2.rész: Emma: 6.nap - Virágok

6.nap

Reggel Lukóék tovább indultak és hamarosan meg is találták a virágot.

Eltették és visszafordultak.

A barlangban Stella meglepődött, amikor reggel nem találta sehol se Simont:
-Vajon hova mehetett olyan betegen?.. - Aztán a gyümölcsfákhoz ment, mert éhes volt. A hasa már szépen növekedett. (Az elemeknél hamarabb következik be a szülés; épp a küldetés miatt egy és fél hónap szokott lenni az áldott állapot.)

A természet elem az erdő mélyén mozdulatlanul hevert. Egyszercsak magához tért, és összes erejét felhasználva a barlangba teleportálta magát. Szíve nagyon lelassúlt. Alig élt, de még egy cseppnyi erejével próbált életben maradni.

A Ködös erdőben Boglárka folytatta útját:
-Ah'! Remek! - Váratlanul erős belső fájdalmak zavarták meg. -A francba! Csak nem azért van, mert átváltozatlanul harcoltam? Hm.. De, még ha tudnám is a nevét! - Elugrott. A nap folyamán aztán elérkezett az erdő közepébe. Itt meglátta a virágot, mely mély lila színű volt sárga csíkokkal, és mintha a köd magából a virágból keletkezne. -Végre! - Elindult, hogy leszakítsa, amikor a növény hirtelen hatalmas húsevő virággá változott. Az egyik szárával aztán hátra lökte a sellőlányt. -Mi a fene?! Ha jól sejtem akkor főleg emiatt nem jutott ki még ebből egy élő sem, és nem a többi szörny miatt. A virág saját magát őrzi. - Felállt és "víz tömeg"-et akart küldeni, amikor észrevette, hogy varázsereje teljesen eltűnt. -Remek, szóval ez történik, ha simán küzdök.. Hogy az a.. Hm.. Így is legyőzlek! - Felugrott, és tőreit kezdte dobálni, amikor a növény két szárával megfogta az elem uszonyát és húzta a szája felé. Ekkor a lány elvágta a növény 'kezeit', felugrott, és kivédte a következő neki támadó szárát. Aztán egy tőrrel zuhanni kezdett, s mikor a fejére ért, belé szúrta. A növénynek fájt, s felvisított. Csapkodott minden fele. Boglárka uszonyával csapkodni kezdte ellenfelét, de ekkor rengeteg 'kéz' kapta el, és egyenesen a növény szája felé tartott, tehetetlenül; majd a növény lenyelte. Ekkor Boglárka titkos ereje előtőrt, s a növény darabokra hullott szét. A sellő a földön hevert. Mikor pár perc múlva felkellt, meglátta az újra kicsi virágot, s letépte. -Enélkül.. - Kezét mellkasához helyezte, megszorította, s nem tudta elfogadni a helyzetet, hogy nem teljesen önmaga által szerezte meg a növényt.
Majd elteltte, és visszaindult a többiekhez.

Stella a barlangban nagyot csodálkozott amikor meglátta a fiút. Letérdepelt hozzá, aki már alig élt, s nagyokat lélegzett:
-Simon! Istenem..

Mártek átváltozott, és repülve hamar megérkeztek a barlanghoz.
Ammikor meglátták Simont, megijedtek.
-Ugye..- Lukó.
-Még él..- Stella.
-Simon! - Lina nagyon megijedt, s odafutott mellé.
Mártek visszaváltozott.

S ekkor a természet elem szíve leállt. Mindenki csak figyelt, s várták a csodát. Aztán Simon megkapta a Smaragdtrixet (Zöld pólót, egy térd nadrágot, és egy övet viselt, amelyből oldalt kis anyag darabkák lógtak le.) és újra olyan volt, mint régen. Felállt. A többiek meglepődtek, és nagyot csodálkoztak.
-Mi az, szellemet láttatok?- Simon.
-Végre felébredtél, most már jó minden! - A tűz elem ugrott egyet, és elfutott enni.
-Jó így látni.. És te is megkaptad azt az új átváltozást, amit Boglárka is.- Lukó.
-Igen, úgy néz ki. - Lina közben merengve nézte a fiút, s nagyon örült, hogy jobban lett.
-Még jó, hogy nem történt baj! Lukó, gyere! - Stella szerelmével elsétált innen.

