4.rész: Egy kis kaland: 3.nap - Hold, Plútó, Neptunusz

3.nap

Lináék az estét a tengerben töltötték; de mikor felébredtek a sellőlányt nem találták sehol. Nem értették a helyzetet, hisz még ő mondta, hogy merüljünk a vízbe, most pedig pont ő az, aki nincs sehol. Nem értették miért csinálja ezt velük a lány, de aztán elindultak megkeresni.

Eközben a szigeten a fiatalok épp a tengerparton sétáltak, kézen fogva. Tűz-Kacsa pedig fölöttük repkedett:
-Jajj, de jó ezen a szigeten lenni! Én ezt nagyon élvezem! Mint egy igazi vakáció! Azt hittem rosszabb lesz az utazás! De szerencsére tévedtem! - S egyre feljebb szállt.
-Stella, mondd jól vagy?- Lukó.
-Ö.. Nem igazán. Vagyis.. Már amúgy sokkal jobban vagyok. Jót tett, hogy tegnap egyedül hagytatok. Köszönöm!
-Szívesen! De még mindíg aggaszt, hogy nem látlak mosolyogni.
-De! Szerinted ilyenkor, hogy tudnék mégis mosolyogni?!
-Bocsánat Stella.. Teljesen igazad van.. Csak.. Attól még nem szeretném, hogy állandóan szomorú légy. Érted?
-De ez nem ilyen egyszerű..

Lehajtotta fejét a föld elem, s elszontyolodott; hisz egyfolytában csak kislánya járt eszében.. s az anyai archetípus. Mint minden anya, Stella is kétségbeesett.. Még szép! Ez a természetes! És egy apa ezt nem tudja átélni! Egy apa is érezhet hasonló érzést, ő is aggódhat a gyerekéért, s nagyon is sírhat emiatt; de sosem lesz olyan mély, olyan szívfájdalmas az elvesztés az apának, mint az anyának. Mert ilyenkor a gyökeret, a tartozást, az alapot szakítják ki a talajból! Egy anya teljesen másképp viszonyul a gyerekéhez, mint az apa. Mert ő már eltöltött a gyerekével kilenc hónapot! Együtt ettek, együtt ittak, együtt mozogtak, együtt éreztek, s szívük egyszerre dobbant meg. Olyan mély kötődés alakult ki anya és gyermeke között az áldott állapot alatt, hogy ezt a köteléket szinte semmi sem tudja eltörölni. De nem is kell! S ahogy minden anya félti, óvja gyermekét.. Az anya szereti gyermekét; ez szinte feltétel(!); de a gyermeknek csak egy javaslat a szülők iránti szeretet.. Hogy is van ez? Ha az anyuka nem szeretné gyermekét, mégis hogy tudná úgy nevelni, úgy gondozni, úgy adni neki és megmutatni neki a szeretetet? Sehogy! Mert a gyerek belepusztulna! Mert szeretetéhes lenne.. S mint minden éhező gyerek, idő múltával meghal. A szeretet az alapja mindennek, épp ezért az a gyermek, aki kiskorábban nem kapott elég sok, és elég minőségibb szeretetet, teljességgel megnyomorodik! Ezért feltétel az anyának szeretnie gyermekét; míg fordítva teljesen más az összkép. És Stellában ez a fajta szeretet megvolt. Ezért tudta olyan mélyen, olyan gyötrelmesen átélni ezt a fájdalmat..

Aztán a másik pillanatban már azt vették észre, hogy egy trópusi vihar közelít feléjük.
-Tűnjünk el innen gyorsan! - Szállt le Tűz a többiekhez.
-Igazad van!
De ekkor már késő volt. A vihar elérte őket, s a következő pillanatban Stellát már az egyik szél fel is repítette, majd a vízbe esett. Lukó nagyon megijedt és elindult utánna, de aztán a szél az ellentétes irányba sodorta. Ekkor Stellát a hullámok a partra lökték, s fölállt. Majd egy hatalmas hullám közeledett a part felé..
-Ez nem lehet igaz. Ezt nem tudom kikerülni! Hatalmas ez a hullám.. Mindegy, megnézzük mit tehetünk! - Fölugrott, s ekkor Stella megkapta a Rubintrixet (Hajának egyik része becsavarva volt két oldalon, a többi pedig kiengedve lógott. Csuklóján két kis ruhadarab volt. Egy top felsőt és egy hosszú lyukacsos nadrágot viselt.) A lány meglepődött kinézetén, s érezte az új átváltozás adta erejét. Előteremtette hatalamas kardját, mely öt méter hosszú, három és fél méter széles, és egy tonna volt. Amikor odaért, a nagy hullámot ketté vágta, s azonnal el is tűnt. A földre érve eltűntette kardját, s megfordult. -Megkaptam az új átváltozást! - Mosolyogva nevetett.
-Jajj, Stella! - Futott a fiú, szerelméhez. -Nagy voltál!
-Köszönöm! - (A vihar egyszerűen tovább állt, Stella kardja hatására.) Megölelték egymást, s mindketten örömtelien mosolyogtak. Egyszerűen csak örültek, s nem komplikálták túl a dolgokat, nem beszéltek, mert ez az itt és mostban helytelen lett volna..

Ezután pedig kézen fogva tovább sétáltak a tengerparton, miközben gyönyörködtek a trópusi szigeten..


Lepik városban Simon és Rita a szállodában a folyóson mentek, amikor összeütköztek egy férfivel. Felsegítették egymást.
-Elnézést kérök, nem láttuk magát!- Simon.
-Áh' semmi baj! Gyertek, reggelizzünk együtt!
-Legyen. - Lementek reggelizni, ahol a férfi elmondta, hogy ő egy professzor, feltaláló, és hogy nyugodtan hívhatják Professzornak. Amikor befejezték, elmentek az új ismerős szobájába. -Nahát itten meg mik vannak?
-Elég sok itt a lim-lom.. - Rita undorodott a mindenféle kügyük, alkatrészek és szerszámoktól. Ő teljesen más világ volt. Láthatóan semmi kedve nem volt ide jönni, s még csak nem is találta szimpatikusnak a feltalálót. Csak az elem miatt tűrte el a férfi csacsogását.
-És ez itten mi? - Mutatott a legnagyobb méretű szerkezetre.
-Jajj, ez az én időgépem! Kipróbáljátok?
-Hogy micsoda?! És ha nem tudunk vissza jönni?! Biztos, hogy nem! Nem! Semmi esetre sem!
-De..- Professzor.
-Akkor kipróbáljuk!
-Simon.. - A madár elcsodálkozott a fiú válaszán. Kicsit elbzonytalanodott, majd úgy döntött, jobb Simonnal tartani! -Jó én is benne vagyok!
-Remek! Akkor irány vissza a dinoszauruszok korába!
-Ez nagyon jó ötlet!- Professzor.
-Mégis miért?!
-Imádom a dínókat! Sajna csak száz valamennyi dínót ismerök.. De tán mostan még megismerhetök párat.. Te mit szólsz hozzá Rita?
-Hogy én?.. Megyek én is!
-Látom jobban szeretsz hazudni! Rendben. Professzor, akkor ketten mönyünk! - Rita nagyot nézett, mikor hallotta, hogy a fiú tudja, hazudott neki. Ráálltak a szerkezet közepén lévő körre. -Készen állunk!

Először megittak egy kis löttyött, és elmondta nekik, hogy ha vissza szeretnének jönni, ugyanígy csak igyanak belőle. A Professzor össze-vissza nyomogatott különféle gombokat, majd a gépezete beindult, s a következő másodpercben már a földtörténeti  Mezozoikum Jura időszakában találták magukat.
-Édes Istenem! Hová kerültünk?! Simon! Miért kellett eljönnünk! És..
-Légyszíves ne szúrd el a pillanatot!
-Hogy milyen..
-Most először vagyok a dínók korában és nagyon kíváncsi vagyok mindenre, szóval én elindulok! - Pár lépés után behunyta szemét. -Gondolom nem kell szólnom, hogy gyere utánnam..
-Még szép! Megyek veled mindenhová! - Máris utánna szaladt.
-Remek! Ah' nézd egy Stegosaurus horda! De szépek..
-Ahha..
-Na és te mit gondolsz Professzorról?
-Az az ember nem komplet! Csak így eljuttatott minket erre a rettenetes helyre! Remélem nem leszünk sokáig!
-Nem szándékozom.. Professzor viszont az elején nagyon meglepett. Idegenek vagyunk a számára, mégis úgy viselkedett velünk, mint akiket ezer éve ismer.. Illetve csak úgy megengedte, hogy kipróbáljuk az időgépét, és megnézzük a többi találmányát.
-Na ugye! Mondom én, hogy egy csaló!
-Én nem ezt állítom. Mindegyis.. Rita! Miért vagy a csapatban csak azért, mert egy emberben megfogott valami?
-Hogy?! - A lányt meglepte a kérdés..
-Értem..
-De hisz még el se mondtam semmit!
-Szavakkal tán nem, de igen sokat árulsz el magadról, akaratodtól független. Végülis, a skorpió aszcendes mellett, első házas Vénusz-Neptunusz együttálásod is van.
-Ne beszélj ilyeneket! Inkább repülök egyet! - A madár az egyik fára repült fel.
-Érdekes egy madár.. Főleg azzal a hetes házas bika Plútójával.. Na, de ez az ő feladata.
Ekkor egy Allosaurus jelent meg. Rita megijedt és azonnal a természet elemhez repült vissza.
-Ez meg micsoda?!

-Egy Allosaurus! De szép példány! - Ahogy a ragazó közeledett feléjük, Simon nem is tudott mit csinálni, hisz az állatott nem szerette volna bántani, mégis elakarta valahogy zavarni. Aztán nekifutásból fölugrott, majd a dínó a földre dobta. Felállt, s mikor újból az állathoz közeledett, megkapta a Rubintrixet (A combjáig érő hosszúujjú pólót viselt, bevágásokkal; illetve egy térd nadrágot, melyből anyagdarabkák lógtak le.) és elővette kardját (mely négy és fél méter hosszú, fél méter széles, és kanyargós 's' alakú volt), és egy rezegtetéssel az állat azonnal megfordult és elfutott. A természet elem leért a földre, s Rita röktön hozzá sietett. -Mi az?
-Simon! Ez csodálatos volt! Hogy csináltad?!
-Hm. Ehhöz nem kellett sok tudás, de elem vagyok.. - A madarat teljesen lenyűgözte az elem átváltozása. Csak mereven bámult rá. - Rendben, akkor szerintem ennyi elég is volt a Mezozoikumból. Most pedig vissza a mink korunkba! Visszaváltozás! - Visszaváltozott, majd megitták a löttyött és újra a szállodában voltak.
-Visszatértetek?! Na és milyen volt?
-Borzalmas!
-Fantasztikus!
-Akkor..- Professzor.
-A találmány remekül működött!
-Ezt örömmel hallom!
-Gyere Simon, innen elmegyünk!- Rita.
-Csak menj előre, majd én is mönyök!
-De..(!) - A madár felhúzta magát és dúzzogva rohant be 'single room' szobájába.

A természet elem pedig még egy darabig Professzorral beszélgetett, hogy információt gyűjtsön.


Eközben Boglárka a Deffel-tenger mélye felé úszott, ahol már eléggé sötét is volt. Lassan közel is került a következő alapanyaghoz, de ekkor egy nyolc méteres medúza szörny bukkant fel, aki azonnal támadásba lendült. Ekkor a sellőlány gyorsan feljebb úszott és átváltozott Rubintrixre. De ekkor ellenfele egyik nyúlványával felpofozta a lányt, s mivel karmai is voltak, jól fel is sértették az elem testét.
-Na jó, velem nem fog szórakozni egy zselé tömeg! Nincs erre időm.. Hullám csapás! - Ezzel a támadásával pár kilóméterrel elsodorta a szörnyet, de amilyen gyorsan elsodorta, olyan gyorsan vissza is jött. Ekkor ellenfele több karjával is pofozgatni kezdte, aztán a sellő megelégelte és "lökés hullám" nevű új támadásával sikerült kiszabadulnia; majd egyenesen a szörny fejéhez érve csapkodni kezdte uszonyával. Majd fölrugaszkodott és "Víznyaláb"-ot küldött, amitől lefele kezdett sodródni a szörny, de a következő pillanatban már a sellő mögött volt, s egyik nyulványával körbe tekerte, s szorítani kezdte a víz elemet. -Na azt már nem! Ahh'!!! - A szörny egyre erősebben szorította, majd "Hullám támadás"-t küldött rá, amitől az őt eddig tartó csápja leszakadt, majd további végtagjai is leszakadtak a támadások következtében; de egyszercsak a szörny a sellő fölé teleportálta magát és egy büdös-nyálkás folyadékot lövelt ki szájából. -Most megdöglesz te féreg! Szigony! - Ekkor előtermett sellőszigonya, s mikor ellenfele csápjai már majdnem megint elkapták volna, villámgyorsan "Sellőszigony roham" csapásával a szörnyeteg legérzékenyebb pontjába beleszúrva aztán belehalt; de idegrángása eltalálta a víz elemet, s zuhanni kezdett...

Kis idő múlva magához tért, s csak akkor látta, hogy egész felső teste vérzik. -A francba! Az a nyavajás is.. Pont most kellett erre jönnie! Mindegy, kibírom. Majd keresek rá valamit. De előbb megszerezem amiért jöttem! - Elindult, de már nem kellett sokáig úsznia, megtalálta főzetének következő alapanyagát, a mélytengeri kokorine méregzöld fűt, mely hosszúkás, ragadós, és mérgező. Ekkor a sellőlány szemei felcsillantak, és sietve úszott a növényhez. Amikor elég közel ért hozzá, megfogta az egyiket középtéjon, aminek a többi része röktön a sellő karjára tekeredett, egészen a válláig; s erősen tartotta magát. Ekkor Bogi hirtelen letépte a növény egy részét, de ekkor már a növény mérge behatolt a karján lévő sebekbe, s iszonyú fájdalom lett úrrá rajta. Hatalmast üvöltött. A fájdalomban nem is tudott gondolkozni, hisz csak a rettenetes érzésre tudott figyelni. Aztán hirtelen a növény megrázta, s a lány eszméletét vesztve a tenger mélyére huppant.


A Tilor kontinens száraz Szángárá sivatagjában Lírszton és Lurda bázisán a férfi épp elteleportálta magát Kurszlóhoz (Ő az a varázsló, aki egyszer már megtámadta Boglárkát, még a tornádó előtt.) aki nem örült a hivatlan vendégnek.
-Rég jártál már nálam. Mit akarsz tőlem Lírsztón?
-Régen bizony.. Még amikor én voltam a sötétség elem és varázserejű tárgyakat kerestem mindenhol. Aztán rád találtam és segítettél minden mágiával kapcsolatos dolgomban.
-Igen, ezt mind tudjuk. Na és most miért vagy itt?
-Az egyik mostani elemmel folytatott harcom során elvesztettem az összes erőmet.
-Értem.. Tessék! - Lila leple alól egy kis treiol [treol] követ dobott neki. -Ez egy olyan kő, mely pár nap alatt az összes erődet vissza szívja, amennyi a mostani állapotod előtt volt.
-Köszönöm! Még..
-Viszont az is igaz, hogy Kronosz bácsi hatalmát csak még jobban felerősíti. De gondolom ez nem fog nagy gondot okozni.
-Dehogyis! Majd még látjuk egymást Kurszló! - Aztán visszateleportálta magát a bázisára.
-Lírsztón még mindíg nem ismer engem. Túl jó vagyok! Most pedig megnézem a Thatrosz kövemet. - Lement titkos pincéjébe..

A bázison Lírszton elmondta Lurdának, hogy újra van ereje, majd bement a szobájába.


A nő még egy kicsit kint maradt. Az egyik kapszulából kivette Seherezádét, majd egy ágyra fektette. Szívét kivette, s a másik kapszulában lévő túszként tartott lényre helyezte. Ekkor egy csepp sellő-mintát, és egy csepp tündér-mintát csepegtetett a testére; majd visszazárta fedelét. Ezután pedig Seherezádéhoz visszatérve két kezét rátéve és erősen koncentrálva a tündérlányt gonosszá és újra élővé tette. Ekkor visszahelyezte kapszulájába, lezárta, majd Lírszton után ment.

Lassan a nap lemenőben volt.

Közben Stella és Lukó körbe sétálták a szigetet. Ekkor Tűz jött velük szembe, aki a levegőben megállt:
-Gyerekek, találtam egy sziklás részt, nem messze innen! Ott lepihenhetnénk estére. Mit szóltok?
-Nézzük meg! - A két elem egyszerre mondták, s nevetve elindultak. Amikor odaértek látták, hogy egy jól védett helyen van, sok növényzettel körülvéve. Tűz-Kacsa tüzet lehelt, majd köré ültek. A föld elem, szerelme vállára döntötte fejét, s ábrándozva nézte a tűz játékos nyelveit, ahogyan gyermekien játszanak.

Lassan elhelyezkedtek, s lehunyták szemeiket.


A szállodában Simon elköszönt Professzortól és szobájában lepihent.

Rita viszont nem tudott aludni. Az ablakon figyelt kifele, s csak bámulta a csillagokat, melyek gyertyaként világították meg a sötét palettát. Elgondolkozott a ma történteken. Igazából nem érezte magát olyan jól. Elszontyolodott. S csak a természet elem járt föl, s alá gondolataiban. Nem értette, honnan tudja érzéseit iránta, pedig semmi jelét nem mutatta. A lány viszont vak volt. S ez a vakság, még ha racionalitás is van mellette, győzött; mert ő így szerette volna. Sokan élnek álom világban, illúzióban, a saját kis légváraikban (Neptunusz); melyek nagyon kellemesek tudnak lenni, hisz úgy alakítja a képzelgő a látottakat, ahogy szeretné. Ez egy nagyon jó módszer például a gyász feldolgozására, csak egy dolgot felejtenek el az emberek mindíg. Egy részt azt, hogy ne hazudjanak saját maguknak, másrészt pedig, hogy ettől még a probléma nem oldódik meg, csupán segíthet egy kicsit a gyászolásban. De akkor meg miért is él sok ember ebben az álom világban? Talán mert nem is tudják, hogy a saját kis meséjük fogságába estek. Ez egy hatalmas csapda. Sokan a Neptunusz energiákat-> az érzéseiket, a tetteiket inkább elnyomják, s elhitetik magukkal, hogy így sokkal jobb; miközben belül néhányan még tudják is, hogy mégsem. De mégis úgy érzi, hogy nem képes szembenézni azzal az iszonyat fájdalommal, melyet e érzés vagy tett megkövetel. Fél, mert tudattalan.. Mert aki tud az lát, az hall, az érez! S csak az eltévedt, szegény emberek kényszerítik magukat ilyen helyzetbe. Mivel a saját meséjükben vesznek el.. S már a sok illúzió közt egy idő után nem is tudják melyik az igaz, a tisztátlan. S az igazat megvallva, Rita is a saját kis meséjében elveszett.. Belemerült, s mivel a lehető legjobban érezte magát benne, semmi oka nem volt, hogy kievickéljen belőle. Nála ez a mesélés a szerelem (Vénusz) témáján keresztül mutatkozott meg. Azt látatta magával amit látni szeretett volna, hisz az igazsággal nem mert szembenézni; mert olyan erkölcstelen volt saját magával szemben, hogy nem engedte meg magának az érzést, az élményt, s a fejlődés lehetőségét, melyet e szituáció, s vele összekapcsolt érzései lehetővé tettek. S ahogy Rita a sötét eget ábrándozva figyelte, épp ekkor lépet át a racionalitás világából, Neptunusz birodalmába..



***
Mit gondolhatunk Stelláról, mint anya?
Ki lehet ez a Professzor és mit akarhat?
Boglárka esete mit szeretne üzenni nekünk?
És a méreg hogyan hat majd rá?
Ki lehet ez a titokzatos Kurszló és mit akarhat valójában?
Miért segít Lírsztonnak és vajon Boglárkával még összefuthat?
Mi a terve Lurdának Seherezádéval?
És ki lehet az a másik személy, túszként elfogva?
Mit gondolhatunk Rita érzelmi világáról?