1.rész: Együtt a csapat: 3.nap - Az első csata

3.nap

Másnapra elállt az eső. A barlangban a sellő lány kezdett kiszáradni, ezért nagyokat sóhajtozott, és meg se moccant. Mikor Stella felébredt, észrevette, hogy Bogi rossszul van. Megijedt. Felébresztette Lukót, aki felkapta a lányt és együtt elindultak vizet keresni. A két madarat pedig a nagy kapokodásban ott felejtették.

Eközben Szörny Ella kiküldte Repülő Bikát, (Aki a levegőben körözött.) Gufutot és a katonákat (Akik lenn az erdőben voltak.), hogy elfogják az elemeket.

Az erdőben Mártek felébredt. Meghallotta az elemek közeledését, s mikor odaértek, ő kiugrott és megijesztette Lukót. Mártek nevetett:
-Látnátok kéne az arcotokat!
-Nagyon vicces! - Letette Boglárkát, morcosan.
-Te meg ki vagy?- Stella.
-Ki? Én? Én Pokk Mártek vagyok!
-Szia! Én Stella Lincó vagyok a föld elem. Ők pedig Lukó a szél és Boglárka a víz elem.
-Mi az a hal?!
-Az Bogi és ő sellő!
-Na mindegy..
Ekkor megjelentek a robotkatonák, akik bekerítették őket.
-Elviszem Boglárkát! - Lukó felemelte a sellőt, majd elrepült vele.
A gonoszok megindultak a két elem felé.
-Most mi legyen?- Stella.
-Én tudom! Versenyezzünk ki tud nagyobbat ordítani!
-Sziklák! - Folyamatosan sziklákat dobált rájuk, amitől össze is törtek. De ha kellett, ököllel ütötte őket szét.

Kántor Madár és Tűz-Kacsa felébredtek a barlangban. Észrevették, hogy nélkülük indultak el és kirepültek megkeresni őket.
Lukó talált egy kis tavacskát, amibe belehelyezte Boglárkát, de egyenlőre még nem tért magához.
Megtalálta őket a két madár és leszálltak a szél elemhez.
-Miért hagytatok ott minket?!- Tűz-Kacsa.
-Jajj, bocsánat! Csak Boglárka kiszáradt, és gyorsan vizet kellett neki találni. Nem akartunk ott hagyni titeket.
-Semmi baj.
Kántor Madár a tó parthoz ment:
-De gyönyörű.. - Csodálta. Ekkor a sellő magához tért. -Gyertek! Bogi felébredt!
A tóhoz szaladt a két fiú.
-Nekem.. folyami víz kell.. - Majd újra elájult.
-Rendben. Akkor keressünk egy folyót! - Lukó felkapta és a madarakkal együtt tovább repültek.

Stella elesett. A katonák meglátták Mártekot. Rugdosták, püfölték és kövekkel dobálták. Sok sérülése volt és nagyon legyengült. Ekkor Mártek megkapta az Ékkőtrixet. (Narancs póló és narancs rövid nadrág volt rajta; s a haja csak jobban lángolt.) Hirtelen az összes katona hátra repült. Stella csodálkozva nézte a fiút:
-Te... Te mi vagy?
-De klafa! - Ökölbe szorította kezét és lángolni kezdett keze. -Tudok tüzet! Mint az a nagyapó! - A feléje rohanó katonákat sorban égette föl. Míg mindegyikkel végzett.
Stella odafutott hozzá:
-Te lennél a tűz elem?!
-Azt meg lehet enni?
-Mártek, te vagy a tűz elem!
-És mi az az elem?
-Te irányítod a tüzet és..
-Igen tudok tüzet! - Vágott közbe.
-Mellesleg megkaptad az Ékkőtrixet! Ezért lettél ilyen erős! Legyengültél a sok katona miatt.
-Ahha.. Mindegy.
-Mondd, hogy.. visszaváltozás, és menjünk!
-Visszaváltozás! - Az elem visszaváltozott, majd Lukóék után indultak.

Nemsokára meg is találták őket. Megálltak.
-Boglárka, hogy van?- Stella.
-Nem jól. Egy tóba raktam, és azt mondta, hogy neki folyó víz kell.- Lukó.
-Jól van.
-Őt minek hoztad magaddal?
-Bemutatom neked Mártekot, a tűz elemet!
-Ő lenne a tűz elem?! - Lepődött meg.
-Igen. Képzeld! Ráment egyszerre egy csomó katona, nagyon legyengült, és aztán megkapta az Ékkőtrixet!
-Ez komoly?! Akkor tényleg ő a tűz elem. - Ekkor megjelent Repülő Bika, Gufut és a katonák. -Ti meg kik vagytok?!
-Én Repülő Bika vagyok! Ő Gufut, a többiek pedig a katonák. Szörny Ella küldött, hogy fogjunk el titeket!- Repülő Bika megindult.

Lukó a domb mögé letette Boglárkát és visszarepült Stellához.