-Lina, veled minden (?).. - S ekkor a tündérlány az elem 'nyakába ugrott'. Megölelték egymást. A lány nagyon aggódott érte, s már azt hitte, sosem beszélhet vele újra. Majd elengették egymást, és Simon meglátta a lány könnyes szemét. Mélyen nézték egymást. -Szeretlek mosolyogni látni.. Nincs miér sírnod! - A lánynak ez nagyon jól esett, majd újra Simon ölébe borult, aki szorosan magához ölelte.


Eközben Boglárka épp 'hazaért', és a gyümölcsösbe ment, hogy egyen.

Lukó és Stella 'a' rétre ültek.
-Lukó, minden rendben van?
-Igen. Vagyis.. Csak elgondolkoztam azon, vajon..
-Hogy talán Boginak igaza van?! - 'ugrott fel'.
-Háát igen..
-De annak a sellőnek sosincs igaza! Nem hiszem el, hogy megint az van amit ő mond!
-Nem is így van!
-Dehogynem!
-Hallgass már végig! - Stella csendbe maradt. -Csak azt szeretném mondani, hogy lehet nem lesz könnyű így, de én szeretlek, és akarom a gyerekünket! - Stella mosolygott, és megcsókolta szerelmét.
-Annyira szeretlek! - Megcsókolta szerelmét. -Tudod, tegnap olyan rossz volt nélküled aludni..
-De ma már együtt alszunk!
-Remélem is!
-Úgy lesz! Na és, hogy van a pici?
-Jól.. Vagyis szerintem jól van. Nem volt eddig semmi fájás.
-Ennek örülök! Gyere, sétáljunk!
-Én benne vagyok! - Megfogták egymás kezét és elindultak.
-Már alig várom a kisbabánkat! És te leszel a világ legjobb kismamája! - Emelte fel kedvesét, majd megcsókolta.
-Ez nem is kérdés! Gyere Lukó! Arra van egy folyó! - Mutatott előre, s elindultak.

A természet elem már visszaváltozva ment ki az erdőbe, és a ma hozott virág felhasználásával egy igen különös főzetett készített.

Boglárka is sétált egy kicsit; amikor a többiek a gyümölcsösbe érkeztek.

Majd lassan esteledett és az elemek lefeküdtek aludni, kivéve Linát, aki kint ült a 'párkányon', párhuzamosan felemelve lábát. S miközben az eget bámulta, Simonra gondolt.. Majd a Holdról  eszébe jutott az édesanyja is:
-Anya?..

Anya

Régen volt egy anyám..
Ki szeretett, s védett..
Szerettem őt, s ő is engem.
De egyszer minden megváltozott.
Ital, cigi, buli, s minden ilyesféle.
Az idő telt, s nem tehettem semmit se,
Csak néztem végig!
Nem akartam. De mit tehettem volna?..
Inkább elmentem, világgá!
De remélem, egyszer..
Minden olyan lesz, mint régen!
Anya szeret majd!
Anya óv, s majd gondoskodik!
Mindent megad, s megis hallgat!..
Anya újra olyan lesz, mint régen!..
Remélem..

-Énekelte. Elszomorodott kissé, hogy anyját nem láthatja. Letörölte könnyeit, majd felállt, és lassan bemenve ő is lefeküdt a többiek mellé.



***
Mit gondolhatunk Boglárka mostani harcáról?
Miben különbözött annyira a többitől?
Lina és Simon kapcsolatáról mire tudunk következtetni?
Stella és Lukó vajon témyleg készen állnak egy gyerek felnevelésére?
Mit akar közölni velünk Lina, dalával?