Előzmény (2.részlet) -Családi minták
18 évvel a történet kezdete előtt
1.nap
Az egyik ilyen elem páros épp tegnap végzett feladatával.
Összegyűltek egy házban és leültek a padlóra: Kóva Sztór a levegő elem; Klein Gibárt a tűz elem; Tárá Lincó a föld elem; Johertis Plieé [Johertisz Plié] a víz elem; Digorns Thignoi a természet elem; Filáná Mirian [Mirien] a fény elem; és végül Theult Tregon a sötétség elem.
-Nos végeztünk mindennel. Megkaptuk az átváltozásokat és Tregont 'hozzánk állítottuk'. Végezetül már csak két feladatunk maradt: elsőnek is mindenkinek el kell döntenie, hogy megtartja-e a képességeit, és segít az élőlényeknek; vagy nem segít nekik, és elveszíti a varázserejét. Én megtartom magam részéről. Kova?- Gibárt.
-Én is. Nyitok majd egy iskolát a feleségemmel.- Kova.
-Te Tárá?
-Én is. Jó móka lesz segíteni. Mellesleg elég rossz lenne elveszíteni a varázserőmet.- Tárá
-Plieé?
-Én is. Ez nem kérdés.- Plieé.
-Digorns?
-Nem tudom. Szerintem fölösleges. Gyenge a természet erő, és amúgy sem akartam elem lenni. Szóval nem kérem.- Digorns.
-Hogy mi??! Ezt most komolyan mondod?! Nem akarod irányítani a természetet?! Pedig azzal, igenis tudnál segíteni az élőlényeknek! - Támadt rá Tárá. Természetesen Gibárt kivételével mind meglepődtek az elem válaszán.
-Tárá, ezt hadd döntse el ő.- Gibárt.
-Jolvan..
-Elvégre nem kötelező semmi se. Mindenkinek szabad akarata van. Nos Digorns?
-Nem kérem.- Digorns.
-Rendben. Mirian?
-Én is megszeretném tartani. Úgy érzem, hogy még szükségem lehet rá. Meg persze másoknak is.
-És te, Tregon?
-Én is megtartom.
-Rendben. Most pedig varázskövek, jöjjetek elő!
Minden elem előtt megjelentek a varázskövek. Mindenki elmondta, hogy, hogy is döntött. Digornstól elvette a Smaragd a varázserejét, és az elemkríeantjét. A többi elemnek megerősítették az erejüket, majd eltüntek.
-De fura érzés így, hogy már nincs varázserőm! De végre élhetem átlagos életemet!- Digorns.
-Igen, most már csak egy átlagos ember vagy.- Gibárt.
-Buta vagy, mint mindíg! Nem Tárá?- Plieé.
-Egyetértek! - A két lány nevetett.
-Most, hogy ez is megvolt, már csak egy feladat maradt hátra. Mindegyikünknek kikell választani a következő elemet, kivéve Digornsnak. Vagyis, átkell adni az elemkríeantt. Ezt mindenki maga döntse el, hogy ki lesz a soron lévő. De lehetőleg a legjobbat keressük meg, hogy elődeink büszkék lehessenek ránk. Nos, sok szerencsét mindenkinek, és én ezzel visszavonulok! Sziasztok! - Gibárt elteleportálta magát a Firnis [Firnisz] (tűz) bolygón lévő lakásába.
Majd mindenki hazament.
Mirian a Lixught [Lixukt] (fény) bolygón a házában, a kanapén ült. Ott volt a lánya is Katrin [Ketrin], és az ő férje, Bernád.
-Hogy ment anya?- Katrin.
-Köszi jól.- Mirian.
-Mindent megbeszéltetek?- Bernád.
-Igen és ti, hogy vagytok?
-Jól, de én most elmentem inni! Szia Drágám! - Megcsókolta feleségét.
-De ne igyál húsznál több üveggel, jó szivi?- Katrin.
