1.rész: Együtt a csapat: 12.nap - Vallomás

12.nap

Szörny Ella kiküldte Földi Polipot és Tüskés Szörnyet, hogy fogják el az elemeket.

Reggel az erdőben Lina elment gyümölcsért. Aztán összetalálkozott Földi Polippal.
-Te meg ki vagy?- Lina.
-Földi Polip a nevem. Az úrnőm küldött, hogy elfogjam az elemeket.
-Szörny Ella.. Én Filáná Lina vagyok a fény elem és..
-Remek!
Közbe vágott, s egyből ráugrott. Nyolc karjával körbe tekerte magát a tündér testén, és erősen szorította.
-Neee! Eressz el!  Fény bomba! - Nem használt. -Akkor.. Vakító fény! - S megvakította ellenfelét.
-Te nyamvat elem!
Ekkor csápjain lévő karmaival az elemet karmolta. Ruháját leszaggatta és csupasz testét végig karmolászta. A fény elem vérzett, majd felsikított.
Lukó és Stella meghallották a kiáltást és a csatatérre siettek.
-Ez meg mi?- Lukó
-Lina! Szikla! - A föld elem egy sziklát dobott a polipra, de semmi hatással nem volt rá.
-Ez is Szörny Ella egyik teremtménye! - Kiáltotta Lina.
-De miért mozog ilyen furán?
-Sikerült megvakítanom!
-Ügyes vagy!
-Most aztán mind meghaltok! - Földi Polip ekkor felugrott, és Linával együtt szállt az égen.
-Stella menjünk utánnuk! Ülj fel a hátamra!- Lukó.
-Rendben. - Felült a fiú a hátára, és követték a polipot.

Eközben a barlangban Boglárka magához tért. Sebe bealvadt. Már nem vérzett, de még mindíg fájt, főleg felső teste. De már csak a víz hiánya miatt is gyenge volt. Felállt. Szütyőjéből egy tojásketrecet vett elő, amibe a sárkány tojást helyezte, majd elrakta egyik szütyőjébe. Lassan kicsoszogott a barlangból. Nem sok idő múlva talált egy kis patakot. A talált hínárral bekötötte egész felső testét. Ekkor hirtelen elveszítette eszméletét és a vízbe huppant.

Földi Polip egyenesen egy ősrégi romhoz (Egy hasonló építmény, mint a maják piramisai, de lépcsőzete csak az épület középső részéről indult a tetejéig; belseje pedig nagyrészt üres, csak a 'pince' szinttől kezdődnek el a csapdák, a titkos dolgok, és csak a legmélyén van a kincs.) repült, aminek tetején már várta Tüskés Szörny.
-Csak egyet hoztál?- Tüskés Szörny.
-A másik kettő követnek.
-Akkor minden jó.
Aztán az épület tetejére leszállt a két elem.
-Te meg ki vagy?- Lukó.
-Tüskés Szörny a nevem.
-Szörny Ella teremtményei! Széllöket!
Lukó felrepült és a bejáraton befújta őket a romos épületbe.
-Lukó! Most Lina után kell mennünk!
-Igaz.. Jól van menjünk!
Leugrottak, és az egyik falból kiálló sziklatömbre érkeztek. Velük szemben egy másik ilyen kiálló sziklán figyelte őket Tüskés Szörny, aki hirtelen "Tüske sorozatot" küldött rájuk. A két elem kikerülte.
-Lukó! Én itt maradok, megküzdök ez ellen. Te menj keresd meg Linát!- Stella.
-Biztos vagy benne, hogy ez jó lesz így?
-Nincs más választásunk. Menj!
-Legyen. - A szél elem lerepült a tündér és Földi Polip után.

Stella felugrott, sziklát teremtett; de ekkor a szörny teleportálással az elem mögé került, és erősen a falnak rúgta. A föld elem a falba süppedt, arccal a falnak. Aztán Tüskés Szörny odament hozzá, és folyamatosan ütötte, míg a fal meglazult, kiesett a helyéről, és a lány esni kezdett. A gonosz az alákerült, aki felrúgta a magasba. Stella ahogy közelített a falhoz elkapott egy kis párkányt, és felállt rá. Lihegett. A szörny épp felfele repült. A lány aztán gyorsan leugrott. Beakart ütni egyet az ellenségnek, de az gyorsabb volt, és a falnak ütközött újból. Ekkor a szörny "Tüske sorozat"-ott dobott. Az egyik eltalálta az elem bal vállát, s vérezni kezdett. Fájt neki. Tüskés Szörny megindult feléje, az elem felugrott; de aztán a gonosz a lányhoz teleportálta magát, és tüskés öklével az arcába ütve az egyik párkánynak küldte. Mozdulatlanul hevert a sziklán.

Lenn a mélyben aztán Lukó megtalálta Földi Polipot, aki épp megfojtani készülte a tündért.
-Lina! Széllöket! - Nem használt.
-Lukó erősebbet!
-Megpróbálom! Széllöket!
A szél elem összeszedte erejét, és lerepítette a polipot Lináról. A lány kezével eltakarta intim testrészeit:
-Ne nézz rám! - Ekkor neki dűlt a falnak, ami megbillent és átrepítette egy másik terembe. A helyiségben temérdek arany, és kincs volt. Aztán meglátott egy arany egyberészes ruhát. Odafutott és felvette. Pont az ő mérete volt. Nagyon megtetszett neki. -Csoda szép..
Ekkor Lukó is átkerült az arannyal teli szobába. Megállt, s csak figyelte Linát:
-Húúha.. Nagyon..
-Köszi. De ezt inább neki mondd.
-Igen..
-Mi a baj? Nem mered neki elmondani?
-Nem igazán..
-Semmi baj. Nem kell azt siettetni. Majd az idő elhozza.
-Hm. Köszönöm Lina.
-Szívesen. Most pedig.. - Lépett egyet, de ekkor megnyílt a két elem alatt a padló, s lezuhantak egy másik terembe. Sötétség volt. -Fény! - Lina az ujja hegyével világított.
-Köszi.. Kígyók!
-Ezt halálnak szánták.. - A fény elem felrepült. beütötte fejét, a kő beljebb torlódott; a mögöttük lévő fal leomlott, és előttük lezuhant egy másik.
Ezúttal egy hosszú hengeres járatba kerültek.
-Te is érzed a levegőt?
-Igen. Ezek szerint erre kijuthatunk! - Elkezdtek fölfele repülni.

Tüskés Szörny egyenesen a föld elem felé tartott, aki épp ekkor felállt, és egy nagy sziklát dobott ellenfelére. Kicsit kitérítette a gonoszt, de aztán Stella mögé teleportálta magát. A lány észrevette mikor tüskéivel átakarta szúrni a testét; felugrott, és amekkora sziklát tudott teremteni, azt rádobta ellenfelére, aki a párkánnyal együtt esni kezdett. Ekkor a szörny a szikláról elrugaszkodott, és "Tüske sorozat"-ot küldött a lányra; aki egy másik párkányra ugrott. A föld elem szikláról sziklára ugrott, miközben a gonosz folyamatosan lövelte a tüskéket. A fal omladozni kezdett szinte minden honnan.
Aztán Lukó és Lina az alagút végéhez értek, ami egy zsákutca volt. Ekkor ők is megérezték a rengést. Az egész őskori rom omladozott.
-Lina! Ez a fal nekem nem tűnik túl vastagnak. Mi van ha emögött van a kijárat?
-Próbáljuk meg kilökni!
Neki álltak, és hamar ki is ment a helyéről. A kiinduló helyre jutottak, ahol a szörny és a föld elem harcolt. Egy kis párkányon álltak, ami abban a pillanatban le is zuhant. A két elem kénytelen volt repülni.

Az épület most már egész tömbökben hulladozott szét.

-Ez borzalmas..
-Gyorsan kikell jutnunk innen! Gyere! - Egyenesen fölrepült, közben kikerülve a lezúduló sziklákat.
-De.. - Lukó azonban egyhelyben maradt. -Stella.. - Szemével elkezdte a lányt keresni, majd meg is találta. De ekkor a föld elemre egy hatalmas sziklafal zúdúlt, ami csak vitte mélyen lefele. -Stella!! Nee!! - Lukó nagyon megijedt és egyből utánna repült. Majd a lány szem elől veszlett a sziklák rengetegében. A maradék falmaradványok is épp zuhanóban voltak. A szél elem nem tudta mi lesz, se azt, hogy mi lenne a legjobb, de gondolkodás nélkül a sziklák közé repült. -Stella! Hol vagy Stella?! Kérlek válaszolj! - S ekkor megpillantotta a lányt a sziklák közé ékelődve, eszméletét veszítve. Lukó kihúzta onnan, és gyorsan kirepült az összedűlő romokból.

A közeli rétre szállt Linához.

-Stella! Jajj, szegény! Én már azt hittem kijutott, de.. Lukó mondd jól van?
A szél elem semmit válaszolva leguggolt a föld elemhez, aki mozdulatlanul hevert a fűben. Lukó csak hosszasan nézte őt, bánatos, könnyes szemmel. Majd megfogta kezét:
-Nem halhatsz meg.. Hallod?.. Szeretlek Stella! ..Kérlek, nyisd ki a szemed! - Elkezdett sírni.
S ekkor Stella megkapta az Ékkőtrixet (Ruhája egy top felsőből, és egy térd fölé érő szoknyából állt. Topánka cipőt viselt. Haja még hosszabb lett, amely ki volt engedve, viszont két tincs be volt fonva. Továbbá egy pár szárnya is lett.) A két elem nagyot csodálkozott. Majd a lány felült és kinyitotta szemeit:
-Lukó! - Az elemre mosolygott.
-Stella.. - Felragyogtak Lukó szemei, s megcsókolta a szeretett lányt. -Szeretlek Stella!
Ekkor visszacsókolta a fiút. S nem engedte el bal kezével a nyakát. Igen közel voltak egymáshoz, s mélyen egymás szemébe néztek:
-Én is szeretlek Lukó!
Majd újból csókolóztak. Ezután felálltak és egymás testét fogták.
-Azt hittem.. Már sosem ébredsz fel.
-Igazából.. bele se gondoltam, hogy itt most meghalhatok.
-Semmi baj. A lényeg, hogy most itt vagy!
-Igen. Ékkőtrixben. - Elmosolyodtak.
-Örülök, hogy megkaptad. Erősebb lettél.
-Lukó! Köszönök szépen mindent!
-Hm. Szívesen Stella..
Még egy kis ideig nézték egymást, majd Lina közelebb lépett:
-Nem szeretnék közbe zavarni..
-Jaaj, Lina! Te is jól vagy?
-Igen jól. És szerintem az a két szörny meg is halt szerencsére.
-Biztosan.
-Lina! Fentről nem látod Szörny Ella erődjét?- Lukó.
-Megnézem. - Felrepült és a távolban megpillantotta a bázist. -Igen látom!
-Stella, most már neked is van szárnyad. Mind hárman repülve tudjuk követni az erődött és kiszabadíthatjuk Mártekot!
-Akkor menjünk! Kiakarom próbálni a repülést!
Kézen fogva feszálltak és követni kezdték az erődött.

Eközben Boglárka magához tért. Kulacsába vizet gyűjtött, s visszahelyezte övére. Felvette az egyik piacon elvitt pólót:
-Átváltozás! - Átváltozott. -Sietnem kell ha utól szeretném érni őket! - Felrepült megkeresni elemtársait.

A repülő erődben Szörny Ella egy titkos ablakon figyelt kifele, és rájött, hogy Mártek kell nekik.

A három elem az egész napi repülés után végre közel kerültek Szörny Ellához. Az erdőben aztán lepihentek. Kivéve Lukót, aki a fejfájása miatt inkább sétálni ment. Leült a patakpartra:
-Valahogy nem akar elmúlni.. Fogalmam sincs miért, és mit tehetnék.. Legalább Stellával minden rendben. Ma is olyan jó volt vele.. Ő mellette nincs szomorkodás. De ha nem is jövök rá a fejfájásom nyitjára, akkor is boldog leszek! Ha törik, ha szakad, de Stellával boldog leszek! - Lukó felbátorítva magát aztán visszafeküdt, s elaludt.

A gonosz tündér az ablakán figyelt kifele:
-Látni akarom.. találkozni akarok vele.. beszélni.. Felkell keresnem! Ha nem lépek, talán sosem tudom meg az igazságot.. Vajon ő.. Mindegy. - Ezután lefeküdt.





***
Mit gondolhatunk Lukóról és Stelláról?
Mit kezdhet majd Szörny Ella most, hogy tudja Mártek kell az elemeknek?
És vajon mit jelenthet az; amit éjjel az ablakánál kifele figyelve mondott?