1.rész: Együtt a csapat: 5.nap - Bizonytalanság

5.nap

Reggel az elemek felébredtek, de nem indultak tovább. A szél elem a füvön feküdt, véresen. Stella közvetlenül mellette guggolt, a többiek picit arrébb álltak.
-Nagyon fáj a sebem.- Lukó.
-Ne aggódj, valamit kitalálunk!- Stella.
-Most mi legyen?- Kántor.
-Majd én megmondom mi lesz! - Karba tett karokkal mondta a sellőlány. -Stella te itt maradsz Lukóval! Én pedig mindjárt jövök!
-Mehetek veled?- Kántor.
-Vajon mire készülhet?- Stella.
A sellő semmit válaszolva a folyóba ugrott, és az erdőbe úszott. A madár fölötte repülve követte.

Eközben az erdőben a fény elem felébredt, s fölrepült.

Egy kis idő múlva az egyik fa mögül egy állat szörny terítette a földre.
-Te meg ki vagy?! Szállj le rólam!
-Guaryt [Guráj] (Egy farkas testű, hosszú fejű állat szörny volt.)vagyok. Ennek az erdőnek a csúcsragadozója!
-Én pedig a fény elem! Fény! - Felé nyújtotta tenyerét, amiből fényt bocsájtott ki.
Ettől a szörny megvakult, és a földön fetrengett:
-Mit csináltál velem?! - Felugrott a levegőbe.
Lina felrepült, elővette pálcáját és varázserővel a földre dobta. Ekkor a szörny újra felugrott, elkapta a tündér lábát, lehúzta a földre, aztán kikapta a kezéből a pálcát, ami elrepült. Lináról leszaggatta az összes ruháját. A gonosz egyfolytában karmolgatta. A tündér már vérzett. Felemelte kezét, és "fény bomba"-t küldött, amitől hátra küldte a szörnyet, és felállt. Felrepült megkeresni a pálcáját. Hamar megtalálta. Mikor megfordult, látta, hogy Guaryt követte.
-Tűnj el! - Eltüntette a szörnyet, majd varázsolt magának új ruhát. Tovább indult, de bánata továbbra is látszódott arcán.

A sellő és a madár egy kis faluba értek a folyó mellett. A lány a közeli piachoz ment, ahol gyógyfüveket látott. Elmondta, hogy erős vérzésre kell az orvosság. Az eladó kirakta az ellenszert, s kért cserébe valamit.  Az elem átváltozott, és gyógyító vizet adott. Elvette a kenőcsöt, visszaváltozott, és a folyóba ugrott vissza. Kántor Madár csodálta.

Mikor visszaértek, a sellő Stellának dobta a kenőcsöt:
-Tessék!
-Köszönjük.- Stella.
-Na én leléptem. - Visszafordult.
-Várj!
-Visszajövök, megnyugodhadtsz!
-Rendben.
-Mehetek veled?- Kántor.
-Nem.
-De..
-Látom süket vagy, mosd ki a füled! - Lelépett.
-Nyugi Kántor Madár, mi se értjük őt.
Kántor Madár megsértődött és elrepült.
Bekente Lukó sebét.
-Köszönöm Stella.- Lukó.
-Szívesen.
-Remélem a másik két elem normális lesz. Boglárka eléggé fura, Mártek pedig gyerekes..
-Igazad van. De most pihenj!
-Jól van. - Elaludt.

Eközben Szörny Ella elhagyta a repülő erődött. A levegőben repült:
-Cselekednem kell, ha el akarom érni a célomat! - Lejjebb szállt.
Lina az erdőben repült, mikor összetalálkozott a gonosz tündérrel. Megálltak.
-Te meg ki vagy?- Lina.
-Szörny Ella. És te?
-Én Filáná Lina vagyok a fény elem!
-Nocsak.. Egy újabb elem. Ki hitte volna, hogy ilyen hamar meglesznek.
-Szóval te lennél az ellenség?
-Mondhatjuk.
Lina elővette varázspálcáját. Ella "Sötét bomba"-t küldött, de az elem kikerülte. Aztán "Sötét zápor"-ral a földre esett. Hozzá szállt. Ekkor az elem pálcája segítségével ellenfele mögé került, és két "fény bomba"-tól a gonosz a földre esett. Felállt. Lina fölrepült:
-Jaj, ne!
-Sötét bomba! - A támadás eltalálta, s leesett Ella karjaba. -Már kettő meg van! - Visszament a főbázisra, ahol egy cellába zárta.
Lina varázspálcájával próbálta kivarázsolni magát, de a cellában nem használt semmilyen mágia.

Eközben Lukó és Stella az erdőben sétáltak.
-Jobban vagy már?- Stella.
-Igen. Hatott a szer.
-Örülök, hogy jobban vagy.
-Én is. Stella, köszönöm, hogy segítettél mikor..
-Ne hülyéskedj! - Vágott közbe. -Te is megtetted volna.
-Igaz. Na és te jól vagy?
-Persze. Már kíváncsi vagyok a másik két elemre. Csak ne olyanok legyenek, mint Bogi vagy Mártek. - Nevettek.
-Csak azt nem tudom, hogy hogy fogjuk legyőzni Szörny Ellát, mikor ilyen erős a bandája.. Akkor ő maga még erősebb lehet. Tegnap is..
-Ne gondolj a tegnapra!
-Jó, de valahogy akkor is le kell győznünk!
-Ez igaz.. De én se tudom Lukó.

A két elem  bizonytalan volt a jövőt illetően. Elvégre, teljesen jogosan. Hisz előre senki nem tudja a jövőt, mert a sorsunkat mi írjuk, az itt és mostban! És most nem arra a sorsra gondolok amikor fent elkészítettük a tervet. Hanem ez pontosan az, amikor már elkezdjük játszani életünk darabját. Igaz, mi szeretünk biztosra menni, de talán nem árt, ha néha rábízzuk magunkat az életre, teljes biztonsággal.. De a két elem ekkor még nem mert, de nem is tudott a biztonságos bizonytalanra lépni!

Nevettek, majd visszamentek a többiekhez.

Este tüzet raktak.
-Boglárka hol voltál?- Kántor.
-Nem tartozik rád. - A madár félre vonult.
-Köszönöm Bogi, használt a krém!- Lukó.
-Nem kell megköszönnöd!
Lassan elaludtak.



***
Mik kavaroghatnak most Lina fejében?
Mit gondolhatnak az elemek egymásról?