1.rész: Együtt a csapat: 14.nap - Félelem

14.nap

Ahogy reggel az elemek felkeltek, megismerkedtek Seherezádéval. Miközben megreggeliztek, elmondta a tündér lány, hogy van egy 'szél fája' nevű fa, amit ha megölel Lukó, megkapja az Ékkőtrixet. A szél elemet ez egyből lázba hozta és kijelenetette, hogy ők elmennek ahhoz a fához. A többiek is beleegyeztek, mivel tudták, így több esélyük lesz a gonoszok ellen. Stella átváltozott, Simon pedig felült Lina hátára, majd felszálltak. A távolban egy hegyet láttak meg. Seherezádé szerint azon a hegyen túl van az a bizonyos fa.

Szörny Ella kiküldte Gufutot és Repülő Bikát, hogy fogjanak el embereket, mivel a legutóbbi csata során az összes odalett. A két szörny faluról falura járt és szép számmal gyűjtötték az embereket.

A gonosz tündér eközben az erdőben sétált. Majd meglátta Kovát. Mindketten megálltak. Körülbelül öt méter volt közöttük. Nagyon meglepődtek. Hosszan figyelték egymást. Mindketten 'lefagytak', s csak a másikra tudtak gondolni.

(Ekkor mindkettő visszaemlékezett a tíz évvel ezelőtti, utolsó találkozásukra:

A Hilló kontinensen Szörny Ella egy csapat embert üldözött a közeli erdőben. Épp ekkor járt itt Kova. Megállt:
-Inteligens szellő! - A szellő felkapta az embereket és elvitte őket innen.
-Te meg mit csinálsz?!
-Ez a szellő visszaküldi őket oda, ahonnan elűzted őket.
-Sötét golyó! - Kova felugrott, a földön pedig gödör keletkezett.
-Mondd Rita, miért csinálod ezt? Kérlek gyere vissza hozzám, és...
-Csönd legyen! Sötét felhő!
-Fordító fuvallat! - Visszaküldte rá a támadást.
Ekkor a tündér, Kova alá teleportálta magát. Megfogta ellenfele lábát és elkezdte pörgetni, majd eldobta. Kova megkapaszkodott egy fában és visszaugrott a tündérhez.
-Sötétség!
-Elszívó levegő! - Elszívta az erőt. -Mondd Rita, mégis miért csinálod ezt az egészet? Kérlek fejezd be..
-Elég legyen! Sötétség golyók!
Kova fölugrott. Ekkor Ella a férfi mellé teleportálta magát, hasba ütötte, majd elrúgta a fának, ami ki is dőlt. A gonosz tündér leszállt.
-Kérlek.. ne csináld! - A gonosz, ellenfelébe akart rúgni, de a férfi odébb állt. -De most..
-Sötét sugár!
-Szélörvény! - Ez elterelte a támadást. -Rita, én.. Szeretlek!
-Hát én nem!
Mikor Kova ezt meghallotta, 'megdermedt'. Mozdulni se mert. Nem akarta elhinni, hogy akit a világon legjobban szeret, ő most 'csak így' nemet mondott neki. Elteleportálták magukat.

Ezután Kova az erdő szélén járkált. Nem tudta felfogni, hogy már nem szereti őt szerelme...)

-Rita.. Mondd,..- Kova.
-Szeretlek!- Ella.
A férfi nagyon meglepődött. Arra számított, majd most is elutasítja. De megkönnyebbült, s nagyon megörült.
Úgyszintén Ella is megnyugodott, hogy szerelme még mindíg szereti őt.
-Akkor.. most már,..
-Nem. Kova.. Krákenn Sztór miatt nem tudok még szabadulni!

Ekkor mindkettő arca a boldogságból, a reménytelenségbe váltott át. Nem szóltak egy szót sem. Szörny Ella szerette volna, ha Kova megérti őt, de nem látta ennek sok esélyét. A férfi pedig semmi reményt nem látott abban, hogy valaha újra boldogok lehetnek együtt. A gonosz tündér lehajtotta fejét, s egy könnycseppett ott hagyva fölrepült. Kova megfordult és szomorúan hagyta el az erdőt.

S hogy mért nem látta Kova a reményt? Talán azért, mert a hosszú idő alatt nem történt 'semmi' és elvesztette hitét. Talán mert túl hosszúnak és sötétnek látszott az út! Igen, vannak olyanok, akik magába abba roskadnak bele, hagyják ott álmukat, mert az elérni kívánt célt túl messzinek látják. És túl viszontatságosnak! Vannak olyanok, akik inkább megfutamodnak, MERT AZ KÖNNYEBB! És, hogy miért? Mert őszintén, könnyebb megtenni azt, hogy visszabújúnk saját kis páncélunkban, ami biztonságos, amit 'már jól ismerünk', a saját komfort zónánkba, s titkolózni saját magunknak továbbra is, mert félünk! Félünk szembesülni a félelmünkkel! És, hogy miért? Mert tudjuk jól, hogy fájdalmas! Hogy nem jó érzés! Épp ezért mondjuk inkább azt, hogy nem megyek vele szembe, mert tudjuk milyen! Félelem keltő! S miért? Talán azért, mert az a bizonyos rész, nem EGÉSZ bennünk! Miért félünk? Miért tartanak rabságban még mindíg ugyanazok a félelmek amik eddigi életünkben végig kísértek? Mert túl gyávák vagyunk! Mert a félelem eluralkodott rajtunk! Pedig sokkal könnyebb lenne, ha nem félnénk, s egészek lennénk! Csak előbb, hogy ez meg legyen, fájdalmas úton kell szembe menünk saját félelmünkkel! S meg kell gyógyítani azt! Ehhez pedig bátorság, kitartás, akarat, tudatosság, érzékiség kell! Miért félünk? Mert tudjuk milyen félni, s átélni nem akarjuk többé. Épp ez az, ami oly nehéz e feladatban. De ha belegondolunk, ugye könnyebb lenne merésznek lenni?

Amikor már 'elég' embert fogtak el, a gonoszok visszamentek az erődbe.

Esteledni kezdett és vele együtt a levegő is lehűlt. Az elemek és Seherezádé az egész napi repülés után most végre elérték a hegyet. A meredek, csupasz és sziklás képződmény mellett haladtak fölfele. Ahogy repültek, Seherezádé egy kisebb párkányt vett észre, ahova leszállt. Követte őket a szerelmes pár is. Aztán ahogy Lina próbált lejjebb ereszkedni, nekiment a hegynek. A természet elem leesett a párkányra. Viszont a tündér zuhanni kezdett a hegy oldalán. Esés közben eltört a szárnya, majd egy kis párkányról is leesett, de ekkor jobb kezével megfogta a szikla nyúlványt:
-Segítség! - S ekkor Lina megkapta az Ékkőtrixet (Hosszú egyberészes fényes ruhája és fehér topánkája lett. Haja nem változott, ugyanúgy ki volt engedve. Szárnyai pedig nagyobbak és erősebbek lettek.)
Aztán Lina leszállt a többiekhez, akik elcsodálkoztak a tündér átváltozásásán.
Seherezádé, Lukó és Stella elmentek aludni.

Simon a tündérhez ment, aki már visszaváltozott, s látszottak sebei.
-Lina! Gondolom eléggé fáj. Holnap bekenem majd neköd és a ruhádat is megnézöm.
-Köszönöm. - Mosolyodott el. -De a ruhámat..
-Tudok varrni. Mostan pedig mönyjünk aludni. - Lefeküdtek a többiek mellé.
Lina nagyon boldog volt.. Örült, hogy most már ő is megkapta az átváltozást, de főleg azért, mert a természet elem ilyen kedves volt vele. S igazán, most érezte azt, hogy megérkezett a csapatba! Mert most tudott boldog lenni! Igaz, nem mutatta ki, de belül, hevesen lángolt boldogsága.

Közben az erődben a gonosz tündér az ablakon nézett kifele:
-Talán.. nem kellett volna találkoznunk.. - Könnycseppek hagyták el arcát, amik a szélben tova szálltak.



***
Szörny Ella és Kova..
Vajon mi történhetett kettejük között a múltban, amiért most így viszonyulnak egymáshoz?