-Jó. Adsz cigit? Nekem elfogyott.
-Tessék! - zsebéből két doboz cigarettát adott át.
-Köszi szivi!
-Szívesen. Érezd jól magad!
-Úgy lesz! Sziasztok! - Bernád megfordult, és elhagyta a házat.
-Kislányom én örülök, hogy unokám lesz, de pont tőle?- Mirian.
-Kitől?! Bernádtól?! Ohh', te még nem is ismered, hisz mindíg az elemekkel lógtál.
-De kislányom.. Aki ennyire iszik, meg még cigizik is...
-Anya! - Vágott közbe anyja szavába. -Én szeretem őt! És ő is engem!
-De ugye te nem iszol?
-Csak hetente egyszer..
-Mi?! - Lepődött meg édesanyja.
-Ja, sajnos. Azt mondta az a kurva doki, hogy nem szabad, mert meghalhat a pici. Én meg nem bírom ki. A heti egyszeri részegség meg még nem a világ vége! Sőt, igénylem is!
-Kislányom.. - Elcsodálkozott lányán, akire rá sem ismert.
-De nyugi! Nem iszok annyit, mint régen, hogy aztán azt se tudom, hogy ki vagyok, és három napig kómás vagyok. Őszintén irigylem Bernádot. Nem neki kell cipelnie plusz három kilót. De ettől még nem hal meg a pici.
-De lehet, hogy betegen jön a világra!
-Jajj, már te is kezded?! Hagyjatok már békén! - Felállt a kanapéról. -Ez az én kisbabám! Hadd döntsem már el én, hogy mit akarok!
-Katrin te nem vagy anyának való!! - Felállt a lánya mellé. -Ezt most fejezd be! Nincs több ivászat! Nemsokára megszületik az unokám, és neki nyugodt körülményekre van szüksége!
-Majd én tudom mire van szüksége! - Kirohant a folyosóra.
-Most megint hová mész?! - Ment utánna.
-Bernád után! Megyek és jól bebaszok, úgy, hogy egy hétig se kelek fel! - Majd becsapta az ajtót, és férje után szaladt.
-Ohh! - Mirian visszaült a kanapéra -Vajon hol rontottam el?.. - Lefelé nézett és két kézzel fogta a fejét. -Több időt kellett volna a lányommal töltenem, és kevesebbet az elemtársaimmal lenni.. - S elkezdett sírni.
Igazából Katrin még nem nőtt fel igazán ehhez a feladathoz.. Ezt érzékelhetjük. De mégis, valamilyen szinten mégis érett volt. Hisz áldott állapotos lett, s most jött el az ideje annak, hogy megtanulja az életét komolyabbra fordítani. S talán a baba, majd olyan tükröt tart elé, melytől igazi anyuka lesz. Már ha beengedi. Ugyanis senkire sem lehetünk, és nem is vagyunk hatással, csak egy porszemnyit. Mert mondhatunk és tehetünk a másiknak bármit, ha ő mind végig passzívan ellenáll. De ha mégis beengedi, még az se mindegy, hogy milyen mértékben, s hogy abból hogy fogja fel az adott dolgokat. Mindenesetre Katrin gyermeket várt. Láthatólag nem vetette el, még a figyelmeztetések ellenére sem. Miért? Erre a válasz talán abban rejlik, hogy az anyukák a kilenc hónap alatt válnak anyukákká, (Míg a férfiaknak a születés után kell elég mennyiségű és minőségű időt eltölteniük gyermekükkel, hogy apákká váljanak.) és ez a nők életében egy hatalmas (hanem a hatalmas) változás következik be, melynek hatására akár a személyiségük is elkezdhet megváltozni. Egy nagy fordulópont, amikor a lányból kilenc hónap alatt kifejlődik az anya. S igen, sokszor nagyon bizonytalan és elveszett lehet, de az ős-szeretet, amellyel a kisgyermekét táplálja, s amely életben tartja, az belé költözik. S az anyává válás, talán a világ egyik legcsodálatosabb élménye, hiszen egy léleknek segíthet e világban, s igen minden anyuka, mivel a gyermek választotta őt. Ezért minden anyuka a saját gyermekének ő maga a legmegfelelőbb. S az a leírhatatlan gyönyör-érzés, amit szülőként él át az ember, egy egész életre boldoggá teheti.. De Katrin még nem tartott itt. Sőt, a gyermekéhez sem úgy állt hozzá, ahogy egy anyatigris szokott. Ugyanis ő még nagyon is gyermek fejjel élt, és csak a szórakozás járt az eszében. S az, hogy épp most lett áldott állapotos, az annak is a jele, hogy ideje felelősséget vállalnia saját maga és mások életéért is. Illetve rádöbbeni arra, hogy a világ legnagyobb kincsét kapta meg nemrég..
Ahogy a föld elem hazaért, Efré (a férje) már hozta is a kisbabát, aki bőgött. Tárá átvette:
-Jajj... Gyere! - átvette. -Mi történt?
-Szerintem csak éhes.- Efré.
-Az lehet. Akkor megetetem. - Leült a nappaliban, kivette mellét, és szoptatta. Hamar jól lakott a kisbaba. -Na, úgy látszik ennyi volt.
-Add, majd én átveszem!
-Tessék!
Efré két karjába vette kislányát, és hosszan nézte. Tárá megigazította melltartóját, és felső ruháját.
-Az én kis Stellám lesz a következő föld elem! Mikor adod oda az elemkríeantt?
-Szerinted mikor kapja meg?
-Szülinapján. Mikor tíz éves lesz.
-Rendben. - Megcsókolták egymást.
Eközben Kova is haza érkezett. Kárszló Rita (a felesége) a gyerek szobából jött ki:
-Megjöttél?
-Igen. - Odament hozzá és megpuszilta.
-Csendbe, most altattam el.
-Jó.
-Na és, hogy ment?
-Jól. Mindent megbeszéltünk.
-Akkor jó.
Felsírt a kisfiú, anyja pedig kivette a kiságyból, és nyugtatta.
-Tiszta te vagy. Rád hasonlít, pláne, hogy szellőlény (A teste megragadt szellő lemezkéből áll, és két szárnykeze van, a fején pedig két kis antenna.) lett.
-Igen.
Aztán kiment a szobából a konyhába. Arnold Sztór (Kova bátyja) testvéréhez ment:
-Szia! Nos, a családi házból az én részemet neked adom, és holnap elköltözök.
-Biztos, hogy elakarsz menni?
-Biztos. Krákenntől egyszerűen nem tudok feltalálni semmi hasznosat. És most, hogy megszületett Lukó, nem akarok útban lenni.
-De nem vagy útban.
-Nem baj, azért négyen akkor is jobban elfértek ebben a lakásban. Én pedig nyugodtabban leszek.
-Te tudod...
-Holnap reggel indulok az Apparára (egy kontinens ezen a bolygón).
-Rendben.
-Szólsz ha kész a vacsora? Addig lennék még a műhelyembe.
-Persze.
-Köszi. - Elment a műhelyébe.
Rita megetette kisfiát, és elaludt karjaiban. Betette a kiságyba. Kova előkészítette a vacsorát, és az asztalra is kipakolt. Rita odament férjéhez:
-Elaludt.
-Aludjon is. - Bólintott.
Másnapra Krákenn Sztór (Kova és Arnold kisöccse) lett a főgonosz. Tregon újra gonosz lett. Lukót fogságban tartották a Csipp kontinensen lévő gonosz főbázison. Ritát pedig senki nem tudta, hogy hol van. Kova minden elemtársának küldött egy levelet. (Az, hogy mi is történt egészen pontosan, az majd később kiderül a történet során.)