A gonoszok megindultak feléjük.
-Akkor most mi van?- Mártek.
-Ők az ellenségeink!- Stella.
-Megint csatázunk, juhúú! - Ugrált örömében.
-Változz át!
-Várj... de, hogy?
-Mondd, hogy Ékkőtrix!
-Ékkőtrix! - A tűz elem átváltozott.
-Tehát ez az Ékkőtrix?- Lukó.
-Várj, még nem láttad mit tud. - Ekkor Repülő Bika felszállt, Lukót pedig elrepítette szarvával. -Lukó!! Szikla! - Egy sziklát dobott a gonoszhoz, aki szarvával kivédte.

Lukó visszatért. Ekkor a robot katonák támadtak rájuk. A két elem nagyokat ütöttek rajtuk, amitől széttörtek. Mikor egy részükkel végeztek, a távolban egy újabb csapat katona jelent meg.
-Úgy is elfogunk titeket! - Gufut neki futásból Stellára ugrott.
-Stella! Széllöket! - Lukó rögtön odasietett, és elfújta a szörnyet.
A szél elem felakarta segíteni társát, amikor Repülő Bika újból elrepítette szarvával. Mártek a föld elemhez futott, felsegítette, és a katonák támadtak rájuk.
-Na most én jövök! Tűz! - Mindkét karja fellángolt, így ütötte a katonákat. Közben "tűz golyók"-at is dobált szét. A katonák hamar felégtek.
Gufut közben a föld elem mögé lopódzott és elfogta. Az éles karmát a lány nyakához rakta:
-Egy mozdulat és véged kislány!
-Eressz el!
Ekkor Lukó észrevette Stellát. Odarepült és fellökte a szörnyet. Leszállt:
-Jól vagy?
-Igen, köszönöm.
-Szívesen.
Mártek végzett az összes katonával és hozzájuk futott:
-Hé! Megöltem azokat a furcsa embereket! Jó móka volt! - Nagyon megörült.
-Végzett az összessel.. Azok katonák voltak.- Stella.
Repülő Bika és Gufut visszavonultak az erődbe.
Az elemek a sellőhöz rohantak, aki még rosszabbul lett. Mártek visszaváltozott és tovább indultak egy folyóhoz.

A repülő erődben Szörny Ella kérdőre vonta teremtményeit:
-Hol vannak az elemek?!
-Úrnőm most már négyen vannak, és az a tűz elem nagyon erős! Felégette az összes katonádat.- Repülő Bika.
-Mondhatom ügyesek vagytok.. Rendben. Nos menjetek és hozzatok pár falunyi embert!
-Igen is. - A két szörny el is indult.

Jó pár kilóméter után az elemek egy bokros részhez értek. Itt lepihentek. A két madár gyűjtött egy kis gyümölcsöt. Leültek a bokrokhoz és ettek.
-Kicsit muszáj megpihenni.- Stella.
-Igen.. Addig még remélem kibírja Boglárka.- Lukó.
-Én is. Mártek, mesélj magadról!
-Jó.. - Közben tömte magába az ételt. (A két elemtársának elmondott mindent magáról, és hogy hogy lett elem.)
-De furcsa, hogy még csak tegnap kapta meg az elemkríeantt, és már meg is kapta az Ékkőtrixet.
-Jajj, én élveztem a csatát, ti nem?- Mártek.
-Én nem annyira. Kicsit megijedtem mikor Gufut karjaiban voltam..
-De jó, hogy győztünk!- Lukó.

A két madár sétált kicsit.
-Elég furcsa egy társaság, nem?- Tűz-Kacsa
-De. Viszont Boglárkát sajnálom.. Olyan szép lány. Kedves és erős..
-Úgy beszélsz róla, mint aki belezúgott. - Röhögte ki Tűz.
-De..
-Te tényleg?.. - A kacsa meglepődött és megálltak. -Szerelmes vagy belé?!
-Azt hiszem..
-Hát egy sellőbe én nem lennék szerelmes, de..
-De, te ezt nem érted.. - Vágott közbe, halkan.

Kántor megbízott barátjában, mégis félt válaszától. Talán mert egy sellőbe lett szerelmes; márpedig egy sellő és egy madár kapcsolatát nem nézték valami jó szemmel. De ez csak a társadalom és a mátrix! Vajon mi a fontosabb? A külvilágnak való megfelelési kényszer, vagy a belső értékek szemelőtt tartása? Esetleg megtalálni a kettő közötti aranyközéputat?
Egy darabig még sétáltak, majd visszamentek. Lassan beesteledett és az elemek elaludtak.


Eközben Szörny Ella végzet az új katonák előállításával. Az utolsó emberből egy elektromos erejű kígyó lett. Elküldte a szobájába.

A gonosz tündér az ablakhoz sétált. A párkányra könyökölt és nézte a csillagos eget:
-Kisfiam.. ne félj megtalállak!



***
Mártek mit gondolhat elemtársairól?
Mit érezhetünk Kántor és Tűz beszélgetése során?
Mi az a mátrix?
Mit jelenthet az utolsó bekezdés?