2.rész: Emma: 9.-10.-11.nap - Születés

9.nap

Kora hajnalban Gándzsu felébresztette a többi trollt:
-Keljetek fel! Hol vannak az elemek?! Azt mondtátok sikerült elfogni őket!
-Hát.. Úgy volt.. - Áktikusz lassan ébredt csak fel. -Mi az elemek?! De hát hol vannak?!
-Pedig elfogtuk őket!- Góliszton.
-Jól átvertek titeket az van! Na menjetek és dobjátok el őket olyan messzire, amennyire csak tudjátok!
-De miért? Nem kellenek már az elemek ereje?
-Majd én tudom, hogy mi kell és mi nem! Csak cselekedjetek!
-Igenis! - Felpattantak, majd elindultak az elemeket megkeresni.

Reggel amikor az elemek felébredtek, még fáradtak voltak, így a barlangban maradtak; kivéve Mártekot, aki kiment gyümölcsökért. Visszafele aztán megállt a 'párkánynál', mert meglátta a trollokat. Ekkor a többiek röktön kiszaladtak. Lukó és Stella átváltoztak és támadni kezdtek; de Áktikusz és Góliszton elfogták őket, majd a többieket is, és eldobták őket.
-Nem tudom miért akarta Gándzsu, hogy eldobjuk őket..- Góliszton.
-Pedig kellenek neki. Én sem értem ezt.- Áktikusz.
Megfordultak és visszamentek a bázisra.

Az elemek Kova mester házának udvarán landoltak egymás hátán. Fájt nekik a becsapódás. Felálltak, visszaváltoztak és elindultak a ház fele.
-Ez Kova mester háza! Menjünk be! - Lukó jó kedvre derült.
-Hogy ki?- Lina.
-Kova mester! Stellával régen itt laktunk! - Benyitott és beljebb fáradtak.
-Lukó, Stella! - A férfi épp a lépcsőn jött le, amikor meglátta az elemeket. Megörült. -Sikerült összegyűjtenetek a többieket?
-Igen!
-Remek, ez nagyszerű hír! És.. - De ekkor Stella összeesett. A nagy ütéstől rosszul lett.
-Stella! - A fiú hirtelen nagyon megijedt. Most jutott az eszébe, hogy az ütés kárt tehetett szerelmében.
Ekkor a természet elem a föld elemhez sietett. Leguggolt és kezét a lány hasára helyezte:
-Gond van! Most azonnal megkell szülnie a kicsit, különben (!)..
-Különben?! Mi Simon?! - Aggódott a szél elem.
-Fogd már be és vigyétek egy szobába idióták! - A sellőlány rájuk szólt.
-Igaz. Lukó légy erős! - Ekkor Simon felkapta Stellát, és a lépcsőn felmenve az első szobában az ágyra helyezte.
-Jön a kisbaba!- Mártek.
-Szegény..- Lina.
-Stella.. - A szél elem teljesen lefagyott.

Kova mester a nappaliba kísérte őket, ahol megvendégelte az elemeket. Lukó nyugtalan volt és Lina is aggódott. Boglárkát más dolgok foglálkoztatták épp. Mártek csak jókedvűen habzsolta a süteményeket. Kova ránézett az elemekre és tudta, hogy nem kell most hozzájuk szólnia; de nagyon örült, hogy újra láthatja a két gyermeket.

Két órán belül aztán megszületett a kisbaba, aki felsírt. A természet elem megfogta, ránézett és a következő gondolatai tőrtek elő:
-Hmm... Nem könnyű sorsot választottal magadnak. Sok erőt és kitartást kívánok neköd! - Aztán az édesanyjának adta át kisgyermekét. -Gratulálok Stella! Egészséges kislányod lett!
-Ah'! - A kismama ránézett gyermekére és elmosolyodott. Majd behunyta a szemét.

Ezután Simon felhívta Lukót is, hogy nézze meg kislányát, majd magukra hagyta őket, és lement a többiekhez.
A szél elem nagyon boldog lett mikor meglátta szerelmét és gyermekét. Leült az ágy mellett lévő székre.

Két óra múlva amikor a kismama felébredt, azt látta, hogy a kisgyerek már vérmmentes, és hogy gyermeke apja kezében van. Felmosolyodott. A szél elem leült az ágy szélére:
-Nagyon szép kislányunk lett!
-Hm.. Így igaz.. - A föld elem már kipihente a szülési fáradalmakat. Felült és kezébe vette kislányát, aki épp aludt. -Lukó.. Te ezt elhiszed?
-Mit?
-Hogy szülők lettünk!
-Nehéz felfogni.. Akkor mi legyen a kislányunk neve?
-Emma! Emma Lincó.
-Tökéletes.
-Szeretlek! - Megpuszilta kislánya fejét.

Emma sorsa ezekben a pillanatokba pecsételődött meg nagyon.. Hogy miért? Igaz az, hogy a leszületésünk előtt eltervezzük, hogy ez életünkben mit szeretnénk játszani; és az is, hogy az a kilenc hónap (ezesetben sokkal kevesebb) is nagyon jelentős számunkra, hisz folyamatosan mintákat töltögetünk le. De a születés pillanata, helye, és körülményei tudat alatt egy olyan forrás, melyhez nagyon sok trauma köthető. De ugyanez elmondható egészen három éves korig. S ha elég merészek vagyunk, hogy életünket tudatosan megváltoztassuk, érdemes születésünkkel foglalkozni.. Ugyanis nagyon nem mindegy, hogy vártak-e minket vagy sem; fiút szerettek volna vagy lányt; hogy milyen elképzeléseik voltak velünk szemben, hogy milyen nevet választottak nekünk, és még sorolhatnánk.. Hiszen semmi sem mindegy, és egyben, semmi sem véletlen! Egy kisbaba pedig teljesen rá van utalva szüleire. És még 'én'-képe sincs. Épp ezért nagyon fontos, s gyakran nagyon is nehéz elfogadni azt amit szüleinktől kapunk. Hisz ők csak azt adják amit tudnak! Amit a lehető legjobbnak tartanak! Hogy is haragudhatnánk rájuk, ha tudjuk, hogy ők nekünk csak a legjobbat akarták, és az akkori legjobb tudásukkal segítettek minket! Igen, nagyon kegyetlenek lehetnek ezek a sorok, de mégis, nem hiába születtünk közéjük! Mert ott volt a helyünk! Ha pedig valaki nincs kibékülve a szüleivel, felteszem neki a kérdést: Ha ők akkor nem tudták azt, amit te most igen, nem gondoltak rá, vagy egyszerűen olyan volt a társadalom; mégis hogy tudtak volna másképp felnevelni? Fáj?.. Miért? Na, de ő  vajon nem szenvedett?..

Késő délután volt, amikor a kis Emma elaludt.

Az elemek összegyűltek a nappaliban Kova mesterhez.
-Bocsánat, hogy ilyenkor zavarok, de muszáj megbeszélnünk a fontos dolgokat. Nos, ahogy látom mind a hatan megvagytok szerencsére. Mind megkaptátok az Ékkőtrixet?
-Igen!- Lukó.
-És mi van akkor, ha egy újabbat is megkaptunk?- Boglárka.
-Egy újabbat?
-Látom volt kitől örökölnetek a süketséget.. Szóval én és Simon kaptunk egy új átváltozást is. De azóta nem tudunk átváltozni, mert nem tudjuk a nevét.
-Monddjátok, halálközeli élményetek volt?
-Igen.
-Akkor ti ketten már a második szinten vagytok. Ez a Smaragdtrix, melyet akkor kap meg az elem, amikor majdnem meghal. Ezáltal az ő eddigi ereje megháromszorozódik.
-Igen, ezt tapasztaltam.
-Rendben. Mondjátok Szörny Ellával mi a helyzet?
-Meghalt! - Kiabálta be Mártek, teli szájjal.
-Ahh'! - Kovának a lélegzete is elállt. Még mindíg szerette őt, de nem tudta elképzelni, hogy már el is ment volna.. Nagyon fájt neki. Legbelül zokogott. De erősnek mutatta magát. -Értem.. Mondjátok mi a tervetek?
-Egy darabig még a barlangban fogunk lakni amit építettem, Emma miatt és az óriásokat is kell győznünk!- Stella.
-Legyetek hát óvatosak!
-Maradnánk még egy pár napot, ha..
-Csak nyugodtan. - Felállt és bement a szobájába.

Az elemek beszégeltek, és ettek a nap hátralévő részében; majd megnézték az újszülötett is.

Lukó és Stella ezután a ház körül sétáltak.
-Lukó, kérlek ne haragudj!
-Nem haragszom! Akkor épp, nagyon rosszul esett, de gondolkodtam rajta. És.. Nem szeretnélek elveszíteni!
-Én se téged! - Megcsókolták egymást, majd hosszan megölelték egymást. -Akkor, most már Emma lesz a központban!
-Igen.. De fura..
-Ugye? Olyan hirtelen jött ez az egész.. Nem rég még itt játszottunk. Aztán Kova mester azt mondta, hogy ideje lenne elindulni és megkeresni az elemtársainkat.. Közben be is valltuk egymásnak, hogy szeretjük egymást! Csodáltos volt.. Azóta Szörny Ellát is legyőztük, majd állapotos lettem. Igaz, hogy ezért kellett megállnunk..
-Ne hibáztasd magad! - Stella megállt, s csak kedvese szemeibe nézett.
-Nagyon szeretlek Lukó! - S az elem, szerelme nyakába borult!

Esteledett.
Lassan mindenki megvacsorázott és a maga szobájába tért.

Emma, szülei közt feküdt.
-De édesen alszik! Tisztára rád hasonlít!- Lukó.
-Igen.. - Stella simogatta kicsije fejét. -Szeretlek Lukó!
-Én is Stella! - Megcsókolta, majd aludni tértek.

Kova mester nem tudott elaludni. Az ágyán ide-oda fészkelődött. Bántotta amit a többiek mondtak, hogy Szörny Ella meghalt. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy soha többet már nem láthatja.

10.-11.nap

Az elemek két napig még 'lábadoztak'. Pihentek, és minden Emma körül forgott.

Csak Kova mester volt rossz hangulatban. Megpróbálta kiheverni a hallotakat, de nem sikerült neki.. Csak még bánatosabb lett. Ugyanis élete nagy szerelme volt.. S egyszerűen, nem akarta elhinni, hogy soha többé nem láthatja...




***
Mit gondolhatunk Stella és Lukó kapcsolatáról?
Kovának vajon sikerül majd idővel feldolgoznia a hallottakat?