Összegyűltek egy házban és leültek a padlóra: Kóva Sztór a levegő elem; Klein Gibárt a tűz elem; Tárá Lincó a föld elem; Johertis Plieé [Johertisz Plié] a víz elem; Digorns Thignoi a természet elem; Filáná Mirian [Mirien] a fény elem; és végül Theult Tregon a sötétség elem.
-Nos végeztünk mindennel. Megkaptuk az átváltozásokat és Tregont 'hozzánk állítottuk'. Végezetül már csak két feladatunk maradt: elsőnek is mindenkinek el kell döntenie, hogy megtartja-e a képességeit, és segít az élőlényeknek; vagy nem segít nekik, és elveszíti a varázserejét. Én megtartom magam részéről. Kova?- Gibárt.
-Én is. Nyitok majd egy iskolát a feleségemmel.- Kova.
-Te Tárá?
-Én is. Jó móka lesz segíteni. Mellesleg elég rossz lenne elveszíteni a varázserőmet.- Tárá
-Plieé?
-Én is. Ez nem kérdés.- Plieé.
-Digorns?
-Nem tudom. Szerintem fölösleges. Gyenge a természet erő, és amúgy sem akartam elem lenni. Szóval nem kérem.- Digorns.
-Hogy mi??! Ezt most komolyan mondod?! Nem akarod irányítani a természetet?! Pedig azzal, igenis tudnál segíteni az élőlényeknek! - Támadt rá Tárá. Természetesen Gibárt kivételével mind meglepődtek az elem válaszán.
-Tárá, ezt hadd döntse el ő.- Gibárt.
-Jolvan..
-Elvégre nem kötelező semmi se. Mindenkinek szabad akarata van. Nos Digorns?
-Nem kérem.- Digorns.
-Rendben. Mirian?
-Én is megszeretném tartani. Úgy érzem, hogy még szükségem lehet rá. Meg persze másoknak is.
-És te, Tregon?
-Én is megtartom.
-Rendben. Most pedig varázskövek, jöjjetek elő!
Minden elem előtt megjelentek a varázskövek. Mindenki elmondta, hogy, hogy is döntött. Digornstól elvette a Smaragd a varázserejét, és az elemkríeantjét. A többi elemnek megerősítették az erejüket, majd eltüntek.
-De fura érzés így, hogy már nincs varázserőm! De végre élhetem átlagos életemet!- Digorns.
-Igen, most már csak egy átlagos ember vagy.- Gibárt.
-Buta vagy, mint mindíg! Nem Tárá?- Plieé.
-Egyetértek! - A két lány nevetett.
-Most, hogy ez is megvolt, már csak egy feladat maradt hátra. Mindegyikünknek kikell választani a következő elemet, kivéve Digornsnak. Vagyis, átkell adni az elemkríeantt. Ezt mindenki maga döntse el, hogy ki lesz a soron lévő. De lehetőleg a legjobbat keressük meg, hogy elődeink büszkék lehessenek ránk. Nos, sok szerencsét mindenkinek, és én ezzel visszavonulok! Sziasztok! - Gibárt elteleportálta magát a Firnis [Firnisz] (tűz) bolygón lévő lakásába.
Majd mindenki hazament.
Mirian a Lixught [Lixukt] (fény) bolygón a házában, a kanapén ült. Ott volt a lánya is Katrin [Ketrin], és az ő férje, Bernád.
-Hogy ment anya?- Katrin.
-Köszi jól.- Mirian.
-Mindent megbeszéltetek?- Bernád.
-Igen és ti, hogy vagytok?
-Jól, de én most elmentem inni! Szia Drágám! - Megcsókolta feleségét.
-De ne igyál húsznál több üveggel, jó szivi?- Katrin.
-Jó. Adsz cigit? Nekem elfogyott.
-Tessék! - zsebéből két doboz cigarettát adott át.
-Köszi szivi!
-Szívesen. Érezd jól magad!
-Úgy lesz! Sziasztok! - Bernád megfordult, és elhagyta a házat.
-Kislányom én örülök, hogy unokám lesz, de pont tőle?- Mirian.
-Kitől?! Bernádtól?! Ohh', te még nem is ismered, hisz mindíg az elemekkel lógtál.
-De kislányom.. Aki ennyire iszik, meg még cigizik is...
-Anya! - Vágott közbe anyja szavába. -Én szeretem őt! És ő is engem!
-De ugye te nem iszol?
-Csak hetente egyszer..
-Mi?! - Lepődött meg édesanyja.
-Ja, sajnos. Azt mondta az a kurva doki, hogy nem szabad, mert meghalhat a pici. Én meg nem bírom ki. A heti egyszeri részegség meg még nem a világ vége! Sőt, igénylem is!
-Kislányom.. - Elcsodálkozott lányán, akire rá sem ismert.
-De nyugi! Nem iszok annyit, mint régen, hogy aztán azt se tudom, hogy ki vagyok, és három napig kómás vagyok. Őszintén irigylem Bernádot. Nem neki kell cipelnie plusz három kilót. De ettől még nem hal meg a pici.
-De lehet, hogy betegen jön a világra!
-Jajj, már te is kezded?! Hagyjatok már békén! - Felállt a kanapéról. -Ez az én kisbabám! Hadd döntsem már el én, hogy mit akarok!
-Katrin te nem vagy anyának való!! - Felállt a lánya mellé. -Ezt most fejezd be! Nincs több ivászat! Nemsokára megszületik az unokám, és neki nyugodt körülményekre van szüksége!
-Majd én tudom mire van szüksége! - Kirohant a folyosóra.
-Most megint hová mész?! - Ment utánna.
-Bernád után! Megyek és jól bebaszok, úgy, hogy egy hétig se kelek fel! - Majd becsapta az ajtót, és férje után szaladt.
-Ohh! - Mirian visszaült a kanapéra -Vajon hol rontottam el?.. - Lefelé nézett és két kézzel fogta a fejét. -Több időt kellett volna a lányommal töltenem, és kevesebbet az elemtársaimmal lenni.. - S elkezdett sírni.
Igazából Katrin még nem nőtt fel igazán ehhez a feladathoz.. Ezt érzékelhetjük. De mégis, valamilyen szinten mégis érett volt. Hisz áldott állapotos lett, s most jött el az ideje annak, hogy megtanulja az életét komolyabbra fordítani. S talán a baba, majd olyan tükröt tart elé, melytől igazi anyuka lesz. Már ha beengedi. Ugyanis senkire sem lehetünk, és nem is vagyunk hatással, csak egy porszemnyit. Mert mondhatunk és tehetünk a másiknak bármit, ha ő mind végig passzívan ellenáll. De ha mégis beengedi, még az se mindegy, hogy milyen mértékben, s hogy abból hogy fogja fel az adott dolgokat. Mindenesetre Katrin gyermeket várt. Láthatólag nem vetette el, még a figyelmeztetések ellenére sem. Miért? Erre a válasz talán abban rejlik, hogy az anyukák a kilenc hónap alatt válnak anyukákká, (Míg a férfiaknak a születés után kell elég mennyiségű és minőségű időt eltölteniük gyermekükkel, hogy apákká váljanak.) és ez a nők életében egy hatalmas (hanem a hatalmas) változás következik be, melynek hatására akár a személyiségük is elkezdhet megváltozni. Egy nagy fordulópont, amikor a lányból kilenc hónap alatt kifejlődik az anya. S igen, sokszor nagyon bizonytalan és elveszett lehet, de az ős-szeretet, amellyel a kisgyermekét táplálja, s amely életben tartja, az belé költözik. S az anyává válás, talán a világ egyik legcsodálatosabb élménye, hiszen egy léleknek segíthet e világban, s igen minden anyuka, mivel a gyermek választotta őt. Ezért minden anyuka a saját gyermekének ő maga a legmegfelelőbb. S az a leírhatatlan gyönyör-érzés, amit szülőként él át az ember, egy egész életre boldoggá teheti.. De Katrin még nem tartott itt. Sőt, a gyermekéhez sem úgy állt hozzá, ahogy egy anyatigris szokott. Ugyanis ő még nagyon is gyermek fejjel élt, és csak a szórakozás járt az eszében. S az, hogy épp most lett áldott állapotos, az annak is a jele, hogy ideje felelősséget vállalnia saját maga és mások életéért is. Illetve rádöbbeni arra, hogy a világ legnagyobb kincsét kapta meg nemrég..
