1.rész: Együtt a csapat: 7.nap - Mély találkozások

7.nap

Az elemek megreggeliztek, s tovább indultak.

Közben a gonoszok Szörny Ella vezetésével sorban fogták el a falu lakókat. Mikor az egyik faluval végeztek, tovább indultak a következőhöz.

Dél tájékán az elemek útját egy ilyen, épp megtámadott falu keresztezte. A házakat felégették, és sorban fogták el az embereket.

Az elemek megálltak a falu határánál. Elcsodálkoztak azon amit láttak.
-Ott van Repülő Bika! Akkor ez Szörny Ella műve!- Lukó.
-Elfogják az embereket! De mégis miért?- Kántor Madár.
-Nem tudom..
-Menjünk! Segítenünk kell az embereknek!- Stella.
-Igazad van. Nem hagyhatjuk őket csak így itt.- Lina.

Elindultak, kivéve a sellőt, aki karba tett kézzel ott maradt. A többiek megálltak, és hátra néztek.
-Boglárka te nem jössz?- Lukó.
-Nem segítek az embereken. Nem szeretem őket és nem is érdekelnek.
-De bajban vannak!
-Az az ő problémájuk! Szívesebben menteném ki a tűz elemet, és keresném meg az utolsó elemet. De ha ti segíteni akartok, tőlem nyugodtan. - A többiek elcsodálkoztak azon, amit Boglárka mondott. -Legszívesebben itt hagynálak titeket, de nem teszem, mert egy csapat vagyunk.
Lukó ideges lett, majd ránézett Stellára, s elindultak a faluba.

Ekkor Repülő Bika észrevette a feléjük közeledő elemeket. Odarepült, s Lukót az égbe döfte föl. Itt köröztek egymás körül.
-Mondd, miért támadjátok meg a falut?!
-Belőlük fog Szörny Ella katonákat és új szörnyeket készíteni.
-Akkor már most... Mennyi ember veszett oda.. - Sajnálta a már elhullott embereket. -Széllöket!
Ellenségét elrepítette, de hamar visszatért. Lukó fölszállt és beütött a bika hátába. De ekkor hirtelen átfordult, és szarvával ellökte. Majd a szél elem újra megindult. Repülő Bika az elem mögé teleportálta magát, s lerugta a földre.

Közben Lina berepült a házak közé, s "fénygolyók"-kal sorba ölte meg a katonákat; miközben az embereknek segített elmenekülni.

Gufut ráugrott Stellára. Megfogta a gonosz lábait, eldobta, s beesett az egyik házba. A lány felállt. Hamar kiugrott az összedőlt házból a gonosz. A föld elem sziklákat dobált, de nem találta el. Gufut a földre érkezett. Farkával a földre csapta, s mikor megfordult; Stella már a levegőbe ugrott és egy sziklát dobott a szörnyre. Egy éles követ teremtett, s levágta farkát. Gufutnak nagyon fájt. Üvöltött a fájdalomtól. Felállt és ellökte az elemet. Por lett. A gonosz várt. Ekkor a föld elem egy öklöst adott az állába, a hasába rúgott, majd a levegőbe ugrott, és onnan dobta rá szikláját. De Gufut megfogta a sziklát, visszadobta, és az elem a földre került. A szörny felemelte a sziklát, és a lányra akarta dobni, de ő teremtett egy másikat, amit a gonosznak dobott, és egy házba esett. Az épület ráomlott. Stella megörült, és ment segíteni Linának.

A levegőben Lukó összeszedte az összes erejét, s messzire repítette el Repülő Bikát. Leszállt társaihoz.

Repülő Bika visszaszállt, de a szél elem már nem volt ott:
-A gyáva elem..
Ekkor meglátta Boglárkáékat. Feléjük repült. Kántor Madár észrevette a gonosz közeledését, s felrepült:
-Menj innen!
-Te madár.. - Elkapta a madarat.
Ekkor vette észre  Boglárka  a bikát:
-Bolond madár.. Ékkőtrix!
Átváltozott. Felszállt, majd uszonyával a bika hasába csapott, majd öklösöket adott. Ezután elérepült, és"vízgömb"-bel a földre küldte. Kántor Madár odaszállt Boglárkához, aki már a földön volt:
-Boglárka.. Köszönöm.. - Szerényen mondta.
-Szívesen.
-Olyan ügyes voltál és..
-Miért akartál megvédeni? - Vágott közbe. Kántor Madár meglepődött. Nem értette, mégis honnan tudja ezt Boglárka. Nem tudott megszólalni. Csak hosszasan bámulta a lányt. -Hm. Hagyjuk. Visszaváltozás! - Visszaváltozott, majd elindult előre.

