1.rész: Együtt a csapat: 4.nap - Érzelmek tengerében..

4.nap

Reggel a gonosz tündér összehívta a bandáját. Bemutatta a többieknek Szikrázó Kígyót, akit elküldött az elemekhez.

A bokroknál Mártek felébredt, épp mikor a kígyó odaért. Felágaskodott és hipnotizálta a fiút. Elvesztette a tudatát. Végig követte a kígyót.
-Sssz.. Itt van..
-Tűz elem.. - Berakta a gépezetbe, s mikor kinyílt az ajtó, Mártek gonosz lett.
Szörny Ella elküldte a kígyó kivételével a bandáját, hogy fogják el a többi elemet.

Stelláék hamarosan fel is ébredtek. Észrevették, hogy Mártek eltűnt. De alig volt idejük gondolkodni, hisz az ellenség már közeledett is.
-Most elfogjuk őket! - Gufut neki futásból a föld elemre ugrott.
Stella kavicsot dobott a szörny szemébe, és elfutott.

Kántor Madár Boglárkához repült:
-Majd én vigyázok rád!

Tűz-Kacsa a lehelletével égette fel a katonákat, miközben Lukó öklével ütötte őket.

Gufut a lány után szaladt. Sziklát dobott feléje, de vissza is hajíntotta, ami eltalálta. Mikorra a szörny odaért, felugrott, és folyamatosan ütötte. A végére pedig felugrott, és a hasába rugott egy nagyot. Hátra esett. Stella észrevette, hogy a fiúknak segítségre van szükségük. Futni kezdett, de ekkor Repülő Bika váratlanul feldöfte.
-Stella! - Kiáltott utána.
-Én nem miatta aggódnék.. - Repülő Bika repült feléje. Ekkor több mint tíz katona lefogta az elemet.
-Eresszetek el!
-Most! - Repülő Bika megindult és átdöfte Lukó testét. Összesesett. Ömlött belőle a vér.

Mártek elfogta Tűz-Kacsát.

Ekkor tűnt fel Stella. Mikor meglátta Lukót, megállt, mozdulatlan maradt. Nem hit a szemének. Majd elkiáltotta magát:
-Lukó!!! - Könnycseppek hagyták el szemeit. A szél elem meghallotta a kiáltást. Összeszedte minden erejét, felemelkedett és a bandát elrepítette. A levegőből a földre hullott. -Lukó!!! - Stella azonnal odarohant. Letérdepelt és lábaira helyezte a fiút. -Lukó! Ébredj Lukó!
A szél elem kinyitotta szemét, de túl kimerült volt, hogy megszólaljon. A lány nagyon megörült, hogy végülis jól van.

Nagyon megijedt, hogy esetleg baja esett annak a személynek, akit a legjobban kedvelt. Ki mindíg ott volt mellette és mindenben segítette őt. Mert az idők során, ahogy felnőttek egymás mellett, teljességgel összemelegedtek. Még ha egykorúak voltak is, nem úgy viselkedtek egymással, mint két testvér, hanem mint két társ, akik egymást segítve oldják meg az eléjük gördülő feladatokat. Persze sokkal kisebben, hisz akkor még kicsik voltak. De ez az összetartás megmaradt mindmáig! S talán azért, mert a sorsuk is ezt akarta..

Megkönnyebbült, s letörölte könnyeit.


A főbázison Tűz-Kacsát ketrecbe helyezték. Szörny Ella miután megtudta mi történt, a két gonoszt újra elküldte emberekért.

A föld elem és Kántor Madár sétáltak.
-Szegény Boglárka még mindíg nem ébredt fel.- Kántor.
-Sajnos Lukó sem. Ha jobban lesz, azonnal elindulunk egy folyót keresni.
-Ennek örülök. Boglárka már nem bírhatja sokáig..
-Tudom. És sajnos.. valahogy Mártek is gonosz lett. Elfogta Tűz-Kacsát és láttam a fekete szemét.
-Szörny Ella tehette.
-Én is rá gondolok.

Egész estig vártak, amikor is a szél elem magához tért. Már nem vérzett, de még mindíg fájt neki a seb. Viszont azt mondta jól van. Felkapta a sellőt, és pár méter után találtak is egy folyót.

A vízbe dobta. A sellő ekkor már teljesen elvesztette eszméletét és a víz mélyén megkapta az Ékkőtrixet. (Ekkor egy pikkelyes melltartó és két csukló védő volt rajta. Haja hosszú fonott lett, s szárnyat is kapott.) A felszínre úszott:
-Na végre! Mi tartott ilyen sokáig?!
Kántor Madár nagyon megörült, mikor látta, hogy a sellő jól van és tátva maradt szája, a lány szépsége látván.
-Szívesen..- Stella.
-Jó jó köszi.. De most mondjátok, mi volt míg haldokoltam?
-Te megkaptad az Ékkőtrixet?!- Lukó.
-Ahogy látjátok igen. Na?! - (Elmondtak mindent.) -Értem. Nos, az a tűz elem egy bunkó, nem nagyon izgat. Ha újra jönnek harcolni akkor elfogjuk! Nem érdekel.. Inkább keressük meg a másik két elemet!
-Rendben Bogi.- Lukó.
-Én a folyóban maradok úgy, hogy egy darabig a víz útját követjük!
-Jól van.
Boglárka visszaváltozott, s elindultak. De nem jutottak messszire, mert Lukó sebe újra elkezdett vérezni, ezért megálltak. Hamar este lett, s elaludtak.


Eközben a Lixught bolygón a Grilkeant [Grilkínt] kontinensen, a Lieveltugh-sivatag [Liveltug], és az Entorou-hegység találkozásánál a Printeau [Printu]  (Régen Diertfierának hívták.) faluban, egy sárga házikóban Mirian és Lina épp a konyhában ültek. Ekkor toppant be a két szülő. Megcsókolták egymást, majd a szobába beérve az ágyra huppantak.

Lina elment Kieolóriához [Kelória] (a legjobb barátja).
-Mi a baj?
-Anyáék megint berugtak.
-Fel a fejjel.. Ne bánkódj emiatt. Engedd el.
-Csak jó lenne ha már abbahagynák.
-Elhiszem. - Ekkor egy karkötőt adott át. -Ez egy barátság karkötő.
-Jaj, köszönöm! - Megöltelték egymást.

Eközben Lina nagymamája épp pakolt a konyhában, mikor megjelent Tregon:
-Te meg ki vagy?!
-Te lennél Mirian az elemek nagymamája? - Nevetett.
-Mit akarsz tőlem?!
-Az elemkríeantért jöttem.
-Ez esetben nem hagyom, hogy megszerezd!
-Nekem megfelel. - Kiteleportálta magukat a házból, nem messze a falutól a sivatagba. -Sötét borulat! (Egy kisebb sötétség energia.)
Mirian fölszállt, elkerülte a támadást:
-Fény bomba! - A szörnyet eltalállta. Lejjebb szállt, de ekkor Tregon a tündér mögé teleportálta magát, bevert neki és a földre esett. -Ne azt hidd, hogy ennyitől meghalok! - Felrepült. -Fénysugár!
-Sötét sugár! - A két erő semlegesítette egymást. Tregon ellenségéhez teleportálta magát, feldobta a tündért, majd onnan rúgta le. Mélyen a földbe süppedt. Leszállt hozzá a gonosz.
Mirian egy fénynyalábot küldött föl, ami eltalálta a gonoszt. A tündér fölrepült, majd a gonosz is.

Ahogy Lina haza fele tartott, észrevette nagymamája és Tregon harcát, így egyből odafutott.

-Napkitörés! - A hatalmas energia gömb egyensen a szörny felé tartott, ami eltalálta és a közeli hegybe csapódott.
Mirian Tregonhoz repült, aki sziklába fúródott. Sebes, véres teste lett.
-Sötét lándzsák! - Lándzsák jelentek meg, amik nagyon gyorsan eltalálták a ball vállát és a jobb térdét.
-Te.. - Fájt neki. -Fénysugár!
-Sötétség!
A támadás a földre dobta a tündért. Tregon fölé teleportálta magát, amikor Mirian egész testéből ontotta magából az erejét:
-Teljes fényáradat! - Ez felrepítette, majd kikerült ebből az energiából. A fény elem fölrepült. -Napsugár!
-Fekete dárdák!
Tregon elkerülte a nő támadását. Viszont  egy dárda eltalálta az elem csípőjét. Bevérzett.
-Fénytisztítás! - A dárdát eltüntette.
-Meghalsz! Sötét ütés! - Hasba ütötte.
-Ahh' - Vért köpött. Teleportálással a gonosz fölé került. -Napenergia! - Eltalálta a szörnyet, aki mélyen a földbe fúródott, krátert hagyva maga után. - A gerincem..  Öreg létemre ez nem jelent jót. - Megfájdult a gerince. -De nem hagyhatom magam!

Leszállt a földre. A tündér több helyről is vérzett és idősségéből adódóan már most nem bírta a harcot. Ekkor Tregon előmászott a gödörből. Az egész teste hegekkel teli volt. Ruhájából mindössze a nadrágja fele maradt meg.
-Sötét hullám!
-Fény védelem! - Elhárította.
-Sötétség ereje!
-Látom mindent beleadsz! Legyen! - Lassan fölrepült. -Nap beragyogása!; Fényes hatalom!; A világ mindenség fény ereje!

Tregon még idő előtt elteleportálta magukat az Entorou-hegység másik oldalára.

Egyszercsak Mirian szabadjára engedte az erejét. A környéken semmi sem maradt meg. A nagy hegység porrá lett, a sivatag homokja is semmivé lett. A folyók kiléptek medrükből és az egész bolygón szökőárak keletkeztek. A helyszínen pedig egy hatalmas kráter keletkezett ameddig a horizont ért.

Linának nem lett baja:
-Ezt.. Nagymama tette volna? - Nagyijához kezdett repülni.

A kráter közepén ott feküdt Tregon. Mirian pedig minden erejét elhasználva a szörnyre esett rá. Majd egy óra múlva magukhoz tértek. Mindketten kimerültek. Kinyitották szemüket és egymás szemébe néztek, mélyen. S ekkor a nyolc évvel ezelőtti oldat hatása semmivé lett.
-Mirian?
-Ah' Tregon! - Megcsókolták egymást. Hosszan nézték egymást.
-Krákenn tíz évvel ezelőtt megitatott velem egy szert, amitől elfelejtettelek, és ha netán újra találkoznánk, ne is ismerjük fel egymást.
-Szóval ezért nem jöttél akkor el..
-Sajnálom..
-Nem. Ezért Krákenn Sztór a felelős!
-Felejtsük is el.. - Megsimogatta szerelme arcát, és egymást figyelték. -Szeretlek Mirian!
-Szeretlek Tregon!
Megcsókolták egymást. Majd ajkaik eltávolodtak egymástól, és több csók nem hagyta el a szájuk.

A bizonytalanság, a sötétség, a feltétel nélküli szeretet és az igazság végtelen köre.. ami a szerződésükben állt. Abban a szerződésben, amit leszületésük előtt hoztak meg. Persze ebben még volt egy pár dolog.. De ez volt a fő irányadó. Mivel már előző életükben is találkoztak. Akkor is szerelmesek lettek.. Viszont életükben megállt a fejlődes.. Ezért lehetett az, hogy jelen életükben a folytonos bizonytalanságot és sötétséget kellett megtapasztalniuk. Lelküknek erre a tapasztalatra volt szüksége. Talán ilyen nehéz kihívást még nem állítottak össze maguknak. Ezért lehetett olyan vége, melynek befejezetlen, de mégis valamilyen szinten dicsőséges halált haltak.. S hol marad a feltétel nélküli szeretet? Talán a remény és a hit adhatja meg erre a kellő választ. Ennek révén megtanultak egymásban bízni és hinni. De az, hogy az isteni szerelmetességet is megtapasztalják, egy következő leszületést is be kell vállalniuk. Hiszen még ezt kellett megtanulniuk, hogy hogyan is legyenek boldogok! Hisz mint minden ember, az ő maga külön feladatán kívűl a legfontosabb cél, a boldogság, a feltétel nélküli szeretet és a szerelmes Isten fogalmának a megértése! S mint ahogy minden embernek a horoszkópjában van MC, tizes ház, tizes ház uralkodó bolygó, bak csillagjegy, felszállóholdcsomópont, s annak ura, úgy minden embernek van egy útja.. egy sorsa.. egy sorsútja, amit be kell járnia. A kérdés már csak az, hogy ezt az utat bejárja-e vagy sem, s ha igen, hogyan tette ezt meg. S visszakanyarodva a szerződéshez, amit más lelkekkel kötünk, hogy tanítsanak, s hogy mi is tanítsuk, az életünkben azok a személyek ezek, akik igen fontosak lettek számunkra. Ide beletartozik a család, a barátok, a szerelmek, és az imeretlenek. Lényegében mindenki akivel életünk során találkozunk. S ezt ők ketten is megtapasztalhatták.. S majd a következő inkarnációjukban folytatják megkezdett kalandjukat..

Lihegve érkezett meg Lina:
-Ah'! - Elsőnek csak meglepődött, nézett előre. -Nagymama! - Kiáltotta el magát.
Letérdepelt és sírni kezdett. Ekkor a lány előtt megjelent az Opál varázskő. Felfigyelt a ragyogására. Letörölte könnyeit és felállt. A varázskő lelke pedig megszólalt:
-Én az Opál varázskő vagyok! Lina, a nagymamád földi küldetése ezennel véget ért, de a tiéd igazából még csak most fog elkezdődni. A nagymamád volt a fény elem, és ha lett volna rá elég ideje, neked adta volna tovább. Ezért én most neked adom a fény elemkríeantt, amitől te leszel a következő fény elem.
-Hogy én?.. - Lepődött meg.
-Igen Lina. - S ekkor megjelent a fény elemkríeant, ami a tündér testébe költözött. -Mostantól te vagy a fény elem! Küldetésed, hogy legyőzd a gonoszt az elemtársaiddal, hogy béke legyen a  válozás és a változás legyen a béke. Most pedig menj a Wiechiesup bolygó Hilló kontinensére és keresd meg a társaid!
-Ez nagyon hirtelen jött.. Rendben.. Köszönök szépen mindent.

Az Opál eltűnt. Észrevette, hogy Mirian és Tregon is eltűnt. Majd elővette varázspálcáját és a kitűzött célhoz teleportálta magát. Éjszaka volt. Sűrű erdőbe érkezett. Leszállt egy fa tövéhez, s csak nagyon nehezen tudta lecsukni szemeit, mivel csak nagymamájára tudott gondolni, kit annyira szeretett. Aki gondozta, felnevelte, s foglalkozott vele. Aki megértette őt és mindíg mellette volt. Anyjának tekintette, aki egyben olyan volt, mintha a legjobb barátnője lenne. Könnycseppek kezdtek versenyezni a szeméből, a fűszálakig. ..Még nem engedte el..



***
Így végül; mit gondolhatunk Mirian és Tregon kapcsolatáról?
Mi a legnagyobb fájdalma Linának?