1.rész: Együtt a csapat: 9.nap - A vihar

9.nap

Kora hajnalban egy hatalmas vihar csapott le az erdő azon részére, amelyben az elemek is voltak. Az eső sűrűn szakadt, a szél pedig jó pár fát ki is döntött.

A három elem erre hamar felriadt.
-Mi van itt?!- Stella.
-A hajam!..- Lina.
-Gyorsan, keressünk valami menedéket!- Lukót.
-De siessünk!- Lina.
Futni kezdtek. Ahogy futottak az egyik faág letépett egy kis anyagot Lina felső ruhájából, s így kilátszottak mellei. A szél nagyon erősen fújt, így csak lassan tudtak haladni. A futás közben a föld elem lemaradt:
-Lukó! Lina! Várjatok meg!
A két elem meghallották társuk hangját, s megálltak. Mikor látótávolságba kerültek, Lukó kinyújtotta kezét:
-Stella gyere!
De ekkor a szél felkapta. A levegőben hevesen kalimpált:
-Lukó!
Mind hárman megijedtek. Aztán a szél elrepítette a lányt.
-Gyorsan, menjünk utánna!
-Várj Lukó! Nem kockáztathatunk! Minket is elsodorhat a szél!
-Nem érdekel! Stella bajban van! Meg kell mentenünk!
-Megértelek, de gondolkodj kicsit!
-Nem! Bármi történhet Stellával míg mi itt beszélünk! Máris indulnunk kell!

Lukó Stella után repült. Lina értette, hogy miért csinálja ezt társa, de meggondolatlan döntésnek tartotta.

Nehéz kérdés, hogy melyik szituációban hogyan döntsünk. Az eszünkre vagy az érzéseinkre hallgatva. Elsőnek is, nagyon helyzet függő. Mégis lehet mondani egy általánosítást. Fontos, hogy érzelmeinket ne fojtsuk el! Ezzel nem azt mondom, hogy minden bennünket nyomasztó érzést vetítsünk ki bárkire, hanem azt, hogy megfelelő személynek, megfelelő helyen és időben, igenis mondjuk ki azt, ami minket belülről feszít! Mert sokkal könnyebb lehet a megoldás így! Az olyan ember, aki magának tartja dolgait, annak igen erősnek kell lennie, hogy ezt kibírja, illetve, hogy az elméjét és érzelmeit összebarátkoztassa egymással. Látszólag két teljesen külön dologról van szó, mégis a kulcs, az ellentétek, a végletek közti aranyközépút megtalálása és alkalmazása lehet! Ha érzelmeinket kiengedjük, majd tudatosan, külső megfigyelőként megtekintjük, akkor sikerülhet a feloldás. Persze nem egyszerű, egyedül meg pláne nem. Sőt, nagyon veszélyes! Mert téves dolgokkal tömhetjük tele fejünket, melyeket most legalábbis igaznak vélünk, de csak azért, mert még nincs elég információnk arra. Mert még talán nem is kellett velük találkoznunk! Mert minden eljön majd a maga idejében. Szóval fontos, hogy ne vesszünk el érzelmeink forgatagában és ne nyaldossuk folyamatosan sebeinket. A gyász jó! Mert sokat segíthet! De ezt is csak mértékkel! Ugyanakkor elménknek se adjuk át az irányítást, mert ez is tévutakra vezethet! De mégis, bizonyos szempontból azt se árt, ha valaki megtapasztalja egyik, másik végletet. Talán ezután könnyebb lesz..

Óvatosan fölszállt, de ekkor egy másik fuvallat őt is elrepítette, egy másik irányba.

Lukó egész végig kitartóan repült, bízva abban, hogy megtalálja Stellát.

Reggel lett. A vihar még mindíg tombolt. Az elemek pedig még mindíg nem találták egymást.

Boglárka egész este csak repült, így szerencsére elkerülte a vihart. Egy kis patak partján ébredt fel. Átváltozott és repülve folytatta útját. Egyik falunak a piacáról a másikra vándorolt.

Szörny Ella is elkerülte a nagy vihart. Újból kiküldte a szörnyeit, hogy embereket fogjanak el.

Közben Linát a szél egy háztetőre dobta le, ahonnan leesett. A ház lakói (két szülő és nyolc gyerek) meghallották a zajt, kinéztek, majd beengedték az átázott tündért. A nappaliban leültek a földre. A lány megköszönte, hogy befogadták. Elmondta, hogy hogy is került ide, és hogy ha ennek vége, tovább indul.

Boglárka végül az egyik falu piacán, egy érdekes bazárt pillantott meg. Közelebb ment:
-Jó napot! Egy különleges dolgot keresek.
-Mi lenne az?- A bazáros néni.
-Azt szeretném, amit mindegyik élőlény alapvetően természetesnek tart, ugyanakkor félti is azt.
-Ah', értem. Nos, akkor neked két lehetőséged is van. Szerelmes leszel majd elrablod ami neked kell.
-És a másik?
-Egy főzet. Amit saját magadnak kell előállítanod. - A pult alá nyúlt, aztán egy tekercset dobott neki. -De vigyázz! Csak is akkor használhatod, ha lesz rá elég erőd!
-Megértettem. Hálás vagyok önnek!
-Várj! Amit te szeretnél, annak ára is van!
-Mit adjak cserébe?
-Nekem semmit. A sorsodnak kellesz kiegyenlíteni a számlát!
-Úgy érzem, mély dolgot szeretnél közölni ezzel..
-Pontosan.
-Mindegy. A lényeg, hogy megvan!
-Ne feledd, erre a gyógyírra csak egy megoldás létezik, még ha kettőt is mondtam!
-Nem érdekel.. Mindent tudok, amit tudnom kell!
-Még nem dőlt el semmi, vigyázz!
-Rendben. Köszönöm!
Bogi bólintott, majd tovább állt. Ahogy kiért a faluból, a legközelebbi fához dőlt és szétnyitotta tekercsét. Elolvasta tartalmát. Majd elhatározta, hogy összegyűjti az összes hozzávalót és elfogja érni a célját. Összehajtotta a tekercset és egy kis szütyőbe rakta, amit egy másik piacon talált. Elindult útján. Egyenesen a Hiertul-hegységhez tartott.

Amikor már 'elég' embert fogtak el, Szörny Ella az erődbe parancsolta teremtényeit.

Mivel egész nap tartott a vihar, Lina estére is a házban maradt.

A sellő lány aztán elérte a hegység lábát. Visszaváltozott, s a fák között lepihent.

Szürkület lett. Lukó egész nap repülve kereste a föld elemet. Kifáradt. Lejjebb szállt a közeli erdőbe, ahol megpihent a bokrok között.



***
Hogy lehet az elmét és az érzelmeinket összebarátkoztatni, hogy megkedveljék egymást?
Mit kereshet Bogi?
Tényleg azt találhatta amit keres?
És mit kezdhet majd vele?