Eközben Lukó épp leszállt a házak közé, amikor megjelent Szörny Ella. Az elem 'megfagyott', s hirtelen nem tudta mit tegyen.
-Egy elem! Sötétség gömb!
Lukó fölrepült, s így nem találta el a támadás:
-Ez közel volt. Szél gömb! - Egy helyre összpontosította erejét, és sikerült az, ami átváltozás nélkül még egy korábbi szél elemnek sem. Szörny Ella a golyót megfogta és kipukkasztotta. A szél elem nagyon meglepődött, hogy azt az erő gömböt, amit sok odafigyeléssel tudott csak végrehajtani, azt a gonosz tündér csak egy érintéssel semmivé tett. -Ez hihetetlen..
-Nagyon gyenge elem vagy! - Az égbe jutott teleportálással, leütötte, s mélyen a földbe fúródott. A gonosz tündér az üreg szélére állt. Lukó ekkor amilyen gyorsan csak tudott fölrepült, és beakart ütni egyet ellenfelének, de ahogy kiért, a gonosz egy kézzel megfogta nyakát, és a földre dobta le. -Gyenge! Mondd csak milyen elem vagy te?!
-Én vagyok Lukó Lápsz a szél elem!
-Hogy.. Micsoda?.. - Meglepődött, s meretten nézett előre. -Hát te lennél az?
-Hogy? Mégis ki? - A szél elem nem értette mi történik. Összezavarodott.
-Lukó... Ahh'! - Üvöltött föl, fogva haját. Ekkor letérdepelt, és fogta két térdét. Remegett, s folyt róla a víz. -Neee!!! - Ahogy felkiáltott, elteleleportálta magát.
A szél elem pár percig meretten lebegett. Nem tudta elképzelni miért is történt ez.

A következő percben a gonosz tündér megjelent az égen, s dél-nyugat felé repült. Gufut, Repülő Bika, és a katonák követték őt.

A három elem Bogiékhoz szaladt, ahogy meglátták az elvonuló katonákat.
-Biztos Szörny Ella miatt mennek el. Őt követik! - Mutatott fel Lina.
-Igaz. Sajnos nem sok mindenkit tudtunk megmenteni.. - Búslakodott a föld elem.
-De legalább nem halt ki a falu. Na és most mi legyen?- Lina.
-Nyilván a következő faluba mennek. Repülő Bika elmondta, hogy az elfogott emberekből készíti Szörny Ella a katonákat és a szörnyeket. Menjünk utánnuk!- Lukó.
-Szegény emberek..- Lina.
-Rendben!- Stella.
-Ez most komoly?- Boglárka.
-Mi komoly?
-Csak kérdem; nem azért indultatok el, hogy megkeressétek a többi elemet?
-De. De az emberek most fontosabbak!- Lukó.
-Hm. Tudtam. Nos legyen. Nem tudok mit tenni. Csak követlek titeket..
-Nem is segítesz az embereknek?
-Mert most segítettem?
-Nem..
-Na látod!
-Bogi! Ha nem segítesz inkább légy csendbe!- Stella.
-Ti hátráltatjátok a dolgunkat nem én.

Bementek az erdőbe, s egész nap sétáltak. Majd szürkületkor megálltak. Lina elrepült ennivalóért. A sellő és a madár is elmentek egy kis időre.

A két elem egy fának dűlt.
-Nem sérültél meg?- Stella.
-Nem. Jól vagyok.. Csak Boglárka idegesít.
-Ha rajtam múlott volna, Boglárka biztos nem lett volna elem!
-Én se neki adtam volna az elemkríeantt.
-Remélem az utolsó elem normális lesz. Nem olyan, mint Boglárka.
-Ebben én is reménykedek. Meg, hogy a végén minden jó lesz.
-Úgy lesz Lukó.

Lukó felidegesítette magát Boglárka viselkedésén. Miért? Igazából nem direkt, mert miért is akarna ideges lenni? Ilyenkor olyan dolgok tőrnek elő, melyek tudattalan még megoldatlanok, méghozzá abban az emberben, aki ideges. Mert valami zavarja őt, amihez valamilyen érzést kapcsolt a tudatalattija. Ezek mélyebb dolgok, mint hogy percek alatt rájöjjön akár egy berögzült dologra, ami épp bántja, zavarja. De ha kitartó és a 'jó' úton halad, sikerülhet néhány..

Ahogy a sellő ment az erdőben, Kántor madár követte őt.
-Ha akarsz valamit most mondd!
-Én.. - Leszállt a sellő mellé. Az elem végig egyenesen előre nézett, míg a madár folyamatosan őt figyelte. -Csak megnéztem merre mész.
-Akkor mehetsz is. - Ahogy a lány megállt, úgy a madár is. -Mire vársz? Mész vagy elrúglak!
-Na de..
-Most mész vagy meghalsz?! - Ordított rá.
-Boglárka! - Hosszasan nézte, s könnybe lábadt szeme.
-Ha meg szeretsz akkor mondd! - Kántor Madár pupillái megnagyobbodtak, s szíve hevesebben vert. Szemét nem tudta levenni szeretettjéről. Mint egy szobor, úgy állt ott. -Hülye madár.. - A lány elindult.
Ekkor a madár fölrepült. A sellő lement a közeli patak partra. Itt volt Kántor Madár is, aki egy sziklán ült, s nézte a víz folyását. Szomorú volt, mert Boglárka nem épp úgy bánt vele, ahogy azt ő szerette volna; és mert elutasította. A víz elem a madár közelébe ment, s megállt a parton. -Ne szomorkodj emiatt. Nincs értelme. Nem szeretlek. Fogadd el; és lépj rajta túl.
-De.. - Elkezdett sírni.
-Én nem mondtam, hogy könnyű. Viszont ha nem tudsz vele megbírkózni, semmi helyed az elemek közt. - Boglárka pár perc után beleugrott a patakba, és elúszott.

Kántor Madár csak a sellő lányra tudott gondolni, s arra, amit mondott. Még sokáig itt ült. Gondolkozott. Vajon miért volt ilyen durva? Vajon honnan tudta már ezt előre, hogy szeretem? És vajon miért jött mégis vissza, és próbált megnyugtatni? Ilyen kérdések kavarottak fejében. A csalódás az, amelyet szinte mindenkinek meg kell élnie életében. Talán azért, mert ahogy a bőséget, úgy a szegénységet is át kell élnünk. De mégis.. Hogy dolgozzunk fel egy szerelmi csalódást? Nos, erre sok megoldás van, még ha nem is látszik ez mindjárt. Mondok egy nagyon egyszerű, mégis nagyon nehéz gyakorlatot. Üljünk le! Lehetőleg egyedül, csendben, egy világos szobában, vagy akár kint a szabadban egy mezőn, vagy erdőben. A lényeg, hogy otthon érezzük magunkat és minél kevesebb zaj vegyen körül minket. Legyen egyenes a gerincünk! Lazítsuk el a vállainkat, nyakunkat, arcizmainkat, felső testünket! Lélegezzünk lassan, nyugodtan, s kényelmesen. Akár még gyertyát is gyújthatunk. Aztán koncentráljunk.. Tegyük fel a miértek! És az adott válaszra nézzük meg mi a reakciónk! Mit érzünk ilyenkor, amikor szembesülünk a ténnyel! Természetesen ehhez elengedhetetlen az, hogy őszinték legyünk magunkhoz. Aztán a kapott válaszra kérdezzünk egy miértet, és azután is, és azután is.. És mindegyiknél nézzük meg mit is érzünk ekkor! Vajon miért érezzük ezt? Vajon miért vannak ilyen érzéseink ezzel kapcsolatban.. Aztán az adott válaszokból adódóan a következő kérdések már annak fényében változhatnak.. Minden esetre Kántor ezt nem tette meg. Csak bánkódott. Csak arra gondolt, hogy nincs.. Szóval a hiányra gondolt. Na és ezzel már teremtett is.. Hiszen minden érzéssel összekapcsolt gondolattal teremtünk! Majd este lett, és visszarepült a többiekhez, akik már aludtak.

Kivéve Lukót, aki egy füvös domboldalon a teliholdat figyelte, felhúzott térdekkel.

Nem tudott aludni. A mai napon történt harcon gondolkozott. Felidézte a Szörny Ellával való találkozását:
-'Hát te lennél az?'. 'Hogy.. Mégis ki?'. Ezt nem értem.. Mégis ki lennék? Miért mondhatta, hogy én lennék az? Hisz még csak most találkoztunk másodszor. Ez az egész olyan zavaros.. Semmit se értek. - Hirtelen elkezdett fájni a feje, s két kezével fogta. -Most, ez meg mi?! Nagyon fáj.. Szörny Ella.. - Úgy fájt a feje, mintha baltával vágnák el. Aztán gyorsan el is múlt. Kezeit letette. Meglepődött, hogy ilyen gyorsan jött, és ment is a fejfájása. -Ez nem sima fejfájás volt. Semmit se értek. - Felállt, s lefeküdt a többiekhez.

Az erődben Szörny Ella az ablakon nézett ki. Lassan fújt a szél. Ő is felidézte a Lukóval való találkozásukat:
-Vajon, tényleg ő lett volna?..



***
Vajon a sellővel folytatott beszélgetés után, Kántor mit fog tenni és hogy fog viszonyulni Boglárkához?
Milyen érzéseket válthatott ki Szörny Ellában a Lukóval való találkozásuk?
Miért mondta azt amit, és hogy értette őket?
..."Hisz még csak most találkoztunk először"...