Ahogy a föld elem hazaért, Efré (a férje) már hozta is a kisbabát, aki bőgött. Tárá átvette:
-Jajj... Gyere! - átvette. -Mi történt?
-Szerintem csak éhes.- Efré.
-Az lehet. Akkor megetetem. - Leült a nappaliban, kivette mellét, és szoptatta. Hamar jól lakott a kisbaba. -Na, úgy látszik ennyi volt.
-Add, majd én átveszem!
-Tessék!
Efré két karjába vette kislányát, és hosszan nézte. Tárá megigazította melltartóját, és felső ruháját.
-Az én kis Stellám lesz a következő föld elem! Mikor adod oda az elemkríeantt?
-Szerinted mikor kapja meg?
-Szülinapján. Mikor tíz éves lesz.
-Rendben. - Megcsókolták egymást.
Eközben Kova is haza érkezett. Kárszló Rita (a felesége) a gyerek szobából jött ki:
-Megjöttél?
-Igen. - Odament hozzá és megpuszilta.
-Csendbe, most altattam el.
-Jó.
-Na és, hogy ment?
-Jól. Mindent megbeszéltünk.
-Akkor jó.
Felsírt a kisfiú, anyja pedig kivette a kiságyból, és nyugtatta.
-Tiszta te vagy. Rád hasonlít, pláne, hogy szellőlény (A teste megragadt szellő lemezkéből áll, és két szárnykeze van, a fején pedig két kis antenna.) lett.
-Igen.
Aztán kiment a szobából a konyhába. Arnold Sztór (Kova bátyja) testvéréhez ment:
-Szia! Nos, a családi házból az én részemet neked adom, és holnap elköltözök.
-Biztos, hogy elakarsz menni?
-Biztos. Krákenntől egyszerűen nem tudok feltalálni semmi hasznosat. És most, hogy megszületett Lukó, nem akarok útban lenni.
-De nem vagy útban.
-Nem baj, azért négyen akkor is jobban elfértek ebben a lakásban. Én pedig nyugodtabban leszek.
-Te tudod...
-Holnap reggel indulok az Apparára (egy kontinens ezen a bolygón).
-Rendben.
-Szólsz ha kész a vacsora? Addig lennék még a műhelyembe.
-Persze.
-Köszi. - Elment a műhelyébe.
Rita megetette kisfiát, és elaludt karjaiban. Betette a kiságyba. Kova előkészítette a vacsorát, és az asztalra is kipakolt. Rita odament férjéhez:
-Elaludt.
-Aludjon is. - Bólintott.
Másnapra Krákenn Sztór (Kova és Arnold kisöccse) lett a főgonosz. Tregon újra gonosz lett. Lukót fogságban tartották a Csipp kontinensen lévő gonosz főbázison. Ritát pedig senki nem tudta, hogy hol van. Kova minden elemtársának küldött egy levelet. (Az, hogy mi is történt egészen pontosan, az majd később kiderül a történet során.)
***
Digorns miért tarthatta gyengének a természet erejét?
Katrin vajon miért gondolkozhat így az anyaságról?
Digorns miért tarthatta gyengének a természet erejét?
Katrin vajon miért gondolkozhat így az anyaságról?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése