1.rész: Együtt a csapat: 1.nap - Elindulás
1.rész: Együtt a csapat
1 - 7 A kos mérleg tengely az Én - Te-ről szól. Ez az az összekapcsolódás, mely önmagunk belső és külső világunk találkozásáról szól. Míg a kos a kezdet, az elindulás, a szikra; addig a mérleg a kiegyensúlyozottság, a mértékletesség, az igazságosság. A kos a háború, a vér, a küzdelem, a harc; míg a mérleg a finomság, a művészetek, a tudás, a jókedv, és a szeretet. Ebben a részben a harcról, az egyéniségről, a kezdetről, a szerelemről, a tudásról, a külvilágról, és a határokról fog szólni.
1.nap
-Itt az idő! - A férfi megfordult, majd leült a nappaliban a két tizennyolc éves felnőttel ebédelni. Mikor befejezték, a férfi a konyhába vitte a tányérokat. A fiatalok a nappaliban lévő kanapéra ültek. A mester kiment hozzájuk:
-Menjetek ki, harcoljatok!- Kova.
-Már megint?.. - Lukó nem örült a programnak, hiszen már évek óta minden nap edzettek. Kimentek az udvarra. -Muszáj?
-Igen. Csak gyere már!- Stella.
Lukó ökölbe szorított kézzel próbálta folyamatosan ütni ellenfelét, de a lány mindíg kitért előle. Felugrottak és a fiú a földre ütötte. Odament hozzá. Stella egy marok kavicsot dobott; felállt; és egy sziklát teremtve a szél elemnek dobta, aki a földre került. Lukó felemelte, kiegyenesedett, és eldobta a sziklát. Csak nézték egymást. Aztán Kova ment hozzájuk:
-Rendben, nos gyertek velem! - Az udvaron lévő fákhoz vezette őket. A lócára a két fiatal leült.
-Mit akarsz mondani mester?- Lukó.
-Nos, ahogy tudjátok a világon mindíg létezik hat elem. Ezek az elemek képviselik az égieket. Mindegyiknek egy-egy képessége van a világot alkotó elemek közül: a szél, a tűz, a föld, a víz, a természet és a fény. Mikor az elemek végeztek a feladatukkal, átadják az elemkríeantt, amely azt teszi lehetővé bármely élőlény számára, hogy ő lehessen a következő elem. Lukó a szél és Stella a föld elem. Most jött el annak az ideje, hogy az új elemek megtalálják egymást. Feladatotok, hogy megkeressétek a többi elemet!
-Mi?! - Nyílt nagyra a szél elem szeme.
-Persze nem csak ennyi. Hamarosan találkoztok majd az ellenséggel is. Nagyon erős és nektek még erősebbnek kell lennetek. Ha majd nagyon legyengültök, vagy kaptok egy támogató energia löketet, akkor megkapjátok az Ékkőtrix átváltozást, amitől erősebbek lesztek. Ahogy harcoltok, majd mindíg változzatok át. Persze ezt majd a többi elemnek is mondjátok el!
-Szóval ha megkapjuk az Ékkőtrix átváltozást, akkor már lesz esélyünk a gonoszok ellen?- Stella.
-Igen. De a többi elemnek is megkell kapnia az átváltozást. Csak úgy nyerhettek majd!- Kova.
-Hú! - Kiálltott fel. -Ez olyan jó lesz! Alig várom, hogy megismerjem a többi elemet is! Kiváncsi vagyok, hogy ők milyenek. Te is Lukó? - A föld elem fellelkesülve már nagyon beleélte magát, amikor észrevette barátja elképett arcát.
-Én.. Én.. biztos, hogy nem fogok innen elmenni! - Állt fel a szél elem.
-Lukó! - A lány is felállt. -De hisz ezt kötelességünk megtenni!
-Nem! Nem, hagyjatok! Nem fogok több tízezer kilómétert gyalogolni azért, hogy gonoszokkal küzdjek meg! Elég! - S berohant a házba.
-Na de.. Kova mester.. - A lány nem értette mi baja lehet a fiúnak.
-Lehet, hogy ez még korai volt, de tegnap lett tizennyolc éves és az idő sürget. Nem várhatunk sokat. Stella, győzd meg Lukót, rád majd lehet hallgat!
-Remélem. - Befutott barátjához, aki aaz asztalnál ült. -Lukó!
-Hagyjál! - Keresztbe fonta karjait és hátat fordítotttársának.
-De.. Kova mester azt mondta...
-Stella én.. - Vágott közbe.
-Mi a baj? Együtt leszünk a többi elemmel és erősebbek is leszünk!
Lukót hirtelen érte igaz, de ő úgy érezte, hogy még erre nem áll készen. Azt érezte, hogy ő ehhez a 'küldetéshez' kevés. Nem volt elég önbizalma! Talán azért, mert sosem kapott igazi törődést és figyelmet a szüleitől.. Hisz még azt se tudta kik is azok.. Igen. S ahogy sok mindent, a kisgyermekkor az önbizalom kiépítésében is óriási szerepet játszik! Ez a kor nagyban meghatározza későbbi életünket. Kérdés, hogy a múltban történteket, hogy is kezeltük és reagáltuk le. Illetve, hogy ezután mit is kezdtünk vele. Összetett kérdések ezek és amik még ezután jönnek fel, talán még fájjóbbak. De megéri lelkünk mélységeibe merülni, ha mindent összevetünk!
-Na jó.. De ne, hogy azt hidd, hogy sok kedvem van hozzá! - durcásan végül felálltés megfordult.
-Jaj, de jó! - Stella megörült és egyből megölelte.
A két elem elbúcsúzott Kova mestertől és útnak indultak. Balra bementek az erdőbe. Aztán egy mocsárhoz érkeztek. Hirtelen a lány beleragadt és egyre süllyedt be. Lukó megfogta kezét és húzta kifele, mikor egy mocsári szörny jelent meg, aki ráugrott az elemre.
-Ez meg..- Lukó.
-Én vagyok ennek a mocsárnak a szörnye.
-Azt már nem! Széllöket! - Az elem elfújta a szörnyet, s felegyenesedett. Stella felé közeledett.
-Lukó vigyázz, fölötted!- Stella. A fiú felnézett, de elkapta a gonosz. Felpofoszta és a közeli fának dobta. A szél elem gyorsan ellenfeléhez repült, behúzott neki, de a szörny a földre rúgta. Odament és rúgott rajta párat. Majd fölugrott és fejjel lefelé, a két kezét kinyújtva átszúrta az elem testét. -Lukó! - Könnycseppek hagyták el a lány szemét.
A szörny felállt. Lukó viszont mozdulatlanul, sebesül feküdt a vizenyős talajon. Nagyon vérzett, majd kinyitotta szemét és lassan felegyenesedett.
-Ez nem lehet! Pedig megöltelek!- A mocsári szörny nem akarta elhinni, hogy ne sikerült megölnie a szél elemet.
-Tudod én szellőlény vagyok! Ha sérülést okozol, vérzek és ugyanúgy fáj, mint bárki másnak. De ezzel nem tudsz megölni. Ha csak a szívemet nem célzod. Széllöket! - A szörnyet a mocsárba dobta.
-Lukó! Sikerült!- Stella.
-Igen, úgy látszik.
-Lukó... - Ekkor a lányt már vállig ellepte a mocsár. A szél elem megfogott egy indát és kihúzta vele. -Köszönöm!
Ekkor a szörny fölugrott:
-Most megvagytok!
-Lukó! Ne a mocsárba repítsd!
-Jó! Széllöket! - Az erdő más részére fújta.
-Ügyes voltál!
-Köszi. Most menjünk ki ebből a mocsárból!
-Egyetértek.. -Nevetve indultak ki a mocsárból.
Eközben a Waquter (víz) bolygón, az óceán mélyén egy sellőlány úszott, igen csak gyorsan. Sellőőrök üldözték. A lány megállt és egy kis kütyüt vett elő:
-Így! Végre ennek a kütyünek hála most látom utoljára ezt a borzasztó helyet! Soha többé nem kell, hogy visszajöjjek! - Megnyomta a középső gombot. -Mindegy, hogy hol, csak kerüljek minél messzebbre, lehetőleg vízbe! - S ekkor a kis kütyü elteleportálta a sellőlányt a Wiechiesup bolygó Hilló kontinensére, egy folyóba. -Tökéletes, pont egy folyó. - Aztán megfogta a teleportáló szerkentyűt és az éles részével levágta hosszú haját, ami már a válláig se ért. Majd eldobta a kütyüt egy sziklának, ami széttört. Ezután tovább úszott. Nemsokára egy vízeséshez ért, amit már nem tudott kikerülni, így lezuhant.
Lukó és Stella egy kis dombon lévő fához dőltek le.
-Aludjunk itt!- Stella.
-Jól van.. - Mondta, de figyelme teljesen máshol járt. Kova mester szavai járkáltak gondolataiban és az elemlét kérdései.
-Min gondolkozol annyira?
-Te kitől kaptad az elemkríeantt?
-Hogy?! - lepődött meg. (Visszaemlékezett.) -A tizedik szülinapomon anyukám átadta a föld elemkríeantt. Elmentünk sétálni és.. Akkor megjelent két gonosz szörny. Anyukám azt mondta, hogy 'Kicsim, bújj a bokrok közé, és csak akkor gyere elő, ha már elmentek!'. Hallgattam rá. A gonoszok Lírszton [Lírsztón] és Lurda [Lúrda] voltak. Apukámat azonnal elkapták, de anyukám tovább harcolt a másikkal. Anyukám védőfalat húzott fel, de a támadás semmivé tette és hátra esett. Lírszton odament, de anya eltűnt a földben és picit távolabb jött fel. A szörny jégcsapokat dobált, és az egyik levitte anya teljes bal karját. Nagyon vérzett neki.. Rossz volt nézi. Aztán jég haladt anya felé, mire ő felugrott és elővette a nagy kardját. Lendített egyet vele és a föld egyből felszakadozott. De a szörny kiugrott belőle és valami jegeset küldött, anyukám pedig a kardjával gyémánt örvényt. Szerencsére kivédte és leérkeztek a földre. Aztán megint küldtek egymásra valamit.. Anyukám pedig eltűnt a föld alatt. Lírszton pedig futóhomokban kezdett el süllyedni, és a körülötte lévő föld is rárakódott. Anyukám előjött, de csak egy helyben állt a keze miatt. A gonosz kiszabadult a földből, és egy jeges valami elvitte anyát. Utánna pedig az előbbi üregbe esett bele. Körbe vette magát homokkal, és Lírszton csak úgy tudta ezt megtörni, hogy a támadását visszaverte. Ekkor anya a levegőből a földre repült és már nagyon sok sebe volt. Küldött valami jegeset, és a kardjával sikerült neki kivédenie, de utánna a háta mögé került anyának, és hasba rúgta fel az égbe. Láttam, hogy vért is köpött. A szörny lerúgta a földre. Anya.. valahogy felállt, eltűntette a kardját, és egy hatalmas földdarabot emelt fel, amin ketten voltak. Láttam, hogy aszteroidákkat irányított rá, majd eltűntek az égről.. Azután pedig anyukám visszahelyezte a földdarabot a helyére, és.. elvérzett. - Stella már sírt. -És.. elvitték a szüleimet. Utánna sokáig sírtam... és elfutottam. Másnap reggel pedig Kova mester talált rám.
-Stella, ne sírj! - Közelebb ült hozzá, s átkarolta. De ez annál mélyebb seb volt, minthogy egy egyszerű átöleléssel megkönnyebbülne valaki is.
-Jól van.. - Aztán lassan abbahagyta a sírást, de csak Lukó miatt. Őszintén, nagyon hiányoztak neki szülei, de semmit se tudott róluk. Reménytelennek érezte ezt az egész helyzetet, s jobbnak látta, ha eltereli a szót. Letörölte könnyiet, majd barátja felé forult. -És veled mi a helyzet? Kitől kaptad meg az elemkríeantt?
-Őszintén?.. Fogalmam sincs..
-Ezt, hogy érted?
-Van egy pont, amitől tovább nem tudok emlékezni és nem tudom miért. - Szomorú szemekkel nézett a talajra, hiszen Stellával ellentétben, a szél elem még csak azt sem tudta, kik is az ő szülei..
-Értem..
Lassan ahogy esteledett, elaludtak. Persze nem valami vidáman, de már fáradtak voltak és holnap tovább indulnak.
Eközben a sellő lányt a víz, a partra sodorta. Ekkor egy vizi ember (akinek teste pikkelyes; a füle, keze és lába pedig hártyás) bukkant fel. A lányt meglökte lábával, aki egyből felpattant. Egy kis ideig csak nézték egymást.
-Te meg mit keresel itt, Kárnthi?!
-Ezt én is kérdezhetném nem de, Boglárka. Vagy szólítsalak..
-Elég legyen! - Kiabált rá. Nagyon ingerült lett. -Mit akarsz?
-Amit eddig is. Megölni téged!
-Engem bizony nem fogsz! - Kárnthi hátra ugrott és tenyeréből vizet küldött. Boglárka egyszerűen kikerülte, bevágott neki, amitől a földre esett. A sellő a szörnyre ugrott, aki aztán megfogta az uszonyát, s eldobta magáról. Ezután hozzáugrott, és folyamatosan ütötte. Egyszer csak Boglárka fölugrott az egyik fához, onnan visszalökte magát, és farkával a vízbe juttata ellenfelét. -Így! Velem nem fogsz szórakozni!
-Boglárka, majd meglátod. Hamarosan még visszatérek! - elteleportálta magát.
-Ez aztán.. Azt hiszi, hogy legyőzhet! - Elment a folyóhoz és elaludt.
Eközben Kova mesternél Tűz-Kacsa és Kántor Madár hazaértek. Megbeszélték, hogy másnap az elemek után indulnak.
***
Lukó miért viselkedhetett így Kovával és a felmerülő új helyzettel?
Mit érezhetünk, amikor Stella elmeséli, hogy is kapta meg az elemkríeantt?
Ki lehet ez Boglárka?
S miért akarhatja Kárnthi már rögtön a történet elején megölni őt?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése