4.rész: Egy kis kaland: 2.nap - Menekülés

2.nap

Másnap Stella még mindíg bánatos volt.. A fiúk próbálták megvígasztalni illtve megnyugtatni, de sehogyse sikerült nekik.

Közben az Északi-sarkon Kova épp egy kis húsdarabbal tért 'haza', amit a kis Emmának adott. Megette, mert nagyon éhes volt már.
-Ennyit találtam csak.
-Ha lenne varzserőm nem halnánk éhen az biztos!
-De.. Hol van már anyu?! Meg apu?! Hiányoznak!- Emma.
-Emma... - A két felnőtt nagyon megsajnálta a kislányt, és csak most gondoltak bele igazán az ő helyzetébe.
-Kellenek nekem!
-Emma! Most ők.. távol vannak.- Seherezádé.
-Távol? De miért? Akkor nem látom őket?
-Nem, csak..
-Neee!! - A kis Emma nem tudta, csak érezte mindazt, ami körülötte történt. -Anya!! Apa!! Hol vagytok?! - Emma eldobta a kezében lévő maradék húsdarabot is, és hevesen bömbölt a hóban.
-Emma ne sírj! - S ekkor jelent meg egy gonosz szörny. Elég izmos volt, és testéből hosszú éles tüskék meredtek ki. Csak állt, s figyelt. Hárman ráfigyeltek. -Te meg ki vagy?
-Lírszton [Lírsztón] a nevem. Hm. Te pont tökéletes leszel!
-Hogy én?! Mi van?!
-Sehri vigyázz!- Kova.
-Jég sugár! - A tündér még idejében elugrott, viszont Emma jobb vállát eltalálta, s nagyon vérzett. Sírt a rettenetes fájdalomtól. Aztán a szörny megfordult, és egy jég lándzsát előteremtve eldobta, s átszúrta Seherezádé szívét. Felkapta a tündért, megnyitott egy átjárót, s amilyen hamar érkezett, olyan hamar távozott is.
Kova csak nézett, s nem fogta még fel a történteket. Odarohant a kislányhoz, s ruhájából letépve bekötözte sebét, majd nyugtattni kezdte, sikertelenül.

Lírszton megérkezett a Tilor kontinensen lévő bázisára (Két szobás helyiség volt. Egy hálószoba és egy labor-terem, ahol egy nagy pult volt, fölötte a Wiechiesup bolygó térképével, illetve sok kapszulával.), ahol már Lurda [Lúrda] várta őket.
-Megjöttél?! És még túszt is hoztál!
-Inkább segíts! - A nő átvette a tündért. -Csak tedd a kapszulába! Mindjárt megcsinálod!
-Ahogy akarod! - Betette egy kapszulába. -Ha jól sejtem mondani akarsz valamit! - Ment a férfihez.
-Most pedig elkezdjük a tervünket!
-Melyiket is?
-Azt, hogy az egész bolygót jéggé fagyasztjuk! Vagyis én kezdem el, míg te elkészíted Seherezádét, aki segíteni fog nekünk! Tudod mi a teendőd!
-Igen tudom! Jól van Lírszton én benne vagyok ebbe! Csináljuk! Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisűlni!
-Az Drágaságom, hogy mi leszünk a legerősebb lények az univerzumban!
-Igazad van! - Lurda megfogta a férfi kezét, majd a jégszörny elteleportálta magát a Szángárá-sivatagba, ahol már el is kezdte terve megvalósítását. Lurda pedig elkezdett újra életet 'lehelni' a tündérbe, majd 'gonosszá változtatta'.

Eközben a Szángárá-sivatagban az elemek tovább indultak a sellő vezetésével. Nem telt el sok idő, s találkoztak az öt pónival.

Boglárkáék meglepődtek, hogy ezek a teremtések itt a sivatagban élnek. Gyors bemutatkozás és megismerkedés után úgy döntött a sellőlány, hogy a pónik falujába mennek, hogy tudjanak mit enni. A többiek szinte nem is mertek ellent mondani a víz elemnek, így követték őket. Amikor a faluba értek, Márleni megvendégelte az elemeket. Már épp befejezték a táplálkozást, amikor földrengésre lettek figyelmesek. Hirtelen mindenki a földre borult. Ezután kirohantak, s meglátták a Smaragd varázskő örzőjét, a skorpió szörnyet, Kaszkomuszt. Épp a pónikat zabálta fel, és pusztította el a falut egyszerre. Nagyon megijedtek a lakosok.

Eközben Lírszton mivel nagyon gyorsan haladt, befejezte a kontinens déli, keleti, és nyugati részét. Ekkor érezte meg Kaszkomusz jelenlétét, s mivel amúgy is a sivatag következett, odateleportálta magát.

Aztán Prié szaladt oda Márlenihez:
-Kaszkomusz megette piszit és Milét!
-Jajj, ne! Ez borzalmas.. - S ekkor jutott eszébe a kő. -Prié mondd, ugye nem hoztad mégis magaddal a varázskövet?!
-De.. Sajnálom! Ezt nem akartam! De annyira megtetszett, csak elakartam adni..
-De akkor se! Most nézd mit tettél! A barátaink is odalettek! És..
-Elnézést, hogy beleszólok - Vágott közbe a sellő. -,de milyen varázskőről is van szó?
-A Smaragd varázskőről!
-Ah'! Nos, ha nekünk adjátok mi szívesen elvisszük! Gondolom nektek nem nagyon kell, nekünk pedig nagyon is igen.
-Akkor tessék! - Adta át Prié.
-Köszönjük! Egy meg van!
-Szívesen, csak kérlek vigyétek el jó messzire!- Márleni.
-Úgy lesz. - Ekkor Lina berohant a házba, s az ágyra borulva bőgni kezdett. Bogi ezt észrevette és utánna szaladt. -Na neked meg mi bajod van?!
-Semmi..
-Ja persze.. Na mondd már!
-Hát.. Csak hiányzik Simon!..
-Hogy mi van?! Na várj.. Azt ne mondd, hogy valamit érzel iránta, mert..
-Kérlek ne mondd el senkinek! - Fordult feléje.
-Ö. Ja persze.. én meg Mártekba. - Elsőnek nem vette komolyan a lány szavait, majd rákellett döbbennie, hogy egyáltalán nem hazudik. -Na jól van figyelj csak! Nem mondom el! Bár.. Fuh' Simonba.. Hát te tudod.. Na de most úgy sincs itt..
-Hát épp ez az!
-Na elég a nyafogásból!
-Hagyjál már! Ki kérte, hogy segíts?! Ha csak durván tudsz beszélni mindenkivel akkor menj is el! Hisz neked nincsennek is érzéseid! Honnan is tudnád ezt!
-Ah'! - Ez Boglárkát megérintette. Megértette Lina szavainak jelentősségét. -Bocsánat. Ne haragudj. Ami pedig Simont illeti, reméljük ő is jól van.
-Hogy.. - Linát meglepte Boglárka őszinte, érzésekkel teli mondatai. Még sosem látta ilyennek. Mindíg csak nyersnek és ridegnek. -Boglárka..
-Na gyere te szerelmes! - Mosolyogva felsegítette társát, aki szinte nem is ismert rá társára. -Majd ezt később még megvitatjuk, most pedig húzzunk el ebből a faluból! - A fény elem bólintott, s a többiekhez mentek.

-Már a főpónit is megették, Eperlóni Szléket! És már csak mi maradtunk! Fussunk míg lehet! - Rontott Bogiéknak Márleni.
-Értem.. - Ekkor jelent meg Lírszton, aki "Ezer jégszilánk!" nevű támadásával pillanatok alatt végzett Kaszkomusszal. Az elemek nagyon elcsodálkoztak a szörny erején. -Úgy érzem, ő lesz a következő ellenségünk!
-De ez hogyan?! Ti is láttátok?! Nagyon erős! - Mártek föl alá szaladgált.
-Nyugodj már le! - S ekkor Lírszton megérezte a Smaragd jelenlétét, s leszállt a sellőlány előtt, aki kissé előre lépett. -Fogjuk rövidre!
-Egyetértek! Lírszton vagyok, és nálad van egy értékes varázskő ami kell nekem!
-Tudtam. Mi pedig a hat elem egyikei vagyunk, személyesen pedig Kárlánd Boglárka a víz elem! Ami pedig a varázskövet illeti, az marad nálam!
-Bogi ne! Meg fog ölni minket!- Mártek.
-Rossz válasz! Jégtánc! - Ezzel Márlenit megölte, az elemeket pedig elsodorta az erő kb. egy kilométerre. -Az enyém lesz!
Az elemek azonnal elkezdtek futni, Boglárka pedig buborékban száguldani, kivéve Mártekot, aki lemaradt, mert nem bírt futni. Ekkor teleportálta az elemhez magát a jégszörny.
-Smaragdtrix! - Átváltozott. - Tűzeső!
-Jégvédelem! - Kiverte a támadást. -Jégsugár! - Ezzel a támadással a tűz elemet nyolc kilométerre repítette el.
Mártek azonnal visszaváltozott ettől az erőtől.

Közben találkozott a többiekkel, és együtt futottak tovább, egészen a kontinens széléig, a Defeli-tengerhez.
-Most mi legyen? Nagyon erős és biztos követ minket!- Mártek.
-Hisz kell neki a Smaragd. Nem fogja annyiba hagyni. Egyet tehetünk, harcolunk!- Bogi.
-Sssz.. Vigyázzatok magatokra!- Villám-Kígyó.
-Remélem túléljük!- Kántor.

Közben Prié a földre borulva sírt:
-Nee! Elvesztettem mindenkit! Az egész falut! És ez mind az én hibám! Ezt sosem tudom megbocsátani magamnak! Ilyet tettem.. - A kis póni teljesen jogosan volt szomorú, hisz mindenkit elvesztett (majdnem), s igaz, ő volt az egyik hibás(!), de nem az egyetlen(!), és sajnos, elvesztette a reményt! Félt! Félt attól, amit még nem ismert, legalábbis látszólag! Mert csak attól tudunk félni amit ismerünk! Mert amit nem ismerünk, az közömbös, az kíváncsivá tesz(!), mert ismeretlen! Természetesen van előítélet is, de az más.. Prié a haláltól félt! Látta a többiek halálát, s nem akarta úgy végezni! Egyfolytában csak ez járt gondolataiban. S igazából, nem is látott már mást! Mert nem akart! Mert ha akart volna, látta volna.. Persze, ez nem ilyen egyszerű, főleg nem természetes dolog! Sőt, neki jelen pillanatban az volt a természetes, hogy félt, s a halált várta, mert még nem ismert másik utat! Mert még ennek nem jött el az ideje..
Ekkor pedig újra megjelent a jégszörnyeteg, és "jég gömb"-bel végül beteljesítette a póni kívánságát, jobban mondva inkább Prié vonzotta be, gondolataival..

Az elemek meglepődtek. Sajnálták szegény Priét, de főleg Lina érezte át a fájdalmát. Úgy döntött, ennek most véget vet:
-Miért ölted meg?! Hisz semmit nem vétet ellened!
-Útban volt.
-Kegyetlen vagy..
-Hmm... Jég bomba!
Nem találta el a lányt, mert felrepült:
-Smaragdtrix! - Átváltozott. -Fénysugár! - Az ellenség a kezével megállította, majd visszaküldte a támadást, amit kikerült a lány, mert közben a szörny mögé landolt. -Fény bomba! - Lírszton a lány mögé teleportálta magát, megfogta a nyakát, s folytogatni kezdte. -Nee! Eressz el! Vakító fény! - Ekkor Lírszton hirtelen megvakult, s elengedte a lányt; aki fölrepült és "fény bomba sorozat"-ot küldött ellenfelére, de semmit nem használt. A szörny ekkor kinyitotta szemét! -Hogy mi?!
-Kis csillag.. Gyenge vagy! Jég támadás! - A tündért fölrepítette az égbe, majd utánna eredve behúzott neki párat és a földre rúgta. Aztán az égből leszállva "Jég szilánkok" nevű támadásával húsz kilométerre sodorta, illetve a lány egész teste vérzett, és szárnyait se tudta már használni. A gonosz az elemhez teleportálta magát. -És még te nevezed magad elemnek?
-Akkor is harcolok! Nem szerezheted meg a Smaragdot! - Nagy nehezen aztán felállt a tündér, remegő lábakkal.
-Vicces vagy. Jég tánc! - Linát további húsz méterre odébb sodorta, s követte őt, majd még behúzott neki párat. A fény elem vért köpött, sebzett, véres volt teste. Legyengült és fáradt volt már. Túl nagy volt az ellenfél ereje. -Na ennyi elég volt szerintem. Most megdöglesz.
-Nem! Nem miattad fogok meghalni! Nekem.. - 'Látta magát kívűlről', hogy milyen elveszett most.. S ekkor eszébe jutott Simon. Kit annyira szeret! S ettől erőre kapot újból. -Én kitartok a végsőkig! - S ekkor Lina megkapta a Rubintrix átváltozást! (Hatalmas pillangó szárnyai lettek. Hajában két tincs be volt fonva, a többi szét engedve. Top fölsőt és rövid szoknyát viselt, közepes bevágásokkal. A lábán pedig szalag volt végig tekerve.) Újra olyan lett, mint a csata előtt. Elcsodálkozott kinézetén, s érezte új erejét. -Az igen! Ez már valami!
-Kislány.. Ettől több kell a legyőzésemhez. Jég tánc!
-Fény fal! - Ezzel sikerült megállítania a támadást, azonban kissé hátrébb vitte az utóhatása. Ezután a tündér följebb szállt, majd egyenesen ellenfele felé tartott "fényes nyaláb"-bal; ami nem talált, mert Lírszton még idejében a tündér fölé teleportálta magát és a földbe vágta. A gonosz épp leszállt előtte, amikor észrevette, hogy a lány már föl is repült újra és "Fény támadás"-sal elsöpörte ellenfelét, majd repült utánna "Fényes sugárzás" nevezetű új támadásval, ami szintén eltalálta a szörnyet; aki ekkor a lány mögé teleportálta magát és "Jeges vihar"-t küldött, ami elől nem tudott már kitérni, s az elem pár kilóméter után a homokban landolt. Lírszton hamar odaérkezett. Földobta az égbe, majd rugdosni kezdte. Hirtelen a fény elem előteremtette kardját (melynek tövéből két kicsi ág ívelt ki, egyébként pedig hossza három és fél méter, szélessége pedig három és fél centiméter volt.) és végig húzva Lírszton testén, vér csapódott ki. A jégszörnyeteg azonnal hátrébb lökte magát, és "Jég szilánk sorozat"-ot zúdított ellenfelére. A fény elem eltűntette kardját és "Fény fal"-at húzott fel, ami megvédte őt. Aztán a gonosz újra a lány mögé került és "Jég dárda sorozat"-ot küldött; amikor is Lina pedig "Fény hullám"-ot, amivel sikerült visszaküldenie ellenfel támadását, majd "Fényes sugárzás"-sal a földre küldte. Leszállt. Ekkor viszont a jégszörny egy jég dárdát eldobva eltalálta a fény elemet, majd hozzáteleportálva folytogatni kezdte; de ekkor a tündér előhívta az elemport. -Elempor! Azt akarom, hogy gyógyuljak meg! Lírszton pedig tűnjön innen, és veszítse el a varázserejét! - Amit kimondott, azt az elempor teljesítette is. Lina újra olyan egészséges lett, mint a küzdelem előtt; Lírszton pedig varázserő nélkül visszakerült Lurdához. -Elempor! Legyek ott, ahol Bogiék vannak, a tengerparton! - S ott termett.

-Azta Lina! - Csodálkozott el Mártek, a tündér kinézetén.
-Szóval te is megkaptad a Rubintrixet!- Bogi.
-Sssz.. Ügyes vagy!
-Köszönöm! Visszaváltozás! - Leszállt és visszaváltozott.
-Mi lett Lírsztonnal?- Bogi.
-Nem tudtam megölni. Viszont az elempor segítségével elvettem a varázserejét!
-Szép! Bár én megöltem volna.. A lényeg.. - S ekkor észrevették a közeledő jégáradatott. (Mivel Lírszton tudta, hogy harcolni fog Kaszkomusszal, ezért önmagától terjedő jeget teremtett, ami szép lassan az egész kontinenst befagyasztja.) -Ez a jég.. Lírszton műve. Lehet, hogy már nincsen varázsereje, de az elkezdett támadásai tovább élnek! És gondolom ezt pont ránk hagyta!
-Ez olyan ijesztő! Minden befagy!- Kántor.
-Sssz.. El kell tűnnünk innen!
-Igaz! De hova?- Lina.
-A tengerbe!
-Hogy mi?!
-Ez jó ötlet! Ússzunk egy kicsit! - Ugrándozott a tűz elem.
-Nem is tudom..- Kántor.
-Nincs más választás. Mindenkit buborékba teszek, így olyan, mintha a szárazföldön lennénk. Míg nem érünk partot tökéletes.
-Nem hangzik rossznak.
-Jujj, de jó!! Én még sosem voltam buborékba! Én ki akarom próbálni! Gyerünk csináljuk!- Mártek.
-Legyen Bogi.. Sssz..
-Jó! - A víz elem mindenkit egy-egy buborékba zárt, majd lemerültek a Defel-tenger vizébe.



***
Ki lehet az új ellenség, Lírszton és Lurda?
Miért kell nekik Seherezádé?
És milyen tervről beszéltek?
Mit gondolhatunk Lina és Boglárka beszélgetéséről?
Prié esete mit szeretne üzenni?
Hova mehetnek tovább a tenger alatt?