és készülődni kezdtek, pontosabban pakolászni. Ekkor Kársz rontott be a lakásba:
-Már majdnem mindenki készen áll! Mikor indulunk?
-Mi is készen vagyunk!- Tészi.
-Remek! A szekereken fogunk ugrándozni!
-Milyen szekereken?- Emma.
-Azok segítségével hagyjuk el a várost! Na menjünk!
Tészi megragadta a lány kezét, majd Kársszal együtt a település széléig szaladtak, ahol már az egész falu felsorakozott. Összesen hét szekér állt fel, melyeken 2-2 család fért el. A legelsőn pedig Pefi, Terglot (Pefi kisfia) és Dén várta őket. Felszálltak, majd a partvonalon elindultak déli irányba, a lovak segítségével.


Eközben a Deffel-tengerben ahogy Lináék úsztak, megpillantottak egy hatalmas ammonitesz szörnyet. Megálltak, s Bogi előrébb lépett:
-Na húzz innen, útban vagy!
-A hatalmas Pencőt senki le nem  győzheti! Ahogy ti sem!
-De nagy az egója..
-Viszont.. Jók lesztek vacsorának!
-Sssz.. Ez meg akar enni minket?! - Ilyedt meg Villám-Kígyó.
-Hm. Jó vicc! Na gyerekek gyerünk! Intézzük el!- Bogi.
-Azt hittem egyedül akarod.. - A fény elem a sellőhöz úszott.
-Juhúú! Harcolunk! - Ugrándozott a tűz elem. -Akkor változzunk át! Smaragdtrix! - Átváltozott.
-Rubintrix! - A két lány is átváltozott.
Ekkor Pencő villám gyorsan megindult feléjük. Ezt észrevéve Boglárka pillanatok alatt előteremtette szigonyát, amivel előretőrve megállította egyik csápját, de aztán hátra is dobta a lányt. Lina közben az ellenség fölé úszott és "Fényes csapás"-sal pár km-re délre repítette, de ekkor az óriás villám gyorsan felúszva meglendítette egyik csápját, amikor a tündér "Fény lökés"-sel levitte a végtagot. Ekkor Boglárka "Víz hullám" támadásával hátra repítette, de a következő pillanatban már a lány mögé került, s egy ütéssel kirepítette őt a tengerből. A sellőnek felsértette karját, ami lüktetni kezdett, s nagyon fájt, még ha ezt ki nem is mutatta. Megfordult, majd a többiekhez vette irányát.

Lina közben "Fény sugár"-ral és "Fényes hullám"-mal támadta a szörnyet, aki ezt mind kikerülte. Ekkor hirtelen megfordult maga körül, s az egyik csápja pont eltalálta Kántor Madarat, akiből vér kipriccolva süllyedni kezdett. Ezt Villám-Kígyó nem vette észre, mert ő is hátrébb úszott, nehogy baja essen. Lina pedig "Fényes sugár" támadásával megállította a szörnyet, pörgésében. S ekkor Mártek megindult, gondolván, hogy most eljött az ő ideje. Pencő észrevette, s egyik csápjával felsértette mellkasát.. Üvöltött fájdalmában, de újra neki indult. S mikor elég közel került hozzá, "Tűz rengeteg"-et küldött, ami semmi hatással nem volt ellenfelére. Ekkor újra felsértette Mártek testét, s mikor a fiú újra elindult, hirtelen megkapta a Rubintrixet! (Hosszú vörös pólót és hosszú nadrágot viselt, apró lyukacskákkal.Valamint mélyvörös köpenyt kapott, s lábfején nem viselt semmit.) Sebe semmivé lett. Mártek nagyon megörült, hogy megkapta ezt az új átváltozást:
-Ez az! Én is átváltoztam! - Ugrándozott. -Húú! Vajon milyen kardom van? Kard! - S megjelent kardja, mely mintha a lángoló tűz megszilárdultsága volna, illetve két és fél méter hosszúságú volt. -Aztaa... - Elképett a látványán..
-Azta Mártek! Ügyes vagy!
-Köszönöm!
-De használd is azt a kardot!
-Jajj, tényleg! - Nevetett, majd ekkor Pencő megindult a tűz elem felé. -Na nézzük mit tudunk! - Majd nevetve meglendítette kardját, és "Lángoló kard" nevű új támadásával ahogy végig húzta maga előtt, temérdek mennyiségű láng csapott fel. A víz pillanatok alatt felmelegedett. A tűz pedig elérte a szörnyet, aki vergődött össze vissza. Aztán hirtelen kiúszott belőle, s egyenesen az elem felé vette irányát, majd a következő percben már a fiú hátrafele sodródott. S ekkor a tűz elem megállt, "Tűz hullám"-mal próbálta megállítani ellenfelét, ami nem sikerült. Pencő erőt vett magán, majd három csápjával az elemet újra felsértette. A fiúnak nagyon fájt.. Megállt egy helyben, de Pencő újra támadni készült. Mártek pedig maga köré tüzet teremtett, amitől a víz forrni kezdett, majd ebből erőt gyűjtve "Lángoló kard" támadásával ketté hasította ellenfelét. Mikor Pencő halott teste esni kezdett, visszaúszott Linához és Villám-Kígyóhoz.


Az Ákkin kontinensen a mozgó városka szépen haladt. Emma épp ült, s gondolkozott. Arról, hogy hogy is fogja ezt a sok embert irányítani, amikor azt se tudja, mi is kell nekik. Fogalma sem volt a tájról sem, és igazandiból semmiről sem.. S hogy miért? A nevelés.. Ha visszagondolunk, Emmát úgy igazándiból nem is tudták nevelni, egyrészt a tapasztalat hiány, másrészt pedig a harcok és a veszekedések miatt. El se tudta képzelni, hogyan is adjon ezeknek az embereknek biztonságot, amikor ő maga sosem részesült a legnagyobb biztonságban. S főleg az jelentette a legnagyobb sebet, hogy szüleitől elválasztotta az a bizonyos tornádó.. S hogy miért ilyen vele a sors? Talán azért, mert ő akart ilyen életet. Igen, sokszor nagyon meglepő lehet, de döntőleg mi magunk választottuk életünket. De miért is épp ilyen életet? Mert előző életében szinte csak másokkal foglalkozott. Nem saját magát helyezte előtérbe szinte sosem (7.házas Ketu). De ezt meg is tehette, hiszen nagyon is jómódú volt. Megvolt mindene, amit csak kívánhatott. S az anyagon (bika) keresztül adott és adott. S ez életében most önmaga felé kellene közelednie, még hozzá a sok nehézség segítségével.. Ahogy láthatjuk, visszatér életébe az a motívum, kényszeresen is, hogy foglalkozzon más emberekkel, viszont ez már koránt sem olyan könnyű neki, elsősorban a gyermek kora miatt. S ha ilyen megvilágításba helyezzük Emmát, máris értelmet nyer élete egésze.. Teljesen mást gondolhatunk ezek után róla.. S miközben a szekeren csak némán előrebámult, azon gondolkozott, vajon mi lesz most ő vele (1.házas skorpió Nap), amiért ezt bevállalta?..

Ahogy lassacskán meneteltek előre, egyszercsak észrevették, hogy a víz szintje újra emelkedni kezdett. A lakosság megijedt és kiabálni kezdett. Erre Emma is felkapta a fejét, s felállt. A tengert bámulta, miközben az egyre nagyobb hullámok egyre csak közeledtek. A lány hátrafordult:
-Gyorsan jobbra, mindenki!!!
A szekereket irányítók jobbra is fordultak, de a következő pillanatban a hullámok elérték Tésziéket, és Pefi a vízbe esett.
-Pefi! Pefi! - Kiabált Tészi. Kársz ekkor átvette az irányítást és a többiek fele terelte a szekeret. -Jajj, de Kársz!
-Majd én megyek! - Emma pedig a vízbe ugrott. Nagy kabálózásokkal aztán sikerült barátjához eljutnia. Átkarolta, majd lassan kiúsztak, s mikor elkezdtek futni, a férfi a földre esett. Ekkor már közeledett feléjük a következő hullám.. A lány hamar felkapta, majd futott vele a többiekhez, akik már beljebb megálltak. Letette egy fához. -Mondd, jól vagy? - Guggolt le hozzá aggódó szemekkel.
-Nem.. A lábam! - Szorosan magához vette végtagját, mely csúnyán megsebesült az ütés során.
-Apa! Apa! - Rohant hozzá Terglot, aki síró szemekkel ölelte át édesapját.
-Ne sírj..
-Ő meg kicsoda? - Fordult hátra a lány, Kárszék felé.
-Ő a fia, Terglot.- Tészi.
-És az anyja?
-Ő.. Sajnos meghalt..
-Ohh'! Nagyon sajnálom..

Miközben apja és fia féltően egymáshoz simultak, Terglot fejében csak az a szomorú gondolat halmaz sötétítette el optimisságát, amely makacsul emlékeztette őt édesanyjára, ki pár éve már föntről vigyázott ő rá.. Nem akarta édesapját is elveszíteni.. Nagyon félt ettől. Úgy érezte, túl veszélyes és túl kiszámíthatatlan az élet. Nagyon félt az elmúlástól.. Attól, hogy a szeretteit nem látja többé! Úgy érezte belepusztul, ha azt a személyt is elveszíti, akit a legjobban szeret, s szereti őt! Egyszerűen nem tudta elképzelni apja nélkül életét, hisz akkor olyan sivár, olyan értelmetlen, s szeretet hiányos lenne ez az egész idő, amit itt eltölt! Egyszerűen csak beleroskadna abba az érzésbe, abba az eseménybe.. Azt érezte, szülei nélkül nem tud élni, létezni! S csak kiabálni minduntalan, hogy "Anya! Apa!".. Félt, mert már egyszer megtapasztalta, s ha mégegyszer megtörténne, mindent elveszítene.. S csak bőgne és bőgne.. Mert az, ami a világ legfontosabb alkotó lételeme, az ős-szeretet, egyszerűen semmisé válna ő számára, s e nélkül elképzelhetetlen az élet.. Azt érezte, érzelmi binztonság nélkül az élet semmit sem ér! S milyen igaza van abban, hogy a szeretet állandósága és megfelelő minősége nélkülözhetetlen a boldogsághoz. Milyen élet az ilyen? Keserves, sívár, tele hiánnyal.. De egyáltalán fontos az, hogy állandóan boldogok legyünk?.. Egy kisgyereknek a boldogsága valóban az állandó és megfelelő minőségű szeretettől függ, de az igazi boldogság talán abban rejlik, hogy a hiányban megtaláljuk az egészet, a mindent, ami végül feloldja azt, s többé nem lészen összehasonlítgatás, hiány.. De Terglot ekkor még nem ebben a szellemiségben élt, nem is tudott volna, s érthető módon, átengedte magát érzelmeinek.. ..Mert azt érezte, nincs hatalma boldogsága felett.. S a kisfiú továbbra is sírva, szorítva magához édesapját, nem engedte, hogy bármi baja is történjen..


Közben a tengerben Bogi visszatért a többiekhez:
-Hol az a(?)..
-Megöltem!! Láttad volna! Egy suhíntás és..- Mártek.
-Látom nagyra vagy amiért te is megkaptad a Rubintrixet.
-De ez a rész még csak most jött volna! Várj, te honnan tudod?
-Hm.. Azt se tuda mit mond.. Na és hol van Kántor Madár?
-Hogy ki? - Nézett körül Lina. -Eltűnt!
-Sssssz... Pedig az előbb még itt volt..- Villám-Kígyó.
-Na nyomás! - A sellő megfordult és lefele vette irányát.
-Bogi várj már! Mi nem vagyunk olyan gyorsak, mint te! - Kiabált utánna a fény elem, de barátnője nem akarta meghallani. Egy kis idő múlva aztán elértek egy sziklás részt, ahol nagyon meleg volt a víz. Vulkanikus tevékenység zajlott itt. S a furcsa kőzeten egyszercsak észrevették barátjukat, aki mozdulatlanul feküdt a sziklákon. -Ez a madár..
-Jajj, ne! Kántor! - Lina szájához emelte kezeit. A legrosszabbra gondolt.
-Sssssz.. Csak nem.. - Hallgatott el Villám-Kígyó.
-Ohh.. - Most, Mártek általában mosolygós és vidám arca is komorrá változott.
-Pedig, hogy szeretett! - S karját összefonta maga előtt.
-De Bogi!..- Lina.
-Hisz halott! Vérzik az egész teste! Ez az igazság akármit is akartok!
-De te nem is sajnálod?! - S a fény elem bőgni kezdett.
Ekkor Boglárka ruhája alól egy virágfejet húzott ki, melyet halott barátjára tett. "Ennyivel tartozom.."-gondolta, majd fölúszott. A többiek csodálkoztak, de nem igen törődtek most a sellőlánnyal. Csendben, maguk elé néztek, s visszagondoltak a barátjukkal eltőltött időre.

Kántor Madár meghalt. S hogy miért? Sokan fel sem teszik ezt a kérdést, amikor a halál esetről van szó. Vagy azért mert nem is érdekli őket, egyáltalán el se hiszik, hogy van rá értelmes magyarázat, vagy pedig azért, mert most már úgy is mindegy, hiszen az illető halott. Pedig lehet, hogy néha érdemes lenne feltenni ezt a kérdést is. Hogy miért? Talán adhat egy kis pluszt, ami segít a gyászolásban, a feldolgozásban, hiszen sosem könnyű amikor e esemény valóságossá válik.. Kántor Madár esetében a teste és a viszonzatlan szerelem el nem engedése volt az a motívum, ami végül elvezetett haláláig. Hiszen állandóan ezeken rágódott, s csak bánkódott és egyfolytában a hiányt láttatta magával. Mert ő a tökéletes múltját szerette volna vissza kapni! De sajnos nem jött rá időben, hogy nem ez a megoldás.. Bár igen nehéz volt neki. Hiszen teljesen elbizonytalanodott. Egy szóval csak, elveszett. S mivel nem ismerte fel, s nem tudta feldolgozni a történteket, Kronosz bácsi közbe szólt.. De talán, következő életében jobban alakítja majd útját. S ahogy lelke eltávozott, teste a forró vízben mozdulatlanul heverve, ő rá emlékeztette a többieket..
Lináék még pár percig némán bámultak, majd lassan megfordultak, s a sellőlány után úsztak.


Eközben a Tilor kontinensen Lírszton felélesztette Seherezádét, majd együtt elindulva befagyasztották a Csipp és a Kezúr kontinenst.


Esteledett. A nap épp aludni készült, amikor Mártekék kiértek a Kezúr kontinens Petteg-félszigetére.

Ide a jég még nem ért el ekkor. Homokos tengerpart, pálmafák, és egy kis bozótos.. Mind ez az alkonyatban. Az első fához letelepedtek. Mártek tűzet gyújtott és körbe ülték.
-Szerintetek most hogyan tovább? Kijöttünk a tengerből, de merre menjünk?- Lina.
-Egyenesen előre! Tovább keressük a köveket! Holnap tovább indulunk, mert sürget az idő!
-Sssssz.. Egyetértek.. De ha Lírszton követni fog?- Villám-Kígyó.
-Akkor megöljük!
-A halacska milyen vicces! - Nevetett Mártek, aki a már az első gyümölcsös bokrot le is támadta.
-Hé! Abból nekem is hagyjál! - Állt fel Lina és barátjához csatlakozott. -Ez nagyon finom!
-Ugye? Befalom az egészet! - Nevetett a tűz elem.
-Te nem kérsz, Bogi?
-Nem. Bolondok..
-Ssssz.. Remélem a többiek is jól vannak..
-Igen, én is remélem! - A tündér visszaült a tűzhöz, kezében pár bogyóval. -Kíváncsi vagyok ők talán egyben vannak-e vagy mind külön. És, hogy miken mennek keresztül. Jó lenne tudni. De jobb lenne ha mind együtt lennénk!
-Ha te mondod..- Bogi.
-Miért? Te szerinted nem?
-Nem. Ez a csapat sosem lesz olyan, mint bármelyik eddigi.
-Lehet.. De Bogi! Hogy hogy már kedvesebb vagy?
-Mindíg is ilyen voltam.. Csak nem láttátok meg ezt az oldalamat.
-Ssssz.. Szóval rejtegetted!
-Nem. Csak épp nem volt használható, ennyi. És bárhol legyenek is a többiek, az az ő dolguk. Minden esetre nekünk elemekként meg kell tenni a lehető legtöbbet!
-Igazad van..
-Még szép, hogy igazam van.
Lina elnevette magát. Ahogy a tűz elem befejezte a vacsorázást, lepihentek aludni..


Eközben az Ákkin kontinensen Tésziék az erdőben lepihentek. Ők is tüzet raktak. A fiatalok picit távolabb ültek. Pefi és Terglot sétálni mentek.
-Jajj, nézzétek! Az új ruhám kiszakadt! Ahhj! Most mit csináljak? - Panaszkodott Tészi, akinek ruhájának alsó része teljesen tönkre ment.
-Így jártál! - Nevette ki Kársz.
-Ahh! Na megállj! - A lány felállt, majd a fiút kergetni kezdte.
-Hajj.. - Emma sóhajtott egyet, miközben a tűzet bámulta. Ekkor Dén ült le mellé.
-Mi a baj? Nem tetszik a környezet?
-Hogy micsoda? Bocsánat nem figyeltem..
-Igen azt látom. - Mosolyodott el a fiú. -Nos, mi a baj?
-Csak, soknak érzem ezt az egészet..
-Hogy vezesd a csapatot?
-Igen.. És, hogy felelős vagyok értük! Semmit nem tudok erről.. Sőt! Igazából semmiről..
-Ezt meg, hogy érted?
-Úgy, hogy alig, hogy megtanultam beszélni és járni, elvesztettem szüleimet és az Északi-sarkra kerültem. Ott egy hóviharba keveredtem.. Majd arra ébredtem, hogy egy varázskő beszél hozzám.. Ő változtatott felnőtté és mondta mit tegyek. Sokat köszönhetek neki. Ha ő nem, talán már rég halott lennék a hidegben.. - Ahogy Dén hallgatta a lány történetét, átérezte a helyzetét. Némán figyelte, s várt. -Aztán a tengert elértem és egy csónakba ültem. Amikor viharba kerültem, nagyon féltem, egyáltalán túlélem-e. De szerencsére igen. Csakhogy.. Épp hogy partot értem, már jöttetek is.. És..
-Emma..
-Igen? - A lány elhallgatott, és új barátjára figyelt. Várta, hogy most mi lesz. De erre nem számított. Dén, ahogy mélyen a lány szemeibe nézett..a következő percben már forrón ölelte őt. Szokatlan volt ez a lánynak, aki nem értette ezt az új helyzetet. De az igazság az, hogy nagyon jól esett neki Dén figyelme. S ahogy a tűz lángjai játékosan táncoltak, a háttérben a két fiatalnak, mintha az idő is megállott volna..



***
Mennyire elrendeltett az életünk?
Vajon mi lesz Emma és Dén között?
Kántor Madár mit üzenhet a többieknek föntről?
Mi segít a gyászolásban?
Milyen lehetett Terglot kisgyerek kora és milyen lehet felnőtt élete?
Az elmúlás talán csak világkép kérdése?