2.rész: Emma: 16.nap - Jajj, ne!

16.nap

Másnap reggel Emma hamar felébredt. Feltápászkodott négykézlábra és lassan kiballagott a barlangból, majd az erdőhöz is elért. Már pár napja tanította anyukája és apukája beszélni, de eddig az Istennek sem szólalt meg. De most már gügyögni is kezdett. Ahányszor meglátott egy állatott, megállt és megcsodálta. Nagyon mosolygott az egész úton. Csak ment előre, egyre beljebb az erdőbe.

Később az elemek is felébredtek; Stella sírására. Azt hitte, hogy megint elrabolták a trollok. Nagyon szomorú volt és nem tudta mihez kezdjen:
-Mégis hol lehet?.. Ha megint azok az óriások voltak, én..
-Stella nyugi.. - Lukó átölelte.
-Hagyjál! - Lökte el magától szerelmét. - Te se tudsz rá figyelni, mindíg csak én és én! Pedig megigérted!
-Hogy.. - Lukó egyszerűen nem értette miért viselkedik vele még mindíg ilyen elutasítóan. Pedig tegnap rengeteget törődött kislányával, mégis Stellának ez nem volt elég. Újból elvesztette józan eszét. A fiú megsértődött és kiment.
-Úgy, most menj el, hagyj itt most is ebben a helyzetben! Ne is lássalak!
-Stella.. - Megállt és megfordult a barlang előtt. - Nem értem mi bajod van neked mindíg.. De nehogy azt hidd, hogy nem érdekel a saját lányom!
-Na viszont engem te már nem érdekelsz!
A szél elem visszafordult, és fel az égre tekintett, miközben a szél kellemesen fújdogált.
-Stella nyugodj meg! Meglesz Emma! A múltkor is megtaláltuk!- Lina.
-Hát nagyon remélem, hogy igazad lesz.. - Megint sírni kezdett.
-Ne sírj..
-Én a helyetekben sietnék. Bár nem az én gyerekem.. - A sellőlány indult ki a barlangból.
-Akkor te nem is segítesz megkeresni?
-Jól érted. Öten is megtudjátok találni. - A bejáratnál megállt, majd felugrott.
Az elemek lassan elindultak az erdőbe, hogy megtalálják a kislányt. Lukó ment a végén; Stella pedig még mindíg pityergett.

Azt láthatjuk, hogy a megfelelő kommunikáció, mely minden kapcsolat egyik alapvető összetevője, nagyon is hiányzott jelenleg. S az ilyen szerelem gyötrelmes, megnehezítő, megkeserítő, és fájdalmas.. Amire a gógyír talán az önmagukkal való szembenézés lenne! De e nélkül mégis, hogy lennének képesek egy rendes családként működni? De talán ami a nagyobb kérdés; hol síklott félre kettejük kapcsolata?

Eközben Ákktroll felébredt, és elindult azzal a reményben, hogy ma végre bosszút állhat az elemeken. Rigó Rita meglátta és hozzá repült:
-Szia barátom!
-Menj innen te madár! - Tovább futott, nem is törődve volt barátjával.
-Hogy? Ezt elkell mondanom Kovának! - Megfordult, és a mester háza felé vette irányát.

Hirtelen hidegre fordult az idő. Nagy felhők takarták el az eget, majd hópihék kezdtek hullani.

Ahogy az erdőben mentek, egyszercsak meglátták Emmát, aki épp feléjük közeledett:
-Aaa.. Maa.. Mamm.. Mamm. Mam. A..
Amikor édesanyja meglátta, nagyon megkönnyebbült. Megörült, könnyeit letörölve pedig röktön odarohant kislányához, és felkapta. Szorosan magához ölelte:
-Jajj, édes kicsi Emmám, úgy örülök, hogy végre megvagy! - Megpuszilta.
-Mamm.. Mamma! Mamma! - Kapálózótt kezével.
-Jajj, kicsikém! Igen, én vagyok az!
-Szeret kóborólni Emma! - Nevetett Mártek.
-Már beszélni is tud! - Mosolygott Lina.
Lukó is nagyon megkönnyebbült, hogy meglett kislánya, viszont nem ment oda, épp Stella miatt.

Ekkor pedig Ákktroll jelent meg:
-Na végre megvagytok! Most meghaltok mindannyian!
-Ez Ákktroll! Pont most..- Lina.
Stella hátrébb futott; a többiek pedig átváltoztak.
Lina és Lukó egyből fölrepültek és gömböket dobáltak, amik semmi hatással nem volt az ellenségre.
Ákktroll mindkét kezén ökölre váltott és a földbe csapott, amitől Mártek hátrébb esett. Majd Simon fölugrott és "virág szirom örvény"-nyel támadt, amit a gonosz fölugorva kikerült, és a földbe csapta az elemet. Lukó "széllöket"-tel az égbe emelte, de aztán nem bírta tartani és ellenfele zuhanni kezdett, aki közben belérúgott a fiúba, amitől métereket repült. Lina ekkor lerepült a másik két fiúhoz. Ákktroll földet érésekor újra meglendítette karját. Ekkor a tündért eltalálva tovább sodorta a levegőben, de Mártek felugrott és tüzével támadva visszaszorította az óriást.

Simon röktön a lány után ugrott. Hozzáérve, két kezével megfogta:
-Lina, jól vagyol?
-Ööö.. Izé, igen. - Teljesen elvörösödött, de örült, hogy a fiú utánna sietett. Eszébe jutott a legutóbbi ilyen alkalom, s látványosan elmosolyodott. A fiú észrevette a lány nagy boldogságát, de mégsem szólt semmit. Majd visszafordultak.

A tűz elem "tűz-falat" húzott fel ellenségük köré, mely lassan hatolt még beljebb és magasabbra. Aztán Simon gyökerekkel a földhöz kötötte. Lukó is visszatért. Aztán Ákktrollt teljesen elérték és ellepték a lángok, amelyek élve elégették..
-Ez az! Sikerült! Eggyel kevesebb! Jók vagyunk! - Ugrándozott a tűz elem.
-Jól van Mártek, csillapodj! - Nevetett Lina.
Az elemek visszaváltoztak és visszaindultak a barlanghoz.

Amikor végre megérkeztek, a föld elem átadta kislányát Linának, hogy menjen be vele a barlangba, és vigyázzon addig rá. Majd Lukóhoz fordult:
-Szeretnék beszélni veled!
-Miről?
-Sajnálom, hogy téged hibáztattalak, amikor nem is tehettél semmiről. Bocsánat.
-Nem haragszom, de rosszul esett tényleg.
-Lukó.. Szeretlek!
-Én is Stella! - S megcsókolta. Ezután visszamentek a barlangba, és egész nap csak Emmával foglalkoztak.

Simon addig a havas erdőben sétálgatott, s újfent elmerült gondolataiban..

Eközben Rigó Rita elért Kova házához. Bekopogtatott. Hamar kinyitotta az ajtót a férfi, majd a nappaliban leültek.
-Kova képzeld, már Ákk is gonosz lett!
-Tehát Krákenn nem.. Hamarosan úgy gondolom beindul. Szóval, itt lenne az ideje, hogy elkezdjük a kiképzést! Jobban mondva a küldetést! Nem vesztegethetünk sok időt!
-Hogy mit?
-Majd meglátod. Köszönöm Rita. Figyelj, maradj itt addig! Jó?
-Nekem jó!
-Rendben.

Közben Boglárka az erdőben épp megint megölt egy kisebb szörnyet, majd az egyik fához dőlt. (A hó már elég sűrűn, nagy pelyhekben esett.) Ekkor egy manó szerű szörny jelent meg:
-Egy sellő..
-Hagyj békén!
-Ne olyan sietősen..
-Hogy?
-Tudom a választ arra, amit keresel..
-Na, ha annyira tudod, szívesen meghallgatom! - Tápászkodott fel a fától és a szörny felé fordult.
-Tessék! - Kinyújtotta tenyerét és két kis barna gumó jelent meg. -A Treipfeior!
-Hogy.. - Ekkor bevillant Boglárkának, hogy a főzetéhez ez az alapanyag is szükséges. -Mondd csak, mit kérsz cserébe?
-Csupán azt a hatalmas erőt amit birtokolsz!
-Hmm.. Már értem. Szóval te egy olyan manó szörnyecske vagy, aki képes előre megérezni a dolgokat. Innen tudtad meg azt, hogy ez is kell nekem. Továbbá, az erőm vonzott ide, csakúgy, mint bárki mást. Nem rossz.. - De ekkor a manó erejével hátrébb lökte az elemet, aki el se esett. -Gondoltam.. Azonnal, hogy rájöttem mire készülsz, támadásba lendülsz. Azt hittem azért a mondatot végig hallgatod.
-Nekem kell az az erő!
-Legyen! Smaragdtrix! - Átváltozott és felugrott. Innen "víztömeg"-et zúdított feléje, de a következő pillanatban már a feje felett volt ellensége, aki épp egy mini karddal lendített a lány fejéhez, aki még időben észrevéve elkapta a kardot, de  a manó meglepetésre aztán tovább lendítette a kardott, és neki csapta az elemet egy fának. Ekkor Boglárka megindult, de a szörny megint 'eltűnt'. Majd a lány előtt ismét felbukkant, és visszalökte a fához, aki lecsúszott onnan. Ezután a földre érkezett a manó is. Boglárka felállt és "víz bomba sorozat"-ot küldött feléje, de újból elteleportálta magát a lány fölé, aki csakis a megérzésére hagyatkozva egyszercsak fölugrott, és uszonyával erősen csapkodva a földre küldte ellenfelét, majd még "víz tömeg"-et is dobott utánna. Ekkor a manó újra a lány fölé teleportálta magát és a mély hóba ütötte. Majd rajta landolt. Aztán Boglárka hirtelen egy tőrt dobott a szörnyecske felé, ami a testébe fúródott. Felugrott és "víz bomba sorozat"-tot küldött feléje, amit a manó jégcsapokká változtatott át, és visszaterelte azokat. A sellő "víz tömeg"-gel újra a manó fele sodorta a jégcsapokat. -Na..
-Jól van.. Ha nem szeretnéd átadni a hatalmad, én sem teszek így. Gondoskodok róla, hogy ezt az összetevőt, soha se kapd meg! Sohaa! - Majd elteleportálta magát, amikor már az első jégcsap pont eltalálta a fejét.
-Hogy mi a franc?! - A hóra érkezett a lány. -Ez különös..

Lukóék épp ettek a barlangban.
-De szép, esik a hó! - Kiáltott Mártek.
-Bárcsak én is megkapnám a Smaragdtrixet. Már rég legyőzhetnénk az óriásokat!..- Lukó.
-Igaz..- Lina.
-Úgyis megfogod kapni!- Stella.
-Remélem.. De azért már jó lenne.. Így nagyon gyengék vagyunk, és addig is tehetetlenek!
-Hát.. Én is szeretném megkapni, de nem tudjuk sűrgetni!- Lina.
-Jajj, csak egy kis püf, püf és végük! - Nevetett Mártek.
-Bár úgy lenne..
-Ne zavarjon már titeket ez annyira! Te is megfogod kapni szívem! - Puszilta meg. -Nézzétek, milyen szépen bealudt Emma!
-Nem is csodálkozom rajta, mivel egész nap csak vele foglalkoztunk mind a négyen!- Lina.
-Az én kislányom..- Stella.
-Hogy kié?.. - Lépett az anyuka mellé, Lukó.
-Jajj, a mi kislányunk!
-Így mindjárt jobb! - A szél elem ezután megcsókolta szerelmét, majd megölelték egymást.
-Ez de nyálas.. Na én ezt nem nézem. - Állt fel a tűz elem.
-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani! - Nevetett a tündér.

Közben Boglárka épp a levegőben szállt, a barlang fele.

Estére mindenki visszatért a barlangba aludni.
Viszont Lina kiült a 'párkányra' nézni a hóhullást, és csak egy kis csendet akart. Majd eszébe jutott a mai nap visszagondolása folyamán, a Lixught bolygó:
-Vajon, van számomra is egy olyan hely, amely csak az enyém?

Egy hely

Bár honnan is jöttem,
De hiszem, hogy egyszer
Megtalálom helyem!
S szeretetben leszek!..

A tavasz hajnalán
Bimbózik a virág.
Kinyílásáig várj!
Jövő zenéje már!..

Különleges dolgok,
Nem értem meg sokszor.
Türelmetlen Ego,
Néha bajt is hozol!..

S végre megértettem
Megvan az én helyem!
S amit én szeretek,
Boldog leszek vele!..


-Énekelte; majd mosolyogva és nézve a gyönyörű csillagokat megfordult, és visszament a barlangba elaludni.



***
Vajon hol ronthatta el a szerelmes pár? És mi lehet a megoldás?
Emmának mostantól nyugodtabb élete lesz?
Mit szeretne Lina üzenni